A rotterdami rendőrség figyelmeztető lövéseket adott le, miközben az újabb lezárások ellen tüntető tömeget oszlatni kezdték. A holland rendőrség valószínűleg nem volt tisztában azzal, mi is az a figyelmeztető lövés, ugyanis két embert úgy eltaláltak, hogy azóta is kórházban ápolják őket.
Persze lehet, hogy szó sincs félreértésről. Lehet, hogy az Elxurtuk brüsszeli vetítésén valamelyik holland politikus is megjelent, majd a látottak annyira inspirálóan hatottak rá, hogy a magyar rendőrság által 2006 őszén alkalmazott előremutató módszereket Hollandiában is rendszeresítették.
A kialakult helyzet előzménye egyébként az, hogy Hollandia több városában heves demonstrációk kezdődtek azután, hogy a holland kormány járványügyi szigorítások bevezetéséről döntött. Háromhetes részleges lezárás veszi kezdetét, korábban zárnak majd az üzletek és a vendéglátóhelyek, a sportrendezvényeket pedig csak zárt kapuk mögött lehet megtartani. Mindezeken felül védettségi igazolványhoz kötnék a zárt terek, az éttermek, kocsmák, kávézók látogatását.
Igen, nekem is feltűnt. A holland vírushelyzet miatt miért nem a magyar labdarúgószövetségnél vezetnek be zártkapus meccseket?
A legsúlyosabb összecsapásokra Rotterdamban került sor. A város rendőrségi hivatala a közösségi médiában közölte, hogy két ember találatot kapott, többeket kórházban ápolnak, 51 embert pedig letartóztattak. Az őrizetbe vettek fele kiskorú.
No, igen. A hollandok egyszerűen képtelenek ellenállni a kísértésnek, hogy gyerekeket fogdoshassanak össze, és bezárhassák őket egy ketrecbe. Just holland things!
A rendőrség erőszakos fellépését Rotterdam polgármestere, Ahmed Aboutaleb kommentálta. Elmondta, hogy minden törvényesen történt, a fegyverhasználat is indokolt volt, mivel a tüntetők erőszakosan léptek fel. (Igen, tényleg erőszakosak voltak. De a hollandok otthon tőrnek-zúznak, ha nem mehetnek Afrikába kegyetlenkedni.)
Biztosak lehetünk abban, amennyiben a rendőrök külvárosi zavargásokat vertek volna le erőszakkal, Ahmed azonnal teljes körű kivizsgálást és a felelősök megbüntetését követelné. Amerika is megszólalna, szimpátiatüntetés szerveződne, mindenki térdelne, néhány fehér költő, hadvezér, tudós szobra pedig a betonon nyekkenne.
Az erőszak megítélése azon múlik, hogy ki az áldozat. A fehér ember nem számít igazi áldozatnak. Ő csak elkövető lehet.
Már a franciaországi sárgamellényes tüntetések alatt egyértelművé vált, hogy Európa egyes tagállamaiban a hatóságok könyörtelen szigorral lépnek fel az ország polgáraival szemben. Franciaországban gyakorlatilag a nyílt utcán vertek össze munkásokat, időseket, fiatalokat, nőket és férfiakat. A francia rendőrség minden törvényt áthágva terrorizálta a tüntetőket. Egyetlen emberjogi elv érvényesült: nemre, korra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül mindenki részesült a verésből, amennyiben kiment tüntetni a Macron-kormány ellen.
A hollandiai események kapcsán eszünkbe juthat, hogy azok a kormányok – francia, holland – amelyek a lengyel és a magyar határőrizeti szerveket vádolják túlzott erőszakkal, rendszeresen a saját polgáraik ellen lépnek fel megengedhetetlen eszközökkel. Azok, akik a magyar rendőröket és a magyar kormányt a szégyenpadra akarják hurcolni, azok otthon előszeretettel alkalmaznak túlzott erőszakot a lakossággal szemben.
Megengedett és nem megengedett erőszak, európai és az európai értékekkel ellentétes rendőri brutalitás. Így működik az európai lelkiismeret.
Az üzenet teljesen érthető:
az őshonos lakosságot szabad verni, az ország területére betörő migránsokat nem.
Az erőszakos migránscsoportokat legfeljebb habcsókkal és vattacukorral lehet megdobálni. Feltéve, ha az említett eszközök a halal előírásnak megfelelően készültek, hogy még véletlenül se sértsék az új honfoglalók emberi méltóságát.
Tényleg ennyire értéktelenné vált az európai ember a politikai elit szemében? Nem elég szorgalmas típus, nem elég színes, problémás, mert időnként ki akar menni az utcára?
Egyáltalán hogyan jutott el odáig a mintaértékű Hollandia , hogy újra szigorú lezárásokat vezetett be? A Rutte-kormány szeptemberben rendelte el a lazításokat, két hónap után pedig visszakoznak és szigorítanak. A kormányfő egyébként rendszeresen kioktatja a magyarokat arról, hogy hogyan kellene élni, dolgozni, európainak lenni.
Visszatérő szólam a magyarellenes kommunikációjában, hogy a migránskvóta elfogadása az európai szolidaritás alapja, az erőszakos migránscsoportokkal való engedékeny bánásmód pedig a humanizmus minimuma.
Amíg ezt a magyar kormány és a magyar polgárok nem értik meg, addig nem számítunk európai értelemben vett európai népnek. Pont.
Nekünk pedig éppen egy olyan politikus leckéjére van szükségünk, aki lezáratja az országát.
