A térdepelés nem pálya: Niedermüller és az afroírek is toporzékolnak

Na, Magyarországra is újra beszivárgott az amerikai Black Lives Matter-mozgalom talán legteátrálisabb eleme:

Az ír válogatott bizony kollektíve letérdepelt a meccs előtt, míg a magyar csapat állva maradt.

Ezt előre tudtuk (az MLSZ is jelezte, hogy követik az UEFA ajánlását, miszerint a politizálás tilos), a közönség pedig letagadhatatlan füttykoncerttel kísérte a soraiban több, afrikai származású játékossal demonstráló vendégek akcióját - míg a magyar csapat állva maradását "Szép volt, fiúk"-kal köszöntötte. Ezen se lepődtünk meg, bár az írek saját állításuk szerint nagyon. Remélem, megosztó előadásuk után nem csak képmutatásból mondanak ilyet!

Engem személy szerint az UEFA irányelvei persze nem különösebben hatnak meg, de néha lehet rájuk is hivatkozni: főleg, hogy A gyűlölet nem pálya! és hasonló antirasszista kampányok már évek óta mennek, ha kérjük, ha nem. Az biztos nem számított annyira politizálásnak, mindegy is.

Hogy milyen érzések kavarognak bennem, hétköznapi, elfogult, jobboldali szurkolóként? Büszkeség és káröröm.

A világméretű diktátummal; idegen, zavaros, polarizált üggyel; fura divathóborttal és az ír válogatottal szemben nemzeti csapatunk egységesen állva maradt (vicces, hogy ennek örülni kell), bár a The Irish Times beszámolója szerint Szalai Ádám a mezén lévő "respect"-feliratva mutatva szolidaritását fejezte ki az afroírekkel. Tisztelni végül is miért ne lehetne akárkit. Remélem, minket is tisztelnek még valamennyire, hiszen magukat is a Nyugat magyarjainak tekintették Yeats idejében. Bár ahogy nézem, új hősöket találtak azóta.

Plusz káröröm, hogy a magyar szurkoló még nem teljesen hülye, és hogy ezzel mennyire fel tudtuk bőszíteni a vendégeket... és egyeseket itthon is.

Niedermüller Péter: (...) Na pontosan ezért nem érdekel engem a magyar válogatott, szégyellhetjük magunkat. Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni...

Stephen Kenny szövetségi kapitány: a pfujolás teljességgel felfoghatatlan. (...) Személyesen én kerestem meg előtte a FAI (szövetség) elnökét, és jeleztem, hogy a csapattal igenis térdelni akarunk.

Chiedozie Ogbene (nigériai születésű játékos):  reménykedtem, hogy már csak ezért is pályára léphetek, és gólt szerezhetek. Talán jobb is, hogy nem így történt, mert minden indulatomat kieresztettem volna a gólörömkor. (...) Reméljük, az UEFA szigorúbb intézkedéseket fog bevezetni.

Adam Idah (félig nigériai játékos): csalódtunk a közönség reakciója miatt, nem ezt vártuk. Jó ügyért ereszkedtünk térdre.

Mondjuk minimum figyelemreméltó, hogy egyik nigériai származású játékostól nem hallhattunk kritikus megjegyzést, mintha úgy éreznék, hogy nekik ez a kontinensidegen akció JÁR. Helló! Nigériai bevándorló meg félvér az mióta volt rabszolga Amerikában? 

Persze azoktól a szegény írektől mit is várhatnánk, ahol pár év alatt szimbolikus ügyekben vettek 180 fokos fordulatot: önként megszavazták a melegházasságot, időközben az abortuszt is legalizálták, és már nagypénteken is nyitva vannak a kocsmák. 

Van nekünk elég nemes ügyünk - nekik is -, amivel szolidárisak lehetnének, de mi se próbáljuk rájuk erőltetni. Hagyjatok már békén.