A TASZ elítéli a Helsinki Bizottságot, a Helsinki Bizottság elítéli a TASZ-t

Mindkét jogvédő szervezet a szólás- és véleményszabadság erőszakos elnyomásával vádolja a másikat.

A Kontra oknyomozásba kezdett, hogy kiderítse, mi áll a Soros György által támogatott NGO-k belháborújának hátterében. Nevük elhallgatását kérő forrásaink egybehangzó véleménye szerint, mindkét jogvédő szervezet tevékenysége önellentmondásban van, de ezt nem képesek elismerni a maguk esetében, a másiknál viszont irritálja őket.

Az ellentmondás lényege, hogy

  • amíg felvállalnak olyan ügyeket, amelyekben védik az ellenzéki megszólalókat a jelenlegi kormányhoz köthető médiumok és intézmények által indított rágalmazási perekben,
  • addig felperesi oldalon is képviselik az ellenzéki aktivistákat és szervezeteket az általuk rágalmazás miatt beperelt kormányhoz köthető alperesekkel szemben.

Ugye tetszik érteni az ellentmondást?

  • Az egyik oldalon azért küzd a magyar jogvédők két gyöngyszeme, hogy a szólás- és véleményszabadság a lehető legszélesebb védelmet élvezze, a lehető legkevesebb korlátozás érje,
  • a másikon pedig azért, hogy a kormányoldali szereplők szólás- és véleményszabadsága a lehető legkevesebb védelmet élvezze, a lehető legjobban korlátozva legyen.

Mindezt persze nem kommunikációs eszközökkel, viták során kívánják elérni, hanem a bírósági eljárások furkósbotját lóbálva, agresszióval.

Belső forrásaink arról is beszámoltak, hogy a TASZ és a Helsinki Bizottság között elkezdődött egy egyeztetési folyamat arról, hogy az egymásnál észrevett ellentmondásukat hogyan tudják feloldani.

Az első tárgyalási nap első percében elvetették azt a gondolatot, hogy talán nem kéne kettős mércét alkalmazniuk az ellenzéki és kormánypárti szereplők között, mert ezt az utat járhatatlannak ítélték.

Az első tárgyalási nap második percében megegyeztek, hogy az egyeztetés témájának, a szólás- és véleményszabadságnak új szimbólumot keresnek, majd abból vezetik le a részleteket. Az eredmény így szól:

Régi szimbólum:

Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig küzdeni fogok azért, hogy mondhasd.

Új szimbólum:

Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig küzdeni fogok azért, hogy mondhasd, kivéve, ha Orbán Viktorhoz és a Fidesz-KDNP-hez bármi közöd van. Akkor azért harcolok, hogy ne mondhass el semmit.

Az új szimbólum megfogalmazása után nekiláttak, hogy ehhez igazítsák a szervezeteik stratégiáját, de hamar rájöttek, hogy régóta eszerint tevékenykednek, így nem volt sok dolguk.

Annál inkább dolgozniuk kellett az indokláson, hogy mindez miként segíti elő a demokratikus jogállami normák érvényesülését, a sokszínű, nyitott és befogadó társadalom kialakulását, a szocializmus…. ja, nem, az más volt. (Vagy nem?)

Végül az egészet angolra fordították, adtak neki egy csinos kis költségvetést, lenyomtak egy Berlin - New York - Budapest Teams-konferenciát, majd közös közleményt fogalmaztak,

amelyben értesítik a nyilvánosságot, hogy új szintre lépett a jogvédelem a szólásszabadság terén, amelyet lehet támogatni a szervezetek oldalán közölt bankszámlaszámokon.

Természetesen ez is egy álhír, mert soha nem ítélik el egymást Soros NGO-i, ahogy a működésükkel kapcsolatos ellentmondásokkal sem foglalkoznak. Ha valaha lesz valódi értékelés és szembenézés a hazai jogvédelem tevékenységével kapcsolatban, akkor ahhoz ezeknek a szervezeteknek nem lesz közük, mert alkalmatlanok az önkritikára, a szponzoruk fóbiás gyűlöletétől való eltávolodásra.