A szoclib ellenzéki saját magát gyűlöli a legjobban

Nem tehet róla - ilyen a természete

Sokszor megijedünk, amikor néha felül az összellenzéki szar-szappan-szalámi halott.

Megijedünk Schmitt Pál lemondásakor, minden ellenzéki apró győzelemnél, megijedünk 2018-ban Hódmezővásárhelyen, meg úgy minden jobbikos-MSZP-s szenzációs diadalnál és hasonlóan sikeres Molotov-Ribbentrop-paktumnál. Persze - ez természetes, emberi reakció.

És valóban: mi lehetett annál ijesztőbb, mint amikor 2019 késő őszén a Karácsony-féle dominó sorra vette be a magyar városokat? Mit ne mondjak, azóta se vagyunk nyugodtak, hiszen ezek nem elég, hogy ugyanazok, de a facebookozáson, romboláson meg Nyugatra árulkodáson kívül tényleg semmit se képesek profi módon elvégezni. Ám a többségnek a Borkai-akción aktivizálódva ez a profi rombolókampány is pont elég volt ahhoz, hogy a Fidesz ellen szavazzon, még a legjobb jelöltek esetében is, ld. Bús Balázs vagy Wintermantel Zsolt méltatlan vereségét a fővárosban - de Tarlós talán a legjobb példa.

Forrás: MTI/Soós Lajos

Ám mondok én valamit nektek, Feleym: nincs félnivalónk. Hiszen akár nyerhet is itt a már megváltozott Jobbik, a már nyugatos MSZP és a fiatalos, még annyira becsületes és romlatlan Momentum együttes erővel - EZEKNEK olyan a természetük, hogy elkerülhetetlenül kiirtják egymást úgyis rövid időn belül. A történelem is mindig ezt bizonyította. Persze inkább ne nyerjenek, mert aztán megint takaríthatunk utánuk 5-10 évet.

Miért gondolom, hogy ezek úgyse bírnak egy levegőt szívni?

Emlékezzünk: Medgyessy 2004-ben, Gyurcsány 2009-ben kényszerült lemondásra - de az SZDSZ már 2008-ban kilépett a kormánykoalícióból. Pedig nem is volt tele korrupciós ügyekkel!

Medgyessy Péter
Medgyessy Péter Forrás: AFP

Végigmehetnénk persze sorra a szovjet, majd a rákosista belső leszámolásokon (van belőlük milliónyi), át az MSZP-SZDSZ 8+4 éves rémuralmán - de minek? Amikor itt folyik a szemünk előtt az egész most is. Már most megfojtanák egymást egy kanál vízben, ahol és amikor csak tehetnék. Közben irigykedve tombolnak: a Fidesznél van pártfegyelem, droidok, kiszavazni tilos, szavazógépek, féltik a lopott árut/zsákmányt, és a többi.

Pedig - bár biztos, hogy a kormánypártok belső köreiben is rengeteg nézet- és érdekellentét feszül, ezt a Fidesz-KDNP profi és felnőtt módra tudja kezelni, a szennyest pedig házon belül mossa - nem azonnal a Facebookra szalad árulkodni.

De most komolyan, figyeljük meg a mindennapi Szent Népet, a lényeg a mikrokörnyezetünkben bújik meg: nézzünk körbe szélesebb-szűkebb ismeretségi körünkben, rokonságunkban! Rengeteg a hangos, önérzetes ellenzéki, legyen az díszjobbikos álkeresztény, vagy vidékről felmenekült, fideszes szülők pénzéből lázadó, egykulcsos adón és CSOK-on nyerészkedő, öntudatos világpolgár. Tudjuk, értjük: a hála nem politikai kategória.

kapcsolódó

Na és? Ezeket tényleg csak  a gyűlölet tartaná (és tartja) össze, és a hangsúly itt is a feltételes módon van: mert hiába mondják egymástól függetlenül is folyton, kérés és kérdés nélkül ugyanazokat az orbánellenes, szar toposzokat - amikor a saját személyes ellentétjeikről van szó, olyan szinten gyűlölik egymást, hogy az áthidalhatatlan. És nem kell ehhez sok: elég egy munkahelyi érdekellentét, de akár egy örökösödési vita a nagypapa hegedűjén (komolyan, igaz sztori).

Biztos véletlen, de amennyire képesek ezek az Orbánt gyűlölni, olyannyira tűnnek így félig kívülről nézve összeférhetetlen embereknek. Lehet, hogy valójában nem is az Orbánnal van a baj?

kapcsolódó

Ezek az emberek életükben is az igazi, alárendelt kisember filozófiáját követik: mindig csak ELVENNI akarják a másikét, csak irigykedni tudnak, a vagyont csak megszerezni akarják - és képtelenek távlatokban, befektetésben, önfejlesztésben, tanulásban, szorgalomban, alázatban, állandó jövedelemforrásokban gondolkodni. A gazdag embert kisemmizni akarják, és nem tanulni tőle, nem közéjük kerülni. A jogaikat hajtogatják, a kötelességeikről hallgatnak. Feljelentgetnek, Orbánt és Mészárost vádolják lopással - de eközben bármikor áfát csalnak, ha éppen úgy kívánja az érdekük.

Emlékszünk a 2002-es 19 ezer forintra? Na, ugye.

Ilyenek ezek a pártok, ilyen szavazókra vágynak - és mindent megtesznek azért, hogy ilyenekké tegyék a jobb sorsra érdemeseket is. Bízzuk ezekre az országot? Szerintem inkább ne - de hát ki vagyok én, csak egy a 8 312 173-ból.

Mert nem adhatnak mást, csak mi lényegük.