Kemény ez a nyári szezon: aszály, hőségriasztás, „katarezsi”, össznépi felhördülés és kőkemény fociszezon. Utóbbi kapcsán elmondható, hogy már pályára léptek a magyar illetőségű csapatok, hogy bejussanak a csoportkörre ősszel.
Meg kell említenünk a szerdán kellemetlen nagyot (orbitális nemzeti szégyen és pofára esés) blamázó, Dibusz képviseletében ismét csak egy magyart a pályára küldő Fradit. A zöldek talán mégsem érezték át annyira a harminc éve várt revans lehetőségét és jelentőségét. Erről árulkodik, hogy képesek voltak otthon 1:0-s vezetés után 2:1-re kikapni a Slovan Pozsonytól. Nem baj, legalább nem magyar az edző, igaz? Így a vereség is sokkal profibbnak hat. Bár azért ott bujkál az emberben a kisördög, hogy ezért tényleg biztos érdemes volt-e összevásárolni ezt a „zsoldoscsapatot”, ahogy a szlovák sajtóban bántóan, ám jogosan fogalmaztak. Bár hozzátennénk, hogy exfővárosunk kirakatcsapata se áll ezen a téren sokkal jobban, legfeljebb papíron. Gondoljunk csak a honosított De Marcóra vagy Medvegyevre, de hát ők most pont győztek, ráadásul pont az Üllői úton. Egészen borzasztó, még mindig fáj mindenhol – mindezt úgy, hogy nagyon nem vagyok fradista. Na de majd Pozsonyban továbbjutunk!
kapcsolódó
-
Szív és lélek nélkül nem megy - Mi a baj a magyar labdarúgó-bajnoksággal?
A napokban véget ért az idei szezon, amit talán csak a fradisták élvezhettek igazán, de talán ők se felhőtlenül: a Paksot leszámítva mindenhol gyökértelen csapatok, idegenlégiósok. A lényeg hiányzik: a szív, a kötődés és a hagyományok. Egy elrontott futballvilágban próbálunk helytállni, de a siker így is mérsékelt. Cikkünkben végigvettük miért laposodott el, és miért érdekel keveseket az NB I!
De az élet megy tovább, kialudtuk magunkat, és legalább a Dunaszerdahely szépet nyert aznap: Izlandon 2:0-ra verte a helyi Vikingurt. Csütörtök aztán még több magyaros focisikert hozott:
- a Kisvárda a kazah Almatiban nyert 1:0-ra;
- a székesfehérváriak otthon 4:1-re az azeri Gabala (ez most nem a magyar labdarúgók neve) ellen;
- a Puskás Akadémia pedig nem túl nagy meglepetésre 3:0-ra kikapott Portugáliában a Guimarestől (ez sehogy se siker, de nem is annyira fájó vereség).
Na de a legszebb győzelem csütörtökön is a határon túl született:
A szentgyörgyiekről nem sokat tudtunk ezidáig, pedig óriási sikersztori alakul éppen Székelyföldön. A klubot csak 2011-ben alapította Diószegi László és Kertész Dávid, bár a helyi Olt Sport Klub színeit és nevét ők viszik tovább – tehát nem igaz a vagdalkozás, hogy „ez is csak egy semmiből felpumpált, hagyományok nélküli falusi csapat”. 2011-ben, az V. ligából indulva évente ugráltak osztályról osztályra, mindig egyre feljebb: 2016-ra már a román II. ligába, a 2017-es szezon végén pedig az I. osztályba jutottak fel!
A mesének itt – már sejthetjük – nem volt vége: a 2019/2020-as szezonban kupaezüstöt nyertek, a 2021/2022-es kiírásban pedig a Román Kupát is elhozták a Bukarestben játszott döntőben a Voluntaritól, amit elsőre az FCSB, azaz az ex-Steaua ellen még nem sikerült.
Nemzetközi szinten is kipróbálhatták magukat: tavaly – bár veretlenül, de tizenegyesekkel – végül kiestek a szlovákiai Spartak Nagyszombat (Trnava) ellen, idén pedig végre a meggyőző hazai győzelem is összejött! Már csak tovább kellene jutni...
Persze az eredmény mellett a körítés érdekel bennünket a legjobban: az új – magyar állami támogatásból épült –szentgyörgyi stadionban telt ház volt, 8200 néző szurkolta végig magyarul a győztes, gólgazdag meccset. A lelátón pedig – az alig harminc kilométerre zajló tusványosi rendezvénynek köszönhetően – a magyar kormány meg az MLSZ is magas szinteken képviseltette magát.
Köszönjük, Viktor!
Hát igen, ha valamit kapunk, azt illik megköszönni, ugye, kedves magyarországi szurkolók? Hol a stadion? Hát Szentgyörgyön!
A Sepsiről persze tudni kell, hogy magyar kötődésű-származású játékos egyelőre itt is kevés van: a pályán egyedül Niczuly Roland kapus (már megint a kapus) és a magyaros nevű, de tirgovistei születésű Balasa simulhatott bele könnyebben az amúgy 77 százalékban magyarok lakta sepsiszentgyörgyi csapatba. Úgy látszik, errefelé ez megkerülhetetlen.
Szóval győzött a Sepsi, Orbán Viktor lepacsizott Marco Rossival, utána meg szinte mindenkivel...
Mert a szelfigyár is beindult, ahogy Facebook-oldalán fogalmazott:
A székely mese ma eddig tartott, de a következetesen jó (mit jó... kiemelkedő) teljesítmény és a profi, tudatos menedzsment a magyar állam aktív támogatásával úgy sejteti: messze még a vége.
Persze – ahogy fent is említettük – az Olimpija ellen még tovább kell jutni, de az OSK helyzete több mint biztató a visszavágó előtt.
