A rendszámtábla csak egy tünet: így szállták meg Sorosék Koszovót és az egész Nyugat-Balkánt

• A koszovói szerbek és az albánok közötti „rendszámbotrány” eszkalálódik: Vučić már azt lengette be legutóbbi sajtótájékoztatóján, hogy Szerbia kénytelen lesz megvédeni a koszovói szerbeket.
• Cikkünkből kiderül, a július végén gyorsan lehűtött koszovói albán–szerb villongás valójában csak egy jelentéktelen alepizód az amerikai és a Soros-függő szervezetek regionális ténykedésében.
• A jelenség úgy nyer értelmet, ha párat hátralépünk: a vízió pedig nem más, mint az egész Balkán és rajta keresztül az Európai Unió és Európa destabilizálása.
• Ennek két fő eszköze: az egyik az albánok ösztöneinek melegen tartása Nagy-Albánia ijesztő ígéretével, a másik pedig az oroszbarát szerbek szétszabdalása, legyengítése.
• A régiót beutazó kontingensek (Anthony Blinken, amerikai külügyminiszter) és Soros György legaktívabb fia, Alexander útjai is szépen kirajzolják az érdekek fő forráspontjait. 
• Ennek kapcsán áttekintettük a szerb kormány és Sorosék kapcsolatát, valamint a koszovói Open Society (KFOS) programját, vezetőségét, pénzügyeit.

Emlékszünk még a koszovói szerbek és az albánok aggasztó rendszámbotrányát követő blokádra július végén? Ugye alig? Igaz, akkor mindannyian kaptunk egy egy hónapos haladékot, de azóta nagy a csend – szeptember elseje pedig fenyegetően közeledik.

Kettőt hátralépve az eseményeket csak nagyobb perspektívában érdemes vizsgálni: a vízió pedig nem más, mint az egész Balkán és rajta keresztül az EU és Európa destabilizálása.

Ennek két fő vonulata az albánok ösztöneinek melegen tartása Nagy-Albánia ijesztő ígéretével, a másik pedig az oroszbarát/-testvér szerbek szétszabdalása, legyengítése. Időben és térben is nagyobb a távlat: Nagy- és Kis-Jugoszlávia felbomlása; Koszovó és Montenegró kiválása, Sorosék észak-macedóniai és albániai jelenléte és nem mellesleg a migránsválság mind-mind egy irányba mutatnak.

A távlati cél az Európai Unió, illetve az egész kontinens gyengítése, hogy azt USA-köldökzsinóron tarthassák. Az ipar lebutítása – nincs innováció, fejlesztés, legfeljebb összeszerelés, az is többnyire keletebbre –, a hadseregek erőforrásainak lekötése békefenntartó jelleggel a Balkánon. Ehhez most jön az energiaválság, és az élelmiszerválság rémét se tudtuk megnyugtatóan elűzni. A Nyugat-Balkánon tehát konkrét fegyveres konfliktus vagy háború talán nem volt érdeke senkinek; elég csak a bizonytalan, zavaros helyzet és a puskaporos hordóra emlékeztető jelleg – meg persze az amerikai befolyás és ellenőrzés – fenntartása. Ugyanitt persze az orosz, kínai és török érdekeltségeket, kitettségeket is megpróbálják visszafogni – de legalábbis szemmel tartani és kontrollálni.

Anthony Blinken és Alexander Soros utazásai a Nyugat-balkánon

Szeretik ezt a hangulatos környéket, na.

Így talán még egyértelműbb: Alexander Soros (Soros György legaktívabb fia és valószínűsíthetően egyben leendő utódja) 2022-es utazásai szépen kirajzolják az érdekszféra vonalait: megjárta idén már Albániát, Észak-Macedóniát (25-30 százaléknyi albán lakosság), Koszovót, Montenegrót, de Szerbiába is rendszeresen visszajár Vučićot kérdőre vonni. Elég csak átfutni Twitter- vagy Instagram-fiókjának elmúlt pár havi anyagát.

Csak a levéltár kedvéért: Ukrajnában, Harkovban is járt ekkoriban a túlságosan is elfoglalt fiatalember.

Szerbia, Vučić és Sorosék

2014-ben a nemzeti, jobboldali Szerb Haladó Párt (SNS) került hatalomra Szerbiában. A szervezet vezetőjeként Aleksandar Vučić lett az ország miniszterelnöke, aki eleve nem támogatta Soros György elképzeléseit. A kormányfő és az üzletember közti ellentétet jól szemlélteti, hogy Vučić hatalomra kerülésével Soros szervezete – amely 2012-ben Nyílt Társadalom Alapítvány Szerbiára (OSFS) változtatta a nevét – látványosan több támogatást kapott. Míg a Soros által finanszírozott szervezet 2012-ben közel 750 ezer dollárnak megfelelő szerb dínárt költött a különböző projektjei finanszírozására, addig 2014-re ez az összeg több mint 3 millió dollárnyira emelkedett. Az összeg nagy részét az OSFS és az általa támogatott szervezetek az SNS és Vučić megbuktatására fordították.

Vučić ugyanis a kezdetektől fogva nem nézi jó szemmel Sorosék működését Szerbiában (valószínűleg ez is a baráti kapocs egyik eredője Orbán Viktorral). Legújabban nyíltan párhuzamot vont az ukrán helyzettel, miszerint az albán miniszterelnök, Albin Kurti az új Zelenszkij, aki majd „harcolni fog a nagyszerű hegemónia ellen”. Az albán vádak szerint ugyanis Szerbia az orosz receptet követi, és majd támadólag lép fel Koszovóval szemben. Ezt Vučić következetesen visszautasította, és gesztusokat is tett: többek között megköszönte az amerikai nagykövet közbenjárását a mostani okmányos-rendszámos nézeteltérésnél.

A Koszovói Nyílt Társadalom Alapítvány (KFOS)

A koszovói Open Society (KFOS) honlapja megér egy kisebb vizsgálatot. Bemutatkozásukat átfutva úgy tűnik, náluk is jellemző minta, hogy könnyű az átjárás: a vezető tisztségviselők kormányzati tisztségeket vagy megbízatásokat is vállaltak korábban – és feltehetőleg fognak is –, ez Ukrajna után nem túl meglepő trend. Az elnök Lulzim Peci például Koszovó stockholmi nagyköveteke volt (2009–2013), Vjosa Dobruna testületi tag pedig Hollandiában szolgált szintén nagykövetként 2013 és 2018 között.

Érdekesség, hogy a vezetőség túlnyomó része nő, és a nőjogi háttér, aktivizmus rendkívül hangsúlyos náluk. Hogy pár példát kiragadjunk: a legutóbb említett volt nagykövet asszony, Vjosa Dobruna egyenesen két nőjogi szervezet alapítója, munkáját számos nemzetközi kitüntetéssel is elismerték; egy másik vezetőségi tag, Ereza Vela pedig a nők gazdasági szerepvállalásának hangos szószólója. Donika Emini, a Konrad Adenauer Stiftung ösztöndíjasa szintén megjárta alkalmazottként az állam New York-i főkonzulátusát és a berlini Transparency International titkárságát.

A testületben név alapján amúgy szinte mindenki albán, szerb nemzetiségű csak mutatóba akad.

Az alapítvány működése és fő célkitűzései árulkodóak – itt sem titkolják, hogy milyen szinten avatkoznak bele a bábállam működésébe, kicsit Ukrajna-utánérzésünk van:

• Zöld Program: hiába Koszovóban található az egyik legnagyobb lignitkészlet, a globális felmelegedésre való tekintettel inkább ne termeljék ki. De a kis vízerőművek se gazdaságosak egy vízbázissal nem rendelkező országnál: veszélyeztetik a természeti erőforrásokat és a biodiverzitást – és a korrupció úgyis mindent átsző  az országban. Feltehetőleg jobb lesz nekik, ha Amerikából importálnak energiát, de ez már csak rosszindulatú, személyes kekeckedés.
• ProOpen-koalíció a korrupció ellen: az Alapítvány kezdeményezésére 2018 februárjában kilenc civil szervezet fogott össze, hogy létrehozzák a Pro Opent, a nyílt adatok és a közbeszerzési elszámoltathatóság koalícióját. Kell a strukturált együttműködés a média és a civil társadalom között, mindkettőnek fenn kell tartania az állami tisztviselőkre nehezedő nyomást azáltal, hogy tájékoztatják a közvéleményt a közbeszerzési problémákról. Természetesen amerikai-Soros-segítséggel.
• A közösségek újbóli összekapcsolása a koszovói társadalomban: itt megengedően az észak-koszovói szerb közösséget szeretnék „integrálni” a koszovói társadalomba. De ismerős ez a szöveg egy-két fiatal szomszédos államból... Persze az emberi szempontok mellett van más is, ami az alapítványt feltehetően jobban zavarja:

„...ezek a kihívások különösen jól láthatóak a földrajzilag elkülönült Észak-Koszovóban, amely idővel a tekintélyelvű egypárti rezsim fellegvárává nőtte ki magát, olyan környezetté, amely nem kedvez az egészséges politikai és társadalmi életnek.”

• A koszovói korrupt felsőoktatási rendszer elleni harc: konkrétan a Pristinai Egyetem rektorát váltatták le hallgatói tiltakozásokkal 2014-ben. Nahát! Szia, @freeSZFE! És bár a korrupció valóban üldözendő dolog, itt is van olyan gyanúnk, hogy az érdekek, a külső befolyás és az Alapítvány szerint megbízható vezetők alkalmazása a legfőbb szempontok náluk.
• Koszovó uniós és regionális együttműködési kapcsolatainak erősítése: itt különösen a Koszovó függetlenségét el nem ismerő Szerbia és Bosznia-Hercegovina, illetve a velük való kapcsolatépítés a fő fókusz – és persze a regionális kapcsolatok elmélyítése a partneralapítványokon keresztül is.

A KFOS pénzügyei: 2,4 millió euró évente

Pénzügyi beszámolóik közzétételét tekintve kissé késésben vannak (biztosan nagyon elfoglaltak mostanában): 2020 az utolsó lejelentett év a honlap szerint, és a legfrissebb angol nyelvű tájékoztató is csak 2019-es. Ennek ellenére a dokumentumok nagy vonalakban támpontot adhatnak: kb. 2,4 millió euró éves költségvetéssel gazdálkodtak, amit ügyesen, 100 százalékban el is költöttek.

Ebből 1,8 millió eurós az éves alapvető saját törzskeret: az észak-koszovói Mitrovica (szerb központ) és a közintézmények EU-megfelelőségi projektekre jutott a legtöbb pénz. További 338 ezer eurós tartalékalapot képeztek és használtak fel egyéb hozzájárulásokkal együtt: ez az összeg leginkább a Szerbiával és Albániával folytatott párbeszédre ment el. A maradék 289 ezer euró EU-s forrásokból (a német, eredetileg árjásítással bútorgyárra szert tevő, majd az örökösöknek utólag jóvátételt fizető Karl Kübel alapítványa és a Balkan Tender Watch adományaiból) állt össze. 

(Biztos szerencsétlen véletlen, de a zsidótlanítós sztorit az angol verzióból már kihagyták.)

Szóval pénz van, célok vannak, és persze mozgósítás is van. A látottak alapján semmi bődületesen komoly vagy bántóan erőszakos akciót nem tapasztalunk, de minden éppen elég ahhoz, hogy lekösse az adott célország közintézményeinek erőforrásait, és fenntartsa a számukra annyira kedves és kedvező zavaros állapotokat.

Visszautalva az összeállítás elejére: benyomásaink szerint Sorosék koszovói jelenléte és működése bár nyilvánvaló, a konkrét „országgal” kapcsolatban nem látunk specifikus, különleges célokat – csakis a teljes régió és az Európai Unió, valamint Európa viszonylatában, valamint az Egyesült Államok és az orosz, kínai, török érdekek ismeretében érdemes a történéseket vizsgálni. 

Kinek áll érdekében?