A provokáció határairól: meddig lehet szemet hunyni felettük?

A munkácsi Turul reménycsillag, igazodási pont és mementó volt minden magyarnak, az ukránok mégis eltávolították. Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem gondolom, hogy szobordöntögetés minden esetben rossz, ahogy azt sem, hogy a könyv önmagában szent, és bármi is álljon benne, már önmagában az, hogy papírra került, az örökkévalóságon felül állóvá tenné.

Az emlékművekkel is hasonló a helyzet. Csak azért, mert valaki immanentizálta a gondolatait, nem jelenti azt, hogy azokra valóban szükség van. És hogy ez miért nem relativizálás?

Mert azt sem gondolom, hogy az alkotás megfosztható az értéktől. Az érték pedig nem relativizálható, hiába próbálják újra és újra megtenni vele. A hit, a hagyomány, a keresztény ember vallotta sarokpontok akkor is megmásíthatatlanul léteznek, amikor egy állam tagadja őket. Mondok egy példát!

A munkácsi Turul reménycsillag, igazodási pont, mementó és zálog volt a számunkra. Esszenciális jelkép minden magyarnak, a 2008-as újraemelése pedig olyan értékteremtő munka, amelyről a banderisták nem is álmodhatnak.

Forrás: MN

Hiába relativizálják egyes, magukat újságírónak tituláló szégyenfoltok „pulykának”, attól még a Turul a magyarság legősibb szimbóluma marad, kiüresíthetetlen, meg- és ledönthetetlen.

Az, hogy a keleti barbárok mégis úgy döntöttek, hogy eltávolítják, csak azt mutatja, hogy gyökértelenek és gyávák. Az támadja magát az értéket és annak jelképét, aki a hordozójával képtelen szembeszállni. A török lemeszelte a freskóinkat, és nem lekaparta, mert valahol belül talán tudták, hogy nem maradnak örökre. A kommunisták mindenre igyekeztek vörös csillagot tenni, a nemzeti lobogóba is, de tudták, hogy nem törhetik meg a magyarok lelkét.

Az ukránok tudják, hogy nem lennének képesek kipusztítani minket, ezért tehát szobrot döntenek.

De meddig lehet szemet hunyni felettük? Aki a keresztény hitet csak kommentszekciókból ismeri, az azt gondolja, hogy nekünk kötelező a végtelenségig békességben tűrnünk és mártírrá válnunk minden esetben. Csakhogy létezik földi igazságszolgáltatás is, létezik az igazság szuverenitása, és azt meg lehet és meg is kell védeni.

Erre is mondok egy példát! Amikor  Dél-Tirol Olaszországhoz került, a taljánok hasonlóan bántak az osztrákokkal, mint a románok vagy most épp az ukránok a magyarokkal. Iparosították a környéket, olasz munkásokat telepítettek be, hogy övék legyen a többség. Az egyre inkább kisebbségbe szoruló sógorok pedig az egyenlőtlennél is egyenlőtlenebbek voltak.

Ekkor egy maroknyi katolikus fiatal elhatározta, hogy kivívja a szuverenitásukat. A sajtó által „terrorcselekménynek” nevezett akciókat úgy tervezték, hogy azoknak ne legyen halálos áldozatuk, és abban a két esetben, amikor mégis volt, az csupán egy balszerencsés véletlen volt.

Meg tudták bénítani az olasz államot, amely ugyan elképesztő emberellenes büntetésekkel válaszolt, de nem tudta megtörni az ellenállást, és végül engedni kényszerült.

Dél-Tirol ma autonóm.