A politikai korrektség a liberalizmus agyrágó bogara

Intenzív kezelésre szorulnának a haladó politikusok, a médiamunkások és az ún. szakértők.

Valószínűleg mindenki látott már könnyed libernyák legyintést, amikor jobboldaliak a politikai korrektség diktatúrájáról értekeznek: ugyan már, ez egy konteó, a jobbosok találták ki, hogy valamivel riogassák a reakciós gyerekeket. 

Most, hogy a miniszterelnök szorgos méltatások közepette merészelte „asszonyságnak“ nevezni Karikó Katalint, akinek a szabadalma alapján fejlesztették ki a Covid-vakcinát, mégis valósággá vált a jobbos konteó. Vagyis csoda történt. A hazai ellenzék színe-virága (elismerjük, erős eufemizmus ez a szivárványos-komcsi-nyilas koalára, de ma szokatlanul barátságos hangulatban vagyunk) hisztérikus toporzékolásba kezdett. Hogy miért?

Mert az „asszonyság“ szó nem polkorrekt. Eddig azt hittük, a némber, luvnya, és hasonló szavak sértőek, de időközben új múlt készült, vagy másképpen: ismét terebélyesedett a tiltott szavak és kifejezések listája. 

Az „asszonyság“ természetesen régi magyar szó, legnagyobbjaink is használták. Lánczi Tamás szentelt is egy rövid bejegyzést a balszerencsénkre nem csak retardált, de meglehetősen műveletlen brancs kedvéért.  A következő lépés persze e „halott fehér férfiak“ életművének kiirtása lesz, hiszen ezen életművek bővelkednek a tiltott szavakban és gondolatokban. 

(Nem mintha a nemzeti nyelvek annyira értékesek lennének a nemzetközi polkorrekt Einsatzgruppék számára. Jobb lenne valami globalista, polkorrekt eszperantó - ha beszélik Langleyben, megtanulják itt a végeken is. A baloldal számára addig fontos a magyar nyelv gazdagsága, amíg irtani tudnak belőle - ha most embereket épp nem is tudnak, a szavakat talán. Nem kell félni, nem fog fájni, a liberárják csak a nyelvi tisztaságért küzdenek!) 

Reneszánsz-nyelvészeink (de, amúgy komolyan, ez a mániájuk mostanság, hogy minden szó mellé külön nyelvészt állítanak) arra természetesen nem fordítottak figyelmet, hogy az „asszonyság“ köré font mondatokra, azaz az ún. kontextusra figyeljenek. Tetszenek tudni,

ez az, amire ugyanezen nyelvész hölgyek és urak szoktak hivatkozni, ha egyik polgármesterük például olyanokat mond, hogy „rohadt, szemét zsidó“.

Karl Marx esetében is fontos a kontextus, amikor zsidó niggerekről és zsíros zsidókról értekezik. Ilyenkor azt mondja a polkorrekt Einsatzgruppe, hogy „legyen kontextus“, és lőn, lesz kontextus. Más esetekben meg nem is volt már mégse soha kontextus. És amikor kell kontextus, az Einsatzgruppe igen nagy kreativitással teremti azt meg (lásd a polgármester és a kommunizmus pápájának példáját). 

Ha Dr. Miniszterelnök Úr esetében az alternatív valóságot építők engedélyeznék a kontextust, akkor kiderülne, hogy a tisztelet és hódolat hangján beszélt Karikó Katalinról (ez utóbbit maga Karikó Katalin is igazolta, hiszen elmondta, személyesen is beszélt a miniszterelnökkel). Ha a politikai korrektség elmebaja nem próbálná homályba burkolni, még a végén kiderülne az igazság, és a valóságról beszélnénk! Ismerős? Talán nem véletlen, hogy mint nagyjából minden mást, a „politikai korrektséget“ is a marxista-leninistáktól vették át liberális demokrata barátaink. 

Természetesen a fegyvert kéjes örömmel és térítő hevülettel forgatók kognitív képességei is jelentősen romlanak a hadjárat során:

a valósággal és szókincsünkkel szembeni ádáz küzdelemben ugyanis egyre fogy az a hasznos terület, amiből a politikai korrektség agyrágó bogara lakmározhat.

Elkeseredésükben csak a realitások elleni harc az, ami megmarad. 

E jelenséget érhetjük tetten a 444 egyik asszonyságának dolgozatában is. A hölgy (ez használható?) azon háborog, hogy egy 11. osztályos tankönyvben egy kvíz a fiús/férfias beállítódásokat a fiúkhoz/férfiakhoz, míg a lányos/nőies beállítódásokat a lányokhoz/nőkhöz köti. A polkorrekt kommandó mélységesen fel van háborodva az ilyen leegyszerűsítő sztereotípiákon, hiszen nyilvánvaló, hogy a nők legszívesebben autó-bütyköléssel és ház körüli barkácsolással foglalkoznak, míg a férfiak sminkelős videókat néznek és küldözgetnek egymásnak. 

(A csúcs mégis az volt, amikor az ATV-ben egy másik szakértővel bruttósítva borzadtak el azon, hogy a kvíz szerint a nők ételekről, ruhákról és hasonlókról diskurálnak, majd a következő műsor - női - vezetőjétől megkérdezték, miről fog szólni a műsor: „a nők evészavarairól fogunk beszélgetni hölgyvendégeimmel". Ha az irónia málnaszörp volna, elárasztotta volna a stúdiót.) 

És bár értjük, hogy ez az amerikai Demokrata Párt vágyott világa (és ezért a világ haladói is ezt érzik kötelezőnek), de rájuk mégiscsak tömegesen szavaznak a halottak, és egyelőre még ott is kivételnek számítanak a fenti példák. 

Az igyekezet azért itt is megvan, csak odaát már sokkal gyorsabban zakatol a haladás. Míg idehaza azon háborog fél tucat haladár fehérnép, hogy a „nő“ szó szinonimáit is szokás használni, arrafelé már az ima végi „ámen“ zárszót is igyekeztek píszívé és gender-konformmá tenni. A Retardáltak Amerikai Pártjának (a Demokrata Párt - a szerk.) egyik politikusa ugyanis az „ámen“ mellé gyorsan odatette az „awoman“ zárszót is. Kár, hogy az „ámen“-ben a „men“ nem az angol „férfiak“ szó többesszáma, hanem héber eredetű szó, ami annyit tesz: úgy legyen.

Az „awoman“ cserébe nem jelent az égvilágon semmit, és csakis arról tanúskodik, hogy demokrata barátunknál az agyrágó bogár az éhhalál határán tengődik. 

Hogy milyen visszafordíthatatlan károkat okoz ez az alattomos kis szemétláda, arra jó példa a kanadai miniszterelnök is:

Egyetlen jó hírrel tudunk csak szolgálni, ez pedig az, hogy a tudomány mai állása szerint ez a szörnyű kártevő kizárólag liberálisoknál jelent meg, így pusztítást is csak körükben tud végezni: csak akkor tudja befészkelni magát valahová, ha csinálunk neki helyet. 

Nem kétséges, a liberálisok sokkal befogadóbbak. 

Mi viszont nem árt, ha vigyázunk. Az a biztos, ha inkább nem válunk liberálissá és a politikai korrektség híveivé - akkor nem fog minket megtámadni ez a veszélyes élősködő.