Tombol a nyár, a hőség elől a Balaton partjára, Horvátországba vagy távolabbra menekül mindenki, aki csak teheti. A politikában a két parlamenti ülésszak közötti nyári szünet tradicionálisan uborkaszezonnak számít, az idei nyár azonban igencsak mozgalmasra sikeredett. Nagy vihart kavart a kata-adózással kapcsolatos szabályok módosítása, a rezsicsökkentés átalakítása, az energiaellátás biztonsága és még számos más téma, de

úgy tűnik, a hazai baloldal képtelen beletörődni abba, hogy nem ők tematizálják a közbeszédet, és még arra sem képesek, hogy kellő hatékonysággal reagáljanak a valóban fontos eseményekre.

Megpróbálnak tehát időnként bedobni a köztudatba olyan javaslatokat, amikkel ideig-óráig foglalkozhat a sajtó, vagy lehet rájuk véleménycikkeket, Facebook-posztokat fűzni. Ezeknek a döntő többsége gyaníthatóan még az ötletgazdák szerint is életképtelen, de a baloldallal szembeni totális közöny megváltoztatásáért valószínűleg bármire képesek lennének egyes politikusok.

A legfrissebb ilyen életképtelen, de parttalan vitatkozásra használható ötletet Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő ismertette, amihez a korábban EU-s zászlót is égető Jobbik néhány órás csúszással csatlakozott. Utóbbi kapcsán egyelőre nem világos, hogy az exnáci és az exkomcsi ellenzéki erők koordináltan léptek-e, vagy egy szemfüles tanácsadó egy ötletet két irányba értékesítve keresett dupla pénzt.

Ujhelyi népszavazáson a következő kérdést tenné fel a választópolgároknak:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?”

Lehetne a kezdeményezést ízekre szedve kritizálni:

• nemzetközi szerződésről nem lehet ügydöntő népszavazást kiírni,
• az ellenzék által költségesnek titulált tűzijáték ennél a bohóckodásnál sokkal olcsóbb lenne,
• a magyarok a legelkötelezettebb EU-párti nép,
• egy háború és energiaválság közepette még akkor sem volna időszerű a kérdés, ha amúgy erősen euroszkeptikusok lennénk,
• ha a baloldal kezdeményez ilyesmit, akkor nagyon valószínű, hogy rosszul sül el, inkább meg se próbáljuk,
• stb…

…de igazán szinten aluli lenne szellemi kihívásokkal küzdő baloldali politikusokkal szemben vitába bonyolódni.

Sokkal érdekesebb és tanulságosabb az a jelenség, ahogy az újkori Molotov-Ribbentrop paktum MSZP–Jobbik-tengely javaslatára reagált az új SZDSZ és a régi maradéka. Megjelent hát egy újabb törésvonal a szivárványkoalíció roncsaiban, mégpedig a demokrácia alapvető létjogosultságának kérdése mentén.

A Momentum illusztris vezetése ugyanis úgy sivalkodik az ötlet kapcsán, mint amikor középső csoportos óvodások kezéből ki akarják csavarni kedvenc lapátjukat a homokozóban. Az irracionális hisztéria az ő szempontjukból érthető, hiszen az ő igazi hazájuk (Románián kívül) Brüsszel, sokkal jobban értik, szeretik ott őket, mint Magyarországon.

Bár a HUXIT (Magyarország EU-ból való kilépése) gyakorlati szempontból teljesen irreális lehetőség, a FeGyőrtől Cseh Katalinon át az új, teljesen érdektelen, karakter nélküli elnök Gelencsér Ferencig egy emberként utasítják el az ifjú liberálisok, hogy a magyarok közvetlenül nyilváníthassanak véleményt a kérdésben.

• Cseh Katalin valószínűleg hiányoznának az EU-s pénzek, ezért fölösleges politikai hazardírozásnak minősíti az ötletet.
• Fekete-Győr András a korábbi baloldali állásponttal szembemenve kifejezetten védelmébe vette az Orbán-kormány Unióval kapcsolatos álláspontját (nehéz nem röhögcsélve végigolvasni terjengős, gerinctelen írását erről az ügyről)
• Gelencsér Ferenc Pandora szelencéjéhez hasonlítja az emberek véleményének kikérését. Nem titok többé, mennyire zárná el a választókat a döntések elől a Momentum hatalomra kerülése esetén.

  

2022-ben a magyar baloldal ott tart, hogy a kommunista utódpárt elkötelezettebb a demokrácia mellett, mint az úgynevezett liberálisok.

Ízlelgessük egy kicsit ezt a tényt!

Nem ez az első, de talán az eddigi legszürreálisabb a belső ellentétek közül, amely utólag is igazolja, milyen jó, hogy nem jutottak hatalomra a bukott baloldal elvtelen szekértolói. Az egykor még kormányzásra jelentkező, kívül mosolygós, belülről rohadó moslékkoalíció tagjai egymás ellen fordulásának sorozata ugyanis csak nem akar véget érni.

A Jobbikban látható útkeresés és leszámolások, Márki-Zay Péter kiközösítése után az MSZP–SZDSZ se-veled-se-nélküled című teleregény hétszázharmincnyolcadik fejezete szolgáltat tanulságos szórakozást. Fiatalabb olvasóink kedvéért röviden idézzük fel, hogy a rendszerváltást követő évek legnagyobb árulását elkövető egykori liberális párt,

az SZDSZ nem múlt ki nyomtalanul: néhány éves hibernáció után Momentum Mozgalomként éledt újjá.

A név, a színek, az arcok megváltoztak, de saját nemzetük érdekei és a demokrácia nevében való szenvedélyes károkozásra való hajlam mit sem változott. A két párt közötti ideológiai kontinuitást pedig mi sem ábrázolja hitelesebben, mint az egykori szabad demokraták reakciói, melyek tökéletesen szinkronban vannak a Momentumos ajvékolásokkal.

Szent-Iványi István, korábban magyar és EP-parlamenti szadeszos képviselő például haláltánchoz hasonlítja a választók megkérdezésének ötletét, a magyarokat rummal leitatott matrózokhoz hasonlítva.

Bozóki András egykori MSZP²SZDSZ-kormányban szolgáló kulturális miniszter szerint is felelőtlenség megkérdezni az embereket az ország jövőjéről.

Magyar Bálint legendásan agilis egykori oktatási miniszter saját gondolatot egyelőre nem fogalmazott meg a kérdésben, de megosztott egy posztot, melyben a bibliai aranyborjú imádáshoz hasonlítja a népszavazás ötletét. Szerintük ugyanis ezzel megint csak Orbán jár jól.

Összefoglalva: a baloldalon vannak tehetségtelen demokraták meg tehetségtelen liberálisok, akik ezen a különbségen vitatkoznak a nyilvánosság előtt, tovább rombolva az amúgy sem rózsás megítélésüket.

Gyurcsányék még nem szólaltak meg, az is elképzelhető, hogy ők inkább kimaradnak ebből a groteszk cicaharcból. És könnyen lehet, hogy az MSZP és a Momentum támogatóiból emiatt lemorzsolódó baloldali választók hozzájuk vándorolnak.

Megint.