A pedofiltörvény kiválóan osztja meg az ellenzéket, és témának se utolsó

Az SZDSZ csúnyán megsértődött Jakabékra, hogy megszavazták; az USA és az EU nagyon aggódik

Előrebocsátom: jogászkodás, álszentség, moralizálás, szakmázás, kötelező körök ismét nem lesznek. Vélemény, esélylatolgatás és káröröm annál inkább!

Elfogult, fideszes szavazói szemmel nézve kiváló a műsor:

  • az egy éve tartó ellenzéki kaletázás után megkapták, amit annyira akartak, és most ez nem jó nekik (ld. lélegeztetőgépek),
  • kicsit kapott az LMBT-lobbi is (ami nincs),
  • mintha tényleg nagyon megsértődtek volna az ellenzékiek a Jobbikra,
  • ráadásul a multicégek, az EU, az UEFA meg úgy mindenki elkezdte ismét összehangoltan Magyarországot támadni: kívülről és házon belül is.

Azt hiszem, kellett már az évek óta csak folyamatos hátrálásra, megalkuvásra, tűrésre, türelemre kényszerített kormánypárti léleknek ez a kis odaszúrás. Meg hát tudjuk: Orbán Viktornak úgyis csak a háborús retorika fekszik.

Egyfajta lakmuszpapírként úgy gondolom, a társadalom többsége is hasonlóképpen érezhet – hiába is döntött most úgy városlakó, túlzottan empatikus, befolyásolható, megfelelni kívánó és sorozatfüggő hölgyismerőseim tekintélyes része, hogy szivárványszínűre váltja profilképét:

elfogadjuk, sokszor szeretjük is homoszexuális ismerőseinket, kollégáinkat, de az erőszakos LMBT-lobbit,  az örökbefogadást, mesekönyveket, oviba téríteni járó drag queeneket inkább nem. Ha nem muszáj.

Na, a magát annyira okosnak tartó urbánus ellenzék idáig már nem lát el, mert ismét a leginkább soha be nem váló képletet próbálja elmésen alkalmazni : Orbán szorozva mínusz eggyel.

Tehát: ha Orbán szereti a focit és az olimpiát, akkor a focit és az olimpiát utálni kell. Ha Orbán szóba áll az oroszokkal, kínaiakkal; az oroszokat, kínaiakat utálni kell. Ha Orbán támogatja a gyerekeseket, akkor a családokat kell utálni (kivéve persze a szivárványcsaládokat). És ha Orbánt zavarják a provokatív gyerekkönyvek, akkor azok a könyvek csak jók lehetnek – toljuk csak bele még jobban mindenki orcájába.

A szoclib ellenzék pedig nem azért vonul fel a Pride-on teátrálisan, mert annyira fontos nekik a homoszexuálisok ügye, hanem azért, mert ezzel kiválóan lehet a kormánypártiakat bosszantani.

Kérdés, hogy ez nem kontraproduktív-e: szerintem de, az.

Kellemes meglepetés a Jobbik kiszavazása az „Indivisibiliter ac Inseparabiliter” összefogásból. Persze nem azért, mert azt hinnénk, hogy a Jobbik megint megváltozott – hanem mert úgy látjuk, hogy ők semmiképpen nem dönthettek volna jól a saját szemszögükből ebben a helyzetben; de még szórakoztatóbb látni azt a sittnapalmot, amit most fogadott, új barátaik szórnak rájuk az interneten. Természetesen minden virtuális pofon nagyon jó helyre került!

Fogalmam sincs, hogy ki az a Tompos Márton, de nehogy abbahagyja! Aki szereti a hasonló legalja-tartalmakat, az nézzen rá a Jobbik legutóbbi posztjai alatti kommentárokra, a népharag nem csitul, nagyon csalódott az ex-SZDSZ.

Természetesen simán lehet, hogy a mindig annyira okos és ravasz ellenzék most is csak zseniálisabbnál zseniálisabb lépéseket tesz a négydimenziós sakktáblán; de nekem az a sejtésem, hogy csak simán rájöttek, hogy az olajat a vízzel, a paradicsomlével meg a kólával hiába kevergeted, az mindig elég szarul fog kinézni, ráadásul senki nem fogja meginni. A választásokig azért csak kihúzzák majd valahogy, efelől nem aggódom.

/Jut eszembe: mik egyáltalán ezek az irányított visszalépések a Jobbik, a Momentum és a többiek részéről? Minek van ez az egész ellenzéki előválaszás vajon? A kérdés persze költői./

És ez még semmi: hála Istennek, beindult az internacionalista ellenállás is:

Ezek most komolyan megint azt akarják, hogy ismét a Fidesz nyerjen? Más tippem nincs, bár megértem őket. A magyar néplélek az ilyen külső piszkálásokra hogy szokott reagálni? Nézzünk egy képzeletbeli, egyéni példát:

  1. Nem akarok nemváltoztató műtéteket dicsőítő előadásokat a kislányom ovijába,
  2. Meglátom Ursula von der Leyen Twitter-üzenetét,
  3. Elszégyellem magam, magamba szállok és rájövök, hogy de, mégis akarok.

Szóval itt is csak ugyanazt tudom tanácsolni, mint Tompos Márton posztjánál: nehogy abbahagyjátok jövő tavaszig!

Már várjuk az IKEA, a Coca Cola és a többiek állásfoglalását is.

kapcsolódó