A világsajtó működési mechanizmusát jól ismerők számára nem okozott meglepetést, hogy a brit baloldali napilap, a The Guardian nemrég Gyurcsány Ferenc főemberéről, Karácsony Gergelyről közölt egy publicisztikára fazonírozott politikai PR-cikket.
Tekintettel a jövő tavasszal esedékes magyarországi országgyűlési választásokra egyáltalán nem volt váratlan, hogy onnan érkezett a hátszél, ahol a magyar ellenzék a legnépszerűbb: a külföldi politikai és médiaelit köreiből.
És miközben a reklámanyagban nem lehet nem észrevenni a budapesti főpolgármester imázsépítésére tett erőltetett törekvéseket, még inkább szemet szúrnak azok a politikai érdekből leírt szándékos hazugságok, szerecsenmosdatások, valamint önellentmondások is, amelyek az egyébként sok helyen minősíthetetlen stílusban elkészített, publicisztikának beállított anyagban meghúzódnak.
A szöveg jegyzője, Nick Cohen, aki egyébként kipróbált Orbán- és konzervatív-gyűlölőként ismert, ezúttal sem rejtette véka alá (a tényekkel aligha alátámasztható) véleményét, amikor a magyar kormányfőre „de facto diktátorként” hivatkozott, de akkor sem, amikor a komplett magyar médiát kontinensünk legnagyobb prostituáltjához hasonlította.
Megjegyzendő, az efféle külföldi nagyképűsködés gyakran visszafelé sül el: a magyar választópolgárok a Nyugat legnagyobb diktatúrázása közepette szokták megmutatni, hogy a kormány mellett állnak.
De a standardizált Orbán-gyűlölet és a magyar választók lenézése mellett konkrét hazugságok is megfértek Gyurcsány emberének reklámanyagában. Cohen – aki a múltban nem egyszer kritizálta Izraelt, valamint a cionizmust – most valamilyen oknál fogva mégis náciveszélyt lát a magyar keresztény-konzervatív kormánynál.
Hazug módon ugyanis azt sugallja, Soros György bevándorláspárti víziójának magyarországi kritikája alaptalan, antiszemita összeesküvés-elméleteken alapul. Mint írja, „a Soros-tervbe vetett hit a XXI. századi szélsőjobboldali hovatartozásnak ugyanolyan megbízható indikátora, mint a XX. században a hajtókán elhelyezett horogkereszt volt a könyvespolcon pihenő Cion bölcseinek jegyzőkönyvének másolatával párosítva.”
És ha már antiszemitizmus, kulcsfontosságú kitérni a reklámanyag ellenzéki összefogással kapcsolatos gondolatmenetére is. Cohen állítása szerint azzal, hogy az ellenzéki palettán megtalálható valamennyi párt összefogott, gyakorlatilag formát öltött az a klasszikus népfronti taktika, amely a történelmi fasiszta ellenállás miatt született meg.
Azt leszámítva, hogy a népfront mint kifejezés világszerte erős kommunista színezetet kapott, adódik a kérdés, hogy ha Cohen és a The Guardian éppen a magyarországi antiszemitizmus miatt aggódik, akkor hogyan férhetett be az Orbán-ellenes antifasiszta népfrontba a mai napig antiszemita tagokat felmutató Jobbik?
Érdekes módon erről már nem tesz említést Cohen, aki az ominózus pártot csak úgy jellemzi, hogy „az egykor szélsőjobboldali szervezet”. Dacára annak, hogy a The Guardian korábbanmég arról értekezett, hogy a Jobbik „Európa legerősebb szélsőjobboldali szervezete”, és amelynek akkori „fasiszta” elnökét nem szabad beengedni Nagy-Britannia területére.
A múltban szerzett tapasztalataink révén azonban beláthatjuk, hogy az effajta, politikai értelemben vett nyugati amnézia nem újkeletű: hasonló tüneteket láthattunk az elmúlt évek alatt a migráció, a terrorizmus, valamint a koronavírus elleni védőoltások kérdésében is – hol Brüsszel, hol az egyes médiumok, hol pedig az épp minket, magyarokat kioktatni vágyó nyugati politikusok részéről.
Tehát a Magyarországgal szemben alkalmazott stratégia nem változott: az idegen érdekek képviselői bármilyen téma kapcsán hajlandóak akár még a saját véleményükkel ellentéteset is állítani annak érdekében, hogy megkíséreljék eltávolítani azt a kormányfőt, akit a magyarok többször is szabadon megválasztottak.
Ezt hívják elvtelen politizálásnak, pontosabban nyugati, beavatkozó típusú politizálásnak. Ami pedig ennek a kiszolgálását illeti, aligha találhattak volna Gyurcsánynál és Karácsonynál lelkesebb szövetségest.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
