A leghosszabb napnak eddig június 6-át, a normandiai partraszállás napját nevezték, ugyanezzel a címmel legendás filmet is készítettek róla John Wayne főszereplésével.
És ahogy a világháború sikere sokak szerint a partraszálláson múlt, úgy lehet, hogy a jövőnk 2022. június 19-én dőlt el. És mi észre sem vettük. De hát a sorsfordító történelmi események már csak ilyenek, a kortársak hálátlanságát az utókor elismerése kompenzálja.
Június 19-én jelent meg a HVG pixelein a mindent megváltoztató hír, ami után már semmi nem maradhat olyan, mint addig volt. Az egész életünk új irányt vett.
A lap tájékoztatott minket ama nagyszerű fejleményről, miszerint Ürge-Vorsatz Diána, korunk legnevesebb magyar klímaapostola felfedezte, hogy az árnyékban hűvösebb van.
Utoljára nő ekkora hatással akkor volt a tudomány fejlődésére, amikor Marie Curie 1896-ban Henri Becquerellel rájött arra, hogy az uránsók olyan sugarakat bocsátanak ki magukból, melyek hasonlítanak a röntgensugárzás átható erejéhez.
Tulajdonképpen felfedezte a radioaktivitást, ami nélkül ma nem lenne sem atomerőművünk, sem hidrogénbombánk. Ürge-Vorsatz Diána nélkül pedig ott állnánk, mint egy bamba f*sz a tűző napon a nyár közepén, és eszünkbe nem jutna árnyékba húzódni.
Ürge-Vorsatz Diána viszont nemcsak klímaapostol, hanem klímakutató is. Tudja jól, hogy a tudomány attól tudomány, hogy mérésekkel támasztják alá az állítást. Nemcsak úgy a hasukra ütve tesznek önfeledt kijelentéseket, mint például a prédikátorok, hogy a Leviatánnak hét feje van, és mindegyik fejéből más napon fúj füstöt és okád kénkövet, hanem rendesen megszámolják azokat, összevetve az adott fejet és az adott fejhez tartozó tevékenységet a naptárral.
Szóval Ürge-Vorsatz Diána elővette a kis hőmérőjét, és azon mutatta be, mennyit ér az árnyék.
Míg a belvárosban 31 fok volt, addig az árnyas kertben 27, a légkondicionáló nélküli házban pedig 23 – számolt be felfedezéséről a Twitter-csatornáján, ami segítségével felfedezése rögtön eljutott a Földtányér mind a nyolcmilliárd lakójához. Akik azóta is hálás szívvel mondanak köszönetet Ürge-Vorsatz Diánának, hogy közkinccsé tette tudományos megfigyeléseit. Pedig akár meg is tarthatta volna magának azokat, aztán most jogdíjat is kérhetne bármilyen árnyékba húzódásért. Amerikában biztos.
Ürge-Vorsatz Diána klímatudós életvezetési tanáccsal is szolgált azok számára, akiknek nehezen befogadható a tudomány rideg, sokszor kizárólag számokból álló nyelvezete.
Elmagyarázta, hogy „A ház keleti és nyugati oldalánál fák adnak árnyékot az ablakok előtt és hűtik a tetőt is, ha pedig ilyen adottságok mellett az ember éjjel kinyitja az ablakokat, reggel pedig bezárja azokat, azzal jelentősen csökkenthető hőség idején is a benti hőmérséklet”. Most már ezt is tudjuk. Meg vagyunk mentve.
...
A klímaváltozás tényleg egy létező jelenség, és tényleg illene azt komolyabban venni! Ám nem minden klímaváltozás, ami annak látszik.
A komolyság pedig ott kezdődik, hogy nem árnyas-lombos budai villákban élő, felső középosztálybeli erényfitogtatók és a maja naptár felfedezése óta világvége jóslatokban utazó, figyelemhiányos amatőrök vakargatják vele a feltűnési viszketegségüket.
Mert amit Ürge-Vorsatz Diána felfedezett, abban pont annyi újdonság van, mintha valaki a meleg víz feltalálásának hírével keresné fel a távirati irodákat. (Ha az otthon, a kádban feltalált örökmozgóval, akkor még polgármester is lehet belőle az I. kerületben, de ez egy másik történet – a szerk.)
És ettől még továbbra sem oldottuk meg mondjuk a panelházak problémáit, mert hiába ültetünk a parkolóhelyek helyébe gyorsan növő jegenyét, 10 év múlva is csak a második emeleten nem süt be a nap. A fák adta árnyék természetes légkondija a kertvárosiak és a vidékiek ötlete a sűrűn és magas házakkal beépített városok problémájára. Az egyenek kalácsot tanácsa a kenyeret követelő proletariátus számára, csak Mária Antónia Jozefa Johannával szemben Ürge-Vorsatz Diána tényleg ezt mondta.
A városok hőcsapdája nem erkölcsi és pláne nem globális kérdés. Mert a történet tényleg faék egyszerűségű: ha rengeteg házat építesz erdők, mocsarak helyére, ha feltöltöd a tényleg természetes légkondiként működő nedves-bokros hasadékokat, ha lebetonozol mindent, ha fekete aszfaltot öntesz a mezőre, akkor nem érdemes csodálkozni azon, hogy pár négyzetkilométeren bizony még éjszaka is elviselhetetlen lesz a hőmérséklet. És aztán hiába csodálkozol rá, hogy miközben a bulinegyedben hajnali háromkor is izzadsz, a Hajógyári-szigeten pulóverért kell nyomoznod már éjfélkor.
Julius Caesar kedvenc vágyfokozója sem a klímaváltozás miatt tűnt el – ahogy az Index írta, hanem azért, mert a növekvő populáció miatt bővülő város elnyelte a szilfiumot termő területeket.
A klímaváltozás egy vörös farok, amit kötelezően odaírnak mindenhova, hogy odafigyeljenek az amúgy semmi újat nem állító segédfogalmazóra.
Nem a fenntartható jövőről olvashatunk ezekben a cikkekben, hanem a szerző nagyszerű személyiségéről, a szerző helyes és erkölcsös céljairól, és arról, ahogy a szerző bizony felülemelkedik a a földi hiúságokon, és szabadon lebeg a csak a napi szükségleteinek kielégítésén ügyködő átlagemberek tömegei felett.
Mondjuk a lebegés stimmel, mert közben hetente kétszer repül konferenciázni a világ lehetőleg legtávolabbi vidékeire, hiszen a tömegek túlfogyasztásán csak kényelmes, tengerparti környezetben lehet megfelelő minőségben aggódni.
Hogy lehet-e valamit kezdeni a városokkal, azt közel 38 fokban én sem tudnám megmondani, de az biztos, hogy a megoldáshoz egy centiméterrel sem kerültünk közelebb Ürge-Vorsatz Diána tanácsaival.
