A józsefvárosi képviselők egy része sajnos képtelen emberként viselkedni. Az alig két éve fideszeseket lámpavasra vizionáló Szarvas Koppány Bendegúz és bűntársa, Hermann György igazán magasra tette a mércét most aljasságban.
Wittner Máriát, az egyik utolsó ’56-os szabadságharcosunkat a múlt héten magához szólította az Úr. Volt, aki erről méltón emlékezett meg, volt, aki csendes imádságba burkolózott és volt, aki emberi mivoltát is levetkőzte, és feloldotta saját magát a centrumoskodás és az egyrészt-másrésztezés szappanozott angolnaságában.
Ez a két csúszómászó képviselő képes volt a mai közgyűlést megelőzően arról posztolni, hogy Wittner Mária nem érdemli meg azt, hogy az ülést néma csenddel indítsák, így emlékezve meg a kerület díszpolgáráról. A közgyűlés elején nem vettek részt, amit azzal indokoltak, hogy Wittner Mária rendszerváltás utáni tevékenysége a cigánygyilkosságokhoz vezetett, mivel a Magyar Gárda „zászlóanyja” volt”.
És ez a két alattomos, embernek is kevés fődemokrata képes volt méltatni az ’56-os tevékenységét, mondván, hogy az bezzeg milyen jó volt, de a rendszerváltás után.
Nos, kedves Bendegúz és György. Annyit elárulhatok, hogy Wittner Mária akkor is és a rendszerváltozás után is ugyanazok ellen küzdött. Hogy nem voltatok vele egy oldalon, érdemes elgondolkodni azon, vajon ’56-ban melyikőtök hol állt volna. És lehet, hogy Bendegúznak a megtorlások idején teljesült volna minden vágya azzal a bizonyos bitóval.
Ha pedig végre azzal kezdenétek el foglalkozni, ami miatt anno a Magyar Gárdát életre hívták, ma a nyócker egy élhető kerület lenne. Mindenkinek jobb lesz, ha Wittner Máriát többé nem veszitek a szátokra.
