Nem tudom, hogy valóban létezik-e meleglobbi, és hogy szükség van-e erről népszavazást tartani
– mondta legutóbb megjelent videójában Hodász András atya.
A katolikus pap töprengésére egy kedves ismerősöm adta meg a frappáns választ:
Annyira nem létezik, hogy már vagy két éve Canossát jár nekik a terápiás műsor miatt.
Azt ugyanis tudni kell, hogy Hodász atya nem volt mindig a liberális közvélemény sztárja. A médiapapi karrierje hajnalán még egészen más hangnemben kommunikált a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban.
2019 januárjában az M5 Ez itt a kérdés című műsorában Trombitás Kristóffal és Szőnyi Szilárddal arról diskuráltak, hogy a
a melegeket egy terápia segítségével talán meg lehetne gyógyítani.
Nem az LMBTQ-őrületre reflektált, kifejezetten a melegekre utalt mint gyógyítani való betegekre. Akkor a liberális média ízekre szedte Hodászt és a műsorban részt vevő többi szereplőt.
Szó szerint minden egyes mondatba külön belekötöttek, teljes körű kartácstűz alá vették a társaságot, amiért azok elmondták a véleményüket.
Mert a véleményszabadság éppen addig terjed, amíg az teljes egészében megegyezik a liberális fősodoréval. Bárminemű különbséget keményen megtorolnak. Az ellenállókat egyszerűen szélsőségesként bélyegzik meg, hogy egyáltalán ne kelljen figyelembe venni az érveiket.
Mert ugye, aki teszem azt homofób, azzal nem kell vitatkozni, többé nem vehet részt a társadalmi diskurzusban.
Ez egy jól bevált taktika, így kell hamis indokokkal diszkvalifikálni a velünk egyet nem értőket. Mindezt persze csak a szólás- és lelkiismereti szabadság védelmében. Csak egyetlen egy érvényes vélemény és igazság létezik. A többi szélsőség.
Ez az eset Hodász atya számára is tanulságos volt. Bár teljesen érthető magyarázatot adott arra, hogy szerinte a homoszexualitás miért gyógyítható, és miért kell lehetőséget adni a gyógyulásra azok számára, akik igénylik.
A liberális lincselőmédia mégis nekirontott az atyának.
A gyűlöletet szakszerűen és gyakorlott mozdulatokkal a katolikus pap irányába terelték, ellenérvek és vita nélkül koncként vetették oda őt a verbális lincselésre mindig kész olvasóközönségüknek.
Azzal persze lehet és kell is vitatkozni, hogy a melegek valóban rászorulnak-e arra, hogy „meggyógyítsák” őket. A felvetés önmagában is eltereli a figyelmet a valódi kérdésekről, amelyek a szexuális kisebbségek jogait illetik, illetve keveri a hamisat az igazzal.
A homoszexualitás megítélése, kezelése ugyanis semmilyen tekintetben nem merül fel kérdésként a magyar jobboldalon. A szexualitás magánügy, a párjával mindenki azt csinál, amit akar. Ennyi és nem több.
Az LMBTQ-mozgalom erőszakos nyomulását összemosni a meleg emberek jogaival a kormány elleni offenzíva része, egyszerű hazugság.
Hodász atya pedig éppen ennek a hazugságnak ült fel. Nem gonoszságból, hanem merő ostobaságtól vezérelve. Ezért ontja magából egy ideje a jóemberkedő maszlagot a szeretet apostolaként pozicionálva magát.
Az atya bűnbánattól vezérelve mindent megtesz, hogy a szexuális kisebbségek kérdéskörében megfeleljen a 444 és tettestársaik szája íze szerinti beszédmodornak.
Egy papnak persze nem lehet felróni, hogy alapvetően a békére törekszik, illetve azt sem, hogy igyekszik minél szélesebb közönséget megszólítani. Sőt még az sem baj, ha kifejezetten szeret a középpontban lenni.
Ez a hivatása: megszólítani az embereket, hit és erkölcs dolgában az egyház álláspontját képviselni. A szeretet pedig a legfontosabb parancs a keresztények számára. Hát, legyen, ebben csak támogatni tudjuk az atyát. Legyen teljes a szeretet, függetlenül a szeretet alanyának szexuális orientációjától.
Hodász atya így nyitott kapukat dönget.
Senki nem mondta azt, hogy az LMBTQ-mozgalom aktivistáit nem kell szeretni. Még akkor is szeretnünk kell őket, ha amúgy nem értünk egyet azzal, amit rá akarnak erőltetni a társadalmunkra.
Mi, jobboldali keresztények csak az önvédelem jogával élünk, senki ember fiát nem gyűlölünk.
Isten szereti az LMBTQ-embereket, mi is ezt tesszük. Ez a szeretet azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy ellenálljunk egy világnézeti mozgalom törekvéseiknek.
A liberális fősodornak való megfelelés kényszere azonban oda vezette Hodász atyát, hogy szembeállítsa a fiatalok elmagányosodásának, szorongásának problémáját azzal, hogy a magyar kormány a népszavazással keresztbe fekszik a szivárványos mozgalom erőszakos nyomulásának.
Miközben ennek a két kérdésnek a kezelése egyáltalán nem zárja ki egymást. Sőt! Az LMBTQ-emberek, különösen a transzneműek körében nagyon magas a depresszió, az alkohol és drogfüggőség aránya. Erről a kérdésről Szilvay úr ír bővebben a Mandineren megjelent cikkében.
Mindemellett bizonyított tény az is, hogy a transzneműség a legtöbb esetben más mentális betegségek kísérőbetegsége. Így, amikor a fiatalok mentális egészségéért aggódunk, nagyon is belefér az, hogy a káros hatásoktól megvédjük azokat, akik könnyen befolyásolhatóak a média és a trendek által.
A valóság tehát azt mutatja, hogy Hodász atya korábbi vélekedésével ellentétben a melegek egyáltalán nem szorulnak gyógyításra, a kormány népszavazása pedig
a transzlobbi nyomulásnak vet gátat.
Hogy ez mennyire releváns kérdés, azt egy kolozsvári diák példáján keresztül a Kontra is bemutatta. A közelgő népszavazás pedig mindössze az erőszakos ideológiai nyomulásnak akar véget vetni.
kapcsolódó
-
Erdélybe is betette a lábát az LMBTQ propaganda: Egy középiskolás fiúból lány lett a lezárások alatt
A tinédzser átváltozására akkor került sor, amikor a nyugati világon átsöpört a szivárványos vihar. Az ember hajlamos abba a hitbe ringatni magát, hogy a közép és-kelet-európai társadalmaink kaptak néhány évnyi haladékot. Csakhogy ez az eset is azt mutatja, hogy ez nem így van, a veszély itt van velünk.
Minimalizálni kell annak az esélyét, hogy a gyermekeinket káros befolyás érje.
Hodász atya azonban nagyon rákapott a médiaszereplés ízére. Amolyan Pál Feri atya akar lenni. Ezzel mindössze annyi a baj, hogy mindezt érvényes tudás nélkül akarja elérni.
Még szerencse, hogy a tényszerűség és a tudás nem szempont a 444 és bűntársaik számára. Így Hodász atya szereplése egy darabig még biztosított marad.
