Hozzáértők szerint a média nem képes jelentős mértékben befolyásolni, hogy az emberek mit gondoljanak egy adott kérdésről, csupán azt, hogy miről gondolkodjanak. Amit a média napirenden tart, az az érvényes, mindenki számára fontos ügy.
A média tematizálóképessége révén pedig valóságokat teremt.
Ez történt most az orosz–ukrán konfliktus kapcsán is. Néhány hónapja a nagy nyugati lapok hasábjait megtöltötték a küszöbön álló háborúról szóló hírek. Ennek nyomán az európai és az amerikai közvélemény feszült várakozással és aggodalommal kezdte figyelni, hogy mi történik Európa legkeletibb felében.
Az elemzők azt számolgatják, hogy az oroszok mikor indítanak inváziót Ukrajna ellen, mit reagál erre Amerika és Európa, és kiszélesedhet-e a háború a két szembenálló fél határain túlra is.
Az orosz–ukrán háború kitörését szinte tényként kezelik. Márpedig ha a mértékadó elemzők, a mértékadó médiafelületeken tényként beszélnek a háborúról, akkor az a közvélemény szemében is ténnyé válik.
Nemrég volt szerencsém interjút készíteni Kosztur Andrással, a XXI. Század Intézet vezető kutatójával, aki az orosz–ukrán konfliktus kapcsán elmondta, hogy „könnyen úgy tűnhet, mintha szervezett sajtókampány folyna a nyugati médiában a háborús hangulat megteremtésére.”
A kedves Olvasó joggal húzza fel a szemöldökét. Igen, a jelek szerint a megkérdőjelezhetetlen hitelességű lapok szándékosan gerjesztenek pánikot egy hosszú ideje húzódó konfliktus kapcsán.
Kosztur példaként említette: a brit sajtó nemrég arról írt, hogy az oroszok egy ukrán árnyékkormányt is létrehoztak, és már megvan a konkrét névsor, hogy megszállás esetén kik vennék át a hatalmat az országban.
A Bloomberg pedig arról számolt be, hogy Kína megkérte Oroszországot, a téli olimpia végéig ne támadja meg Ukrajnát, majd csak a játékok végeztével. Szintén ők a napokban
„véletlenül” élesítettek egy cikket, amelyet arra az esetre írtak meg előre, ha az orosz invázió megindul Ukrajna ellen.
Térképeket mutattak be, amelyek a tervezett invázió útvonalait jelzik, közben a nevük elhallgatását kérő belsős forrásokra hivatkoztak.
A történet azonban sehogy nem kerek. Egyrészről az orosz–ukrán konfliktus már hosszú ideje befagyott. Bár a két ország ellenséges viszonyban áll egymással, a „frontvonalak” azonban megmerevedtek. A két fél közötti feszültség évek óta ugyanakkora, a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása óta semmi nem változott a viszonyukban.
A nyugati lapok mégis azt sugallják, hogy kiéleződött a feszültség, most eljött a nyílt küzdelem ideje. Oroszország támadni akar, ezért a Nyugatnak készülnie kell a háborús helyzetre.
A valóság azonban az, hogy Oroszország vezetőinek eszük ágában sincs megtámadni Ukrajnát. Egy elhúzódó háborús konfliktus úgy hiányzik Oroszországnak, mint egy hasba rúgás.
A nyugati világot uraló háborús pánik indokát maga az ukrán vezetés sem érti. Egyenesen cáfolják az orosz támadásról szóló prognózisokat.
Akkor mire ez a nagy lárma a közelgő háború miatt? Hogy miért gerjeszti a média szándékosan a háborús fenyegetés érzését, az talány. Most azonban nem az okokat keressük, inkább elgondolkodunk azon, hogy ez hogyan történhet meg?
Hogyan válhatott az ájult imádattal figyelt nyugati sajtó politikai eszközzé?
Nincs semmilyen következménye egy ilyen akciónak? Nincs senki, aki számonkérje azt, hogy indulatokat és félelmet gerjeszt a sajtó?
Ezek után érthető, hogy az emberek nem bíznak a médiában, amely elsősorban a zavar keltésében érdekelt, nem pedig a hiteles tájékoztatásban.
kapcsolódó
-
"Biden azért élezheti ki a végletekig az ukrajnai konfliktust Oroszországgal, mert békét akar"
Mi történik Ukrajnában? Mi az oka a mostani diplomáciai feszültségnek? Miért áll érdekében az Egyesült Államoknak belemennie egy ilyen súlyosnak tűnő adok-kapokba? Hogyan kerül a képbe Kína? Miért nem veszi át az ukrán média az orosz invázióra vonatkozó amerikai híreket? Kosztur András történésszel, a XXI. Század Intézet vezető kutatójával beszélgettünk, aki két lehetséges forgatókönyvvel magyarázta a történteket.
