Úgy tűnik, hogy az északkeleti szomszédunkban dúló háború sokkal tovább tart, mint amiben reménykedni lehetett. Sajnos érvényes ez annak minden olyan gazdasági következményére is, mely térdre kényszerítheti Európát, azon belül hazánkat.
Létezik egy rózsaszín moralizálásba csomagolt nagyhatalmi érdek, melyet a mindenkori ellenérdekelt fél a brüsszeli bürokraták szájába ad. Csakhogy Góliáttal szemben a magyar Dávid – Orbán Viktor miniszterelnök úr – újra és újra képes megvédeni érdekeinket.
Hétfőről keddre virradó éjjel ismét fontos eredményt ért el a kormányfő: Magyarország kimarad az olajembargóból.
előszeretettel vádolnak minket oroszbarátsággal.
Annak ellenére, hogy a negyvenéves szovjet megszállás és a vérbe fojtott ötvenhatos forradalom emléke távolról sem kopott még ki a magyarok emlékeiből. Próbáljuk meg a vádak mögött húzódó logikai láncot elképzelni:
-
Orbán Viktor békeidőben üzletelt Putyinnal (ahogy tették ezt a németek, a franciák és nagyjából szinte mindenki más, akinek lehetősége volt rá) => Orbán Viktor a háború után nem volt hajlandó gáz és olaj nélkül hagyni a magyarokat, tehát még mindig dörgölőzik a véreskezű zsarnokhoz => Orbán Viktor oroszbarát => a magyarok ENNEK ELLENÉRE kétharmaddal választották újra őt miniszterelnöknek => a hülye magyarok felültek a hazai és az orosz propagandának => a magyarok oroszbarátok, mindhalálig.
444.hu
A vezető uniós politikusok általában megelégszenek azzal, hogy Orbán izolációját, az egyeztetésekből való mellőzését szorgalmazzák, mert nem hajlandó a magyar érdekeket az önsorsrontó brüsszeli szankciós politika oltárán feláldozni. Ám
a nemzetközi és a hazai média ennél is tovább megy: előszeretettel állítják be a magyarokat a propaganda által agymosott, szolgalelkűen oroszbarát birkanyájként.
A nemzetközi sajtóban megjelenő, rossz hírünket keltő anyagok közül Olvasóink figyelmébe ajánljuk Veczán Zoltán kollégánk Mandineren megjelent írását, mely a New York Time Post hazug propagandáján keresztül mutatja be, hogy milyen könnyen hagyják figyelmen kívül a valóságot a „progresszív” újságírók.
A hazai médiában megjelenő írások talán kevesebb direkt hazugságot tálalnak, de ezeket a híreket olvasva mégis azt érezhetjük, hogy a tájékozatlan, elszigetelt magyar népre ellenállhatatlan erővel zúdul az orosz propaganda (a kormánypárti és közmédia hallgatólagos vagy esetenként tevőleges támogatásával, sőt, közreműködésével). Ennek eredményeként pedig a fideszes kétharmadért felelős lakosság fokozatosan, de egyben visszafordíthatatlanul Putyin-bábjává válik.
A logikus morális következtetés pedig az, hogy egy ilyen helyzetben az érzelmi-értelmi semlegesség bűn. De facto mindenki felelős az Ukrajnában történt orosz atrocitásokért, aki esetleg ellenkező véleményt vagy kérdést fogalmaz meg a témában.
Valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, hogy a magyarok elsősorban békét, biztonságot és stabilitást szeretnének. És a sok túlképzett, saját buborékjában élő nyugati értelmiségivel szemben képesek belátni, hogy saját magunk lábon lövésével minden naiv illúzió ellenére sem fogja senki térdre kényszeríteni Oroszországot.
