Peti bohóc Novák Katalinról posztolt. „Kedves Katalin, végtelenül örülök, hogy Magyarországnak női köztársasági elnöke lehet." Következő mondatával viszont a viccesnek gondolt felütését amolyan Jakabosan lecsapja: „És végtelenül elszomorít, hogy ez ön lesz”.
Sanszos, hogy Jakab Farkasházy Tivadartól leste a poentírozást, hiszen az ősrobbanás óta tudjuk, hogy a humor az „baloldali” műfaj.
Írásának egyéb tartalmi elemei idézésre érdemtelenek, ékes bizonyítékai balos, szolgai megfeleléskényszerének. Közéletünk „persona non grata” -ja már oly sokszor adta tanújelét szegénységi bizonyítványának, hogy szót sem érdemelnének bohócsipkás kirohanásai. Azonban most kivételesen mégis érdemes foglalkozni vele. Ennek oka, hogy felrémlik előttem egy korábbi riportfilm Novák Katalinnal és gyermektüdőgyógyász édesapjával Prof.Dr. Novák Zoltánnal, amelynek hangulati emléke kötelez jelen publicisztikám megírására.
Jakab Péter bármely megnyilvánulásakor önkéntelenül is Shakespeare sorai jutnak az embernek az eszébe. „ROSSZ MESTERSÉG A BÚNAK BOHÓCZA LENNI, GYÖTÖRVE MÁST S MAGUNKAT”. / Shakespeare: Lear király/.
A jobboldali politikusok ellen epét hányó Jakab mostani posztjában túllépett egy erkölcsi és morális határt. Olyan emberbe, ráadásul nőbe, anyába próbált végtelenül neveletlenül és udvariatlanul beleszállni, akinek mind a közéleti, mind a magánéleti létezése fényévekre van attól az alpári, tettetett és piros arannyal díszített parizeres világtól, amit Jakab Péter képvisel.
Mohai Gábor moderálta a beszélgetést az időközben Orbán Viktor által köztársasági elnöknek javasolt Novák Katalinnal és édesapjával. Szükségét érzem, hogy a riport újbóli megtekintése után megfogalmazott érzéseimet megosszam a tisztelt olvasókkal. Azért, hogy mindenki számára világossá tegyem a kontrasztot Jakab Péter és a két Novák között.
Tőmondatok és szavak jutottak az eszembe: az élettel való harmónia, szerénység, összetartás, család és munkaszeretet, alázat és tudás. Ha ezek legalább egyikével rendelkezne a sipkás bohóc, akkor már hivatalból sem lenne ekkora arca nemtelen minősítgetéseinél.
Jakab csak saját, karakánnak hitt gondolataival él harmóniában „szerénységéről” parlamenti felszólalásai tanúskodnak, úgy tart össze, hogy az egyesült ellenzék pártszekerének minden résztvevője, ha tehetné, akkor a világ négy égtája felé szaladna.
Család és munkaszeretetéről úgy hírlik, hogy „kímélve” a feleségét a munkáját nem haza viszi, hanem feltételezett lieblingjével egy erre rendszeresített „munkalakásban” héderel a „Zúg a Volga” című orosz népdal „Ej, uhnyem” kezdősorára. Ráadásul a közkézen forgó videó tanúsága szerint Jakab úgy érkezik tárt karokkal „munkatársához”, mit érkezik, szinte repül, mint egy megmámorosodott, szerelmes tinédzser. Lehet, hogy Jakab nem ismeri a mondást „Kettőt nehéz megcsalni: szemet és fület”.
Alázatot nála soha, bezzeg mások alázását annál inkább látjuk, halljuk tőle. Tudásáról nincs felhatalmazásom szólni, egy biztos, ha végig nézné az említett riportfilmet, akkor lenne oka kicsit szerényebbre venni a figurát. Szitkozódás és lesajnálás helyett egyetlen dolog juthatna csak az eszébe, az pedig a tisztelet. Tisztelet Novákék sallangoktól mentes őszintesége iránt, tisztelet a világot megjárt, tapasztalatokat szerzett többgenerációs család mindig Magyarországot előtérbe helyező gondolkodása és hazaszeretete előtt és tisztelet az általuk képviselt kulturáltság minden pillanatáért.
Ennek a videónak az élménye után tényleg nehéz lehet Jakab Péternek lenni. Elintézhetnénk annyival, hogy a felek nincsenek egy súlycsoportban, de adódik a kérdés, hogy közéletünk arcátlanságának arca, Jakab Péter miért hiszi azt magáról, hogy beszólásaival szalonképes lehet olyanok között, akiknek amúgy a táskáját sem hordozhatná? A politikai vitakultúra „sportpályáján” neki nem osztanak lapot, legfeljebb pirosat. Azt pedig megérdemli, ha már összebútorozott a vörös-piros szegfűs utódpárt napjainkra igen sok fejet növesztett sárkányával.
Végezetül, Jakab Péternek csupán egyetlen gondolatára reflektálnék leendő köztársasági elnökünkhöz intézett verbális faragatlansága kapcsán. A közvetlen államfőválasztást óhajtva Jakab azt írja Novák Katalinnak „Legyen ez az ön hitelességének próbája a magyar nemzet előtt”. A parizeres tábornok beszél hitelességről, amikor nemzetünk előtti saját hitelességéből még annyira sem futotta, hogy legalább a háziversenyes előválasztási kabaréjuk második fordulójába bejusson.
Nem beszélve arról, hogy az a Jobbik, amelynek vezetője lett, eredetileg kifejezetten azok ellenében határozta meg magát és jött létre, akikkel a mindenáron való hatalomszerzés érdekében mára elvtelenül összebútorozott. Egyéniség nélküli masszájuk hitvallása is egyetlen szánalmas kifejezésre redukálódott: O1G.
Nos, a magam részéről szeretném, ha Magyarországon minden család azzal a tudással és harmóniával élhetné az életét, ahogy Novákék teszik. Hogy is mondtam írásom elején? „ROSSZ MESTERSÉG A BÚNAK BOHÓCZA LENNI, GYÖTÖRVE MÁST S MAGUNKAT”. Hibátlan Shakespeare-i fogalmazás, ami egyébként Jakab Péter tökéletes orvosi diagnózisa, amiről neki már meg se kell kérdeznie orvosát, gyógyszerészét.
A szerző a Madách Színház színművésze
