A liberáltalibán következtetése az, hogy a képviselő cselekedete érvényteleníti a nemzeti-keresztény-polgári tábor meggyőződését és elveit. Ez egy több sebből vérző állítás, amelybe belegyömöszöltek egyszerre több tévedést is.
Most nem azzal kívánok foglalkozni, minden igaz-e, amit a sajtó állít arról, mi történt Brüsszelben a hétvégén. (Persze gyanúsan „jól értesült“ a globálnyik média hazánkban is, hiszen a rendőrségi és ügyészségi dokumentumok normál esetben Cc-vel mennek a média felé, persze.) Egyelőre a szokásos taktikát látjuk, azaz narkós gangbang partiról beszélnek, ami vagy igaz, vagy nem, esetleg csak egyes részletei igazak. Az egyik leggyanúsabb részlet még az egyik szolgála újságíró szerint is Szájer táskájában talált drog - és még szerinte sem kizárható, hogy itt bizony titkosszolgálati akcióról van szó.
Mindezeket félretéve cselekedjünk legerősebb ösztöneinkkel szemben, és fogadjuk el, hogy a média teljes mértékben igazat állít (ugye, ez a legritkább esetben fordul elő - és utólag már mindegy is, igazak voltak-e az állítások, a vádlottra ráragad mindegyik, mint a légypapír).
Kezdjük azzal, hogy ugye az üdvösségről való döntés nem a politika hatásköre. Az „állam és az egyház szétválasztására“ oly büszke szekuláris liberálisok persze nem tudják, hogy ez nem nekik köszönhető, hanem a keresztényeknek (Mt 22, 21, nem is beszélve az avignoni fogságról) - ahogy minden más civilizációs siker esetében is így áll a dolog. Tehát a képviselő lelki üdvéről nem a jobboldali politikai közösség fog dönteni, még kevésbé a liberáltalibán, bár láthatóan ők nagyon szeretnének dönteni erről is.
Ami a világi törvényeket illeti, a képviselő esetleges szexuális szokásai (még egyszer, feltételezve, hogy igazat mond a média) magánügynek számítanak. És ebből az esetből derül ki, hogy a liberáltalibán szerint ez (is) közügy, vagyis felmerül a kérdés: ki is akar beköltözni mások hálószobájába? Ami közügy, az a kijárási tilalom megsértése, amit a képviselő elismert és levonta a megfelelő következtetéseket. (A drog kérdésével meg azért várjunk, még ha most megengedőek is vagyunk a médiával szemben.)
Tényleg nincs új a nap alatt, ugyanis a liberáltalibán és egyéb fundamentalisták a donatizmus és pelagianizmus eretnekségeinek érveit veszik elő update-elt formában. Ezzel nincs gond, a Szájer által is megírt Alaptörvény biztosítja az eretnekeknek is a véleménynyilvánítás szabadságát, csak meglehetősen kellemetlen, amikor a „keresztény értékeket“ számonkérő libernyákok és fundamentalisták nincsenek tisztában a keresztény gondolkodással, amelyre hivatkozni méltóztatnak.
A törvények és a meggyőződések érvényességét éppen az adja, hogy függetlenek az ÉN szubjektív megítélésétől, és attól is, ha valaki nem tartja be őket - különben nem törvények és nem meggyőződések.
Attól, mert apa/anya félrelép, a félrelépés nem válik helyessé, és jó esetben apa/anya is tudja, hogy helytelen, vagyis a helyesre és helytelenre vonatkozó tudását (bal)lépése nem érvényteleníti.
Ezek maguktól értetődő evidenciák, de mivel a libernyák üvöltözők sajnos szellemi fogyatékosok, nem árt néha elismételni őket.
Az egyik eretnek tábor megoldása az lenne, hogy abból, amit a képviselő csinált, legyen a törvény - vagyis amennyiben valaki részt vesz drogos orgián, akkor a „szabad szóma, szabad szodómia“ legyen engedélyezett (reméljük, kötelezővé azért ők se tennék).
Ez annak az esete, amikor egyéni vágyakból vezetjük le a törvényt, az meg szükségszerűen változékony lesz, ezért készíthető belőle olyan nehezen meggyőződés (nem is szokott sikerülni). Eszerint bármi, amit az ember csinál, az önmagában jó, ezért nem kell korlátozni. Onnan tudjuk, hogy jó, hogy az emberek csinálják, adott esetben nagyon sokan is csinálják.
A másik eretnek tábor szerint csak az vallhat keresztény elveket, aki mindig az összesnek megfelel. Ez azért jó kritérium, mert szembemegy azzal, amit a kereszténység tanít.
A kereszténység ugyanis pont, hogy eredendő bűnösnek tartja az embert (amit az előbbi eretnek tábor tagad), ezért esendőnek is - ha nem lenne esendő, nem szorulna rá a kegyelemre, a gondviselésre, meg úgy általában a megváltásra. A szent meglehetősen ritka madár, vagyis a keresztények többsége nem tud megfelelni a „keresztény értékeknek“ (ezek parancsok, erkölcsi-és hitelvek, de mindegy, nevezzük őket „értékeknek").
Tehát az, amit „nem-keresztényként“ bélyegez meg az Update Eretnek tábor, az pont a keresztény álláspont: akkor is érvényes a törvény, akkor is érvényes a meggyőződés, ha ÉN megszegem. És akkor is érvényes, ha az ÉN sokszor, sőt akár rendszeresen szegi meg. A keresztény tudja, hogy saját botlásai és bűnei nem érvénytelenítik a törvényt és a parancsokat, ezért azok érvényessége mellett kitart akkor is, ha ő akár rendszeresen elhasal bennük.
Ebből fakad a „képmutatás“ vádja is: ti. az emberek többsége nem tud maradéktalanul és mindig megfelelni a törvénynek és meggyőződéseknek. Ezért vagy a mérce leszállítása lesz a megoldás (csináljunk a vágyainkból meg akaratunkból törvényt, ez a kényelmesebb), vagy a „tisztátalanok“ kinyiffantása. Esetleg mindkettő.
A „képmutatás“ és az azt megvalósítók szó szerinti kiirtása a puritánok és a forradalom projektje, nem a kereszténységé.
Van még egy állítás, amit Update Eretnekjeink becsomagoltak azon állításukba, hogy nem képviselik a kereszténydemokraták hitelesen a „keresztény értékeket“: eszerint egy homoszexuális ember nem állhat ki a hagyományos családmodell mellett.
Hö?
Sajnos a keresztények szerint létezik szabad akarat és a gondolkodás szabadsága is. Az identitáspolitika szerint ezek nem léteznek. Ha valaki meleg, annak kötelessége az LMBTQ-ideológia hittételeit vallani, tehát a szexuális orientáció determinálja a gondolkodást. A lét határozza meg a tudatot (nahát, mennyi újdonság!). Sajnos a kereszténység megengedőbb, azaz attól, mert valaki homoszexuális, nem kötelező követelnie az ideológia tételeit - és gondolhatja úgy, hogy támogatja a hagyományos családmodell fenntartását.
Arról nem is beszélve, hogy a liberáltalibán hazudik (megint nahát), amikor azt mondja, a Fidesz „csorbította“ az LMBT-akármi emberek jogait. Egyrészt csak a fejükben létező jogokat kérnek számon (nem létező jogokat nem lehet elvonni), másrészt Magyarországon senki nem szól bele, ki kivel él, a törvény a legkevésbé. Sőt, a törvény elismer a hagyományostól eltérő együttélési formákat, létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye.
(Megpróbálom a lehető legegyszerűbben: hogy ki kivel, hányszor, hogyan, az magánügy. Hogy mit jelent a család intézménye, az közügy.)
Az egy klasszikus módszer, hogy a liberáltalibán ráolvas a jobboldaliakra olyan állításokat, melyeket utóbbiak sosem tettek, majd kéjes örömmel megcáfolja azokat.
Szemben a liberáltalibánnal az emberek szexuális szokásait a jobboldal mindig is magánügyként kezelte, ezért a jobboldalt soha nem is érdekelte, ki milyen irányultságú a közösségükben.
Nem politikai kérdés, érdektelen, ezért senkinek semmi köze hozzá - de látjuk, hogy a liberáltalibán szívesen számon tartaná. Intő jel ez azoknak, akik nem szeretnének társadalommérnök-terapeuta aktivistákat a hálószobájukba.
A jobboldal viszont jobban teszi, ha nem alkalmazkodik az identitáspolitikai elvárásokhoz és nem csinál magánügyekből közügyet, ahogy azt a liberáltalibán teszi. Szemben velük jobb, ha ragaszkodunk a ténylegesen létező keresztény meggyőződéshez: egyikünk sem tökéletes, és a meggyőződéseink nem függvényei a tökéletlenségünknek, tökéletlenségünkből pedig nem faragunk mércét.
Tegyük tehát világossá, hogy amit Szájer tett, vagyis a lemondás, az a politikai konzekvenciák levonása - bármiféle „lelki üdvre vonatkozó“ következtetés nem tartozik a közre, sem a politikai közösségre. És Szájer lépése az, amit a baloldalon soha, senki nem tesz meg. Amott bizonyított narkós-korrupciós botrányokra vállrándítás a válasz.
Nos, ennyit arról, mely közösség meggyőződései hitelesek és érvényesek. Nyugodjanak meg a moralizáló libernyákok és árulók, nekik semmiféle magyarázattal nem tartozunk és nem is hátrálunk.
A zsarolási kísérletek eredménye pedig pont az ellenkezője lesz annak, amit szeretnének: a bomlasztási szándéknak.
Ps. Ez a szerencsétlen libernyák tábor legyen szíves, nézzen már kicsit jobban utána ennek a kereszténység nevű izének, hogy ne beszéljen állandóan bődületes baromságokat róla, köszi.
Borítókép: Wikimedia Commons / Philippe de Champaigne