A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kiadványbemutatóján jártunk. A Cselekvő nemzet című kötetet a Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mutatta be.
A kiadvány és a rendezvény arra a lehetetlen dologra tett kísérletet, hogy bemutassa a 2010-es kormányváltás óta eltelt tizenkét év nemzetpolitikai eredményeit, sikereit.
Az elsőként felszólaló Semjén Zsolt beszámolt arról, hogy 2010-ben szinte a semmiből kellett újjáépíteni a nemzetpolitikát, és a magyar–magyar párbeszédet, mivel az MSZP–SZDSZ-kormányok mindent leromboltak.
A miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a Magyar Állam egyik fontos célja, hogy magyar nemzet fennmaradjon. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha minden nemzetrész fennmarad, így a külhoni magyarok és a diaszpóra is. Nélkülük a magyar nemzet nem lehet teljes.
2010-ben az építkezés alapját az Alaptörvény adta meg, amelynek D) cikke kimondja, hogy Magyarország „felelősséget visel” a határon túl élő magyarokért.
Semjén Zsolt elmondta, hogy négy fontos területet érintett a nemzetpolitikai fejlesztés:
- Az identitás megőrzésének támogatása. A miniszterelnök helyettese ennek kapcsán beszámolt arról, hogy több mint 1000 óvodát építettek vagy újítottak fel külhoni területeken ennek elősegítésére. De idesorolta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet is mint külhonban létrehozott identitásmegőrzést támogató intézményt.
- Honosítás. Az egyszerűsített honosítás, vagyis a kettős állampolgárság bevezetését követően 1,1 millió ember szerezte meg vagy vissza a magyar állampolgárságát.
- A külhoni gazdaság támogatása. Semjén Zsolt beszámolt arról, hogy ez nemcsak a külhoni területnek volt jövedelmező, hanem jót tett a magyar gazdaságnak és az utódállamok gazdaságának is. Jó példaként említette a szerb–magyar együttműködést, amely mindhárom félnek előnyös és jövedelmező.
- Külhoni magyar pártok támogatása. Egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar kisebbségnek milyen érdekképviselete van az adott országban, bent vannak-e a parlamentben vagy esetleg a kormányban. Hiszen minél nagyobb befolyásuk van az adott ország belpolitikájában, annál erősebb az érdekérvényesítő képességük.
Végezetül a miniszerelnök-helyettes elmondta, hogy helyes dolog az autonómiát támogatni, hiszen ez semmiben sem megy szembe az európai uniós joggal vagy épp a létező gyakorlattal.
Ha más nemzetnek lehet autonómiája, akkor a magyar nemzetnek is lehet.
– mondta el Semjén Zsolt.
A folytatásban Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár mesélt a Cselekvő nemzet című kiadvány alapjául szolgáló bő évtizedes munkáról.
Az államtitkár elmondta, hogy óriási eredmény, hogy 318 ezren éltek a levélszavazat nyújtotta lehetőséggel az idei országgyűlési választáson, ami rekordnak számít. Ezen szavazatok 94 százaléka a kormánypártokat támogatta.
Ez csattanós válasz volt a kampányban lezajlott áskálódásokra, aljasságokra
– mondta el Potápi Árpád vélhetően a marosvásárhelyi eseményekre utalva.
kapcsolódó
-
Teljesen megdőlt az ellenzék szavazatégetős meséje: Már januárban elkészülhetett a Telex cikke
A Kontra egyik olvasója arra hívta fel a figyelmet, hogy a Telex elégetett erdélyi levélszavazatokról szóló cikkét akár már február elseje előtt is megírhatták, legalábbis az írás kódja erősen erre utal. Az általunk megkérdezett szakértő szerint kizárt, hogy magától egy konkrét korábbi dátumra "ugorjon vissza" egy cikk. Vagyis Dull Szabolcs hazudhatott. Az eset a néhány évvel ezelőtti bajai videóhamisítási ügyre kezd hasonlítani.
Az államtitkár hangsúlyozta, hogy ez a kiadvány csak egy rövid összefoglaló, hiszen minden évben egy több ezer oldalas kiadványt tudnának készíteni az elvégzett munkából.
Csak néhány példát mondott:
- 1000 óvodát építettek vagy újítottak fel a külhonban;
- 3000 templomot újítottak fel, ebből 1600-at határon túl;
- Több felsőoktatási intézményt létesítettek valamennyi külhoni területen;
- 250 hétvégi magyar iskolát támogatnak a diaszpóra – külhonon kívüli, távolabbi – területein.
Potápi Árpád elmondta, hogy kevés olyan nemzet van a nagyvilágban, amelyik ennyire szerteágazó nemzetpolitikai tevékenységet végez, mint a magyar. Talán Izrael és Írország említhető még hasonlóként.
