Bizonyára önök is észrevették, hogy csütörtökön több multi és hazai illetőségű márka is csatlakozott a Szivárványcsaládokért Alapítvány „A család, az család” kampányához. Ez annyiból állt, hogy EGY TELJES NAPRA ideiglenes profilképet állítottak be, vagy #acsaladazcsalad hashtaggel posztoltak valamit az elfogadás jegyében.
Kedves gesztus, kétség sem fér hozzá, de ha még igazán komolyan is gondolnák, a csoda nem csak egy napig tartott volna. Ugyanis a legtöbben igencsak hamar le is váltották a szivárványos profilképet. Jól látszik,
hogy ez megint csak egy borzasztóan összetett ügy hipokrita manifesztációjáról van szó: az akció csak arra volt jó, hogy néhány kósza like-ot, verbális vállon veregetést hozzon az egyes cégeknek.
Abba most ne is menjünk bele, hogy ez mennyire sült el visszafelé, hiszen rengetegen felháborodtak, ki azon, hogy miért kell ilyen vitás ügyekben állást foglalnia például egy ételkihordásra szakosodott multinak, vagy éppen azért, mert nem értenek egyet a homoszexuális propaganda ilyen nyilvánvaló nyomulásával.
És tényleg, vajon miért érzi úgy a ShareNow, a Netpincér vagy az IKEA, hogy egy ilyen bonyolult ügyet el kell bagatellizálniuk a saját pitiáner haszonszerzésükkel? Mi most azonban nem erre keressük a választ. Azt sem próbáljuk megérteni, hogy a Szivárványcsaládokért Alapítvány vagy a Háttér Társaság miért ilyen módszerekkel szeretne jobban eljutni az emberekhez. De hogy az egyes cégek dolgozói hogy állhattak neki a kommentszekciókban vitézkedni a háborgókkal, vagy miért tartják fontosnak megosztani a cégük új profilképét már felvet néhány kérdést.
Természetesen biztos vannak olyanok, akik azért tették mindezt, mert elkötelezettek mind az üzenet, mind pedig a munkaadójuk felé.
De egy percig se gondoljuk azt, hogy nem voltak olyanok, akiket a főnökük kötelezett, vagy esetleg a cég külön köremailt repített a postaládájukba a követendő utasításokkal.
A multik különösen jók abban, hogy az irodákban megszakadó állományukat felesleges és ostoba, érzékenyítő jellegű üzenetekkel bombázzák, nemegyszer a CEO aláírásával. Ezek röviden a cég állásfoglalását tartalmazzák, személyes élményeket belecsempészve a mondandóba, esetleg némi utalást téve arra, hogy mi is az elvárás a helyes viselkedésmintát illetően.
Így kerül az a feltűnően sok céges egyenpólóban feszítő, arcfestett multis irodai dolgozó a céges kamion mellé a Pride-on és így kerül az a rengeteg „elfogadást hirdető” profilkép a Facebookra is.
Milyen kár, hogy az elfogadást és a sokszínűséget bőszen hirdető cégek ezeket a lózungokat szinte kizárólag az homoszexuális propaganda mellett pufogtatják el. Futottak még kategória a nők és férfiak közti béregyenlőtlenség felszámolására tett kísérletek, illetve a rasszok és vallások mentén egyenlőség hirdetése, a dolgozó anyák segítése.
Szintén emailek szintjén, állománygyűléseken, tréningeken.
A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon kevés kivétellel a multicégek nagyon keveset tesznek az egyenlőség megvalósulásáért, hiszen például nem sok romával találkozhatunk az irodákban, a munkába visszatérő anyákat pedig elsősorban dolgozói összefogásban alakult munkacsoportok segítik.
A béregyenlőtlenségekkel kapcsolatban a dolgozók vajmi kevés felelősséggel bírnak, a szimpátiájuk és a felháborodásuk pedig nem segít senkin. A HR és a menedzsment viszont annál inkább. Így javasolnánk nekik az önvizsgálatot, valamint a magyar és EU-s hatályban levő törvények betartását.
