A Kádár-rendszer ősbűnei: Államadósság

Nem hagyok sok izgalmat a végére:

• Kádár és szakértő csapata eljátszották a pénzünket és a jövőnket a globális kaszinóban,
• Trükkök százai: feltehetően még sorozatosan csaltak is a könyvelésnél,
• A devizaadóssággal az igazi rendszerváltást elgáncsolták,
• És ebben Medgyessy Péternek is végig komoly szerepe volt - már 1982 előtt is.

Honnan szedjük ezeket a súlyos vádakat? A részletes, vérprofi kutatással nem vesződtünk - minek, amikor zseniális összeállításokat olvashatunk a portfolio.hu-n és Szabó Gergely eredeti, 2016-os dolgozatában (A magyar államadósság keletkezése)?

Erősen ajánlott anyagok mindenkinek: ital legyen kéznél.

A nominális (forint) államadósság 1990 óta is folyamatosan nő - ezt már megszokhattuk, a szabad sajtó szalagcímei is folyton erről szólnak. Arról ugyanakkor már kevésbé szeretnek írni, hogy a pandémia időszakát leszámítva a GDP-arányos adósság folyamatosan csak csökkent az elmúlt 11 évben,

Adósságunk szerkezete ugyanis teljesen átalakult 2010 után, szinte csakis forintban vettünk fel hitelt - így már nagyban (sokak bánatára) nem élhetjük át ugyanazt, amit kicsiben  - frankhitelesként - annyian átéltek a 2000-es években.

Borzasztó volt - bár, mint tudjuk: legalább volt Alkotmány!

Na de mi volt korábban (azon túl, hogy az MSZP állítása szerint a Fidesz vezette be a devizahitelezést - ez persze erős lódítás)? Hiszen szidhatjuk joggal a balliberális kormányokat, hogy már megint dollárban meg frankban adósították el az országot, de valójában ezt a módszert - és a hibákat is - jóval korábbról, még Kádérék idejéből hozták. Hiszen, mint tudjuk: ezek ugyanazok.

Kádár és szakértő csapata eljátszották a pénzünket és a jövőnket a globális kaszinóban

Ahogy a fent hivatkozott tanulmányban részletesen is olvasható: a jegybank vezetése rendre alacsony kamatú, erősödő devizákban (svájci frank, USA-dollár, japán jen) adósította el a országot: hiszen akkor jó ötletnek tűnt a látszólag olcsó hitel, hogy aztán az árfolyamveszteség elképesztő méretűre nőjön. Ismerős, ugye? Hát sose tanulnak?

Különösen nagy volt a veszteség 1978-ban, amikor a svájci frank 34 százalékot erősödött egy év alatt a dollárhoz képest, valamint 1986-ban, amikor a jen, márka, frank csaknem 40 százalékot erősödött a dollárhoz képest.

kapcsolódó

• 

  GameStop: A nyomorgó kisember digitális forradalma a Wall Street-i bálnák ellen

  The Big Short Squeeze

Trükkök százai: feltehetően még csaltak is a könyvelésnél

Szabó Gergelyék felfedezése és feltevése - miután egyszerűen nem jöttek ki a számítások egyik irányból sem -, hogy az árfolyamveszteség egy részét a külkereskedelmi egyenleghez könyvelték. Hogy miért? Tévedtek volna? Nem értettek hozzá? Vagy csak el szerették volna kendőzni, hogy nem jött be a Játék, Kaland, Kockázat-sorozat MSZMP-s fejezete? Esetleg tudatosan tönkre akarták tenni az országot? Ki tudja... melyik opció tetszik jobban? 

És Medgyessy Péter hol jön a képbe?

Medgyessy 1978-82 között szigorúan titkos (szt) III/II-es tisztként a kémelhárító csoportfőnökségnek dolgozott, hogy - mint elmondta - elsősorban a KGB-től védje a nemzet érdekeit a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatott csatlakozási tárgyalások sikerének biztosítása érdekében (Hogy aztán 2008-ben azt mondja, hogy az IMF-hitel rossz jelzés a piac felé).

Megnyugtató végkifejlet: a tárgyalások sikeresek voltak - Medgyessy pedig 1982-től még kivehette a részét az MSZMP további sikersztorijából pénzügyminiszter-helyettesként, majd pénzügyminiszterként. Ja, igen: a rendszerváltás után - miniszterelnöksége előtt - még jutott neki újabb két év, újra pénzügyminiszterként. De a kistehenes póló nagyon aranyosan állt neki a Szigeten!

Behajthatatlan kölcsönök

Itt se volt szerencsénk. Németh Miklós miniszterelnök 1989-ben hozta nyilvánosságra, hogy az ország 2,7 milliárd dollárnyi behajthatatlan kintlevőséggel rendelkezik. Pontos információnk nincs adósainkról (ez is figyelemreméltó részlet), de az érintett országok feltehetően a Szovjetunió, Nigéria, Irak voltak - utóbbiak az olajárak csökkenése miatt nem tudtak végül törleszteni.

Azt már csak mellékesen említjük meg, hogy az eszközoldalon is jött a kreatív könyvelés (Szabó Gergelyék következtetése szerint): a kétes követeléseket nem írta le, hanem 100%-osan behajtható kintlevőségként mutatta ki; illetve tartalékként könyvelt le külföldi bankoknál elhelyezett betéteket (amiket aztán nem kaptunk vissza soha).

Foglaljuk össze: 56-os megtorlók, szt-tisztek, MSZP-s "reform-rendszerváltók" sorozatos gondatlansága folytán növekedett törleszthetetlen méretűre a devizaadósságunk már a rendszerváltás előtt is. A téma, és főleg Szabó Gergely dolgozata csúszós talajú bugyrokba ránt minket - csak erős idegzettel szabad alámerülni.

És ha már egyszer megütöttük a bokánkat ezzel nagyon keményen, akkor a 2000-es években miért ne csináljuk újra, főleg a háztartások oldalán? Csak kétszer élünk!

Mert 2019-ben újra jöttek, és 2022-ben is újra jönnének.

Hogy újra a szakértők kerüljenek kormányra.