Hónapok óta tartó dilemma oldódott ma fel – szűk körben, teljes titokban, zárt ajtók mögött – a Jobbik tisztújító kongresszusán.
Felmerült ugyanis a kérdés, hogy vajon szembe mernek-e nézni az elmúlt négy év stratégiai döntéseinek hibáival. Jakab Péter újraválasztásával úgy néz ki, határozottan, lendületesen és egységesen masírozik tovább a szakadék felé a burgonyás bohócpárt, akik úgy tűnik, mostani gazdájukhoz, Gyurcsány Ferenchez hűségesebbek, mint Simicska Lajoshoz voltak.
A Jobbik jelszava 2022 késő tavaszán: tovább a gyurcsányi úton, egyenesen a szakadék felé!
Még Vona Gábor elnöksége idején született meg a felismerés, hogy a csattogó bakancsos újnáci félkatonai hangulattal, cigányozással és zsidózással Magyarországon nemhogy homogén kormánytöbbséget, de koalíciós alkupozíciót sem lehet szerezni. Bár a nemzeti radikális oldalnak tényleg van több százezer elkötelezett szavazója (amit alátámaszt a Mi Hazánk Mozgalom parlamentbe kerülése is), mind a fideszes, mind a baloldali szavazók és pártjaik következetesen távol tartják magukat a náciszagú posztszkinhed csőcseléktől.
Vona, aki sokkal inkább látta magát egy profitorientált szervezet vezérigazgatójának, mint Führernek, a gárdista vonalat zsákutcának ítélte, és meggyőzte pártja vezetését, hogy forduljanak rá az elvtelen populista maszatolás útjára.
Ezt annak ellenére nevezték szerényen néppártosodásnak, hogy a folyamat az elmúlt években inkább vitte, mint hozta a támogatókat. Elkezdtek úgy viselkedni, mintha ők sose nácultak volna: belső tisztogatással adták a tudtára az elveikhez hűbb tagoknak (a későbbi Mi Hazánk-alapítók is közéjük tartoznak), hogy mostantól egyedül azt szabad mondani, amivel szavazatokat lehet szerezni. Vona Gábor például a Spinoza Házba ment el beszélgetni, a gárdista-egyenruhát kétgombos, karcsúsított öltönyre cserélték, stb.
Nem meglepő tehát, hogy 2018-ban jött az első pofon: a Jobbik jelentősen veszített támogatásából, és harmadszor is kétharmados győzelmet aratott a Fidesz. Láthatóan nem vált be a „néppártosodás”.
Vona Gábor levonta a következtetéseket: nincs rá sok esély, hogy az általa elképzelt Magyarország Zrt. nevű vállalat vezérigazgatója legyen, ezért visszavonult porszívót árulni, okoskodó újságcikkeket írni és közepesen silány beszélgetős műsorokban haknizni.
Helyére a miskolci Jakab Péter került, akinek vezetésével bebizonyosodott, hogy az egykori zsidózó-cigányozó kisnyilasok képesek a szakadék felé tartó lejtőn izomból a gázpedálra taposni. Minden korábbi elvüket feladva szoros, szinte szimbiózisnak nevezhető szövetségre léptek Gyurcsány Ferenccel (ami aztán pillanatok alatt átalakult hűbérúr-vazallus viszonnyá), érdemi politikai vízió helyett olcsó, populista műproli kommunikációra álltak rá (parizer, krumplis zsák, bőrdzsekis ökölrázás stb.), majd az előválasztás után már stabilan az egykori ősellenség Feri legfontosabb tányérnyalóiként vágtak neki a kampánynak.
Az eredményt tudjuk: a Jobbik még korábbi frakciójának létszámát sem tudta megtartani, konzervatív számítások szerint is több százezer ember pártolt el az ellenzéktől.
Bekerült viszont a parlamentbe – tisztán Jakabék rovására – az a Mi Hazánk, amely képviselőinek többsége olyan egykori jobbikos politikus, aki a 2018-as vereséget követően nem volt hajlandó tovább támogatni a baloldalhoz való elvtelen dörgölőzést.
A megalázó választási vereség után Jakabék észbe kaptak, de ezt sem okosabban, sem tisztességesebben nem csinálták, mint a néppártosodást. Első dolguk volt korábbi szövetségesük, Márki-Zay Péter hátába vágni a kést, majd egy szűkszavúan kommentált döntéssel elkezdtek visszakúszni a startvonalra: a szivárványos jelmezt most megpróbálják visszacserélni az árpádsávos lobogóra. A döntés, vagyis hogy a Jakab-féle vezetés megússza-e következmények nélkül a négy évvel korábbinál is súlyosabb kudarcot, nem volt egyértelmű. Stummer János személyében ugyanis kihívója akadt a pártelnöknek, akit a békési titán kemény kritikával illetett.
A tisztújító kongresszus teljes titokban, zárt ajtók mögött zajlott szombat délelőtt (nincs róla információnk, hogy ezen Gyurcsány Ferenc vendégként vagy aktív szereplőként részt vett-e), ahol a Jobbik-tagok nagy többsége úgy határozott: nincs szükség érdemi irányváltásra vagy következményekre. Így tehát Peti bohóc és kis barátai továbbra is úgy ugrálnak majd a parlamentben, ahogy Feri fütyül.
