A Jobbik marad az, ami: csicskapárt

Egy széles körben elterjedt vélekedés szerint az összellenzéki összefogás mindenkori vezetője a közülük kiemelkedő, legnépszerűbb párt első embere. Nos, ha ez így van, akkor a legutóbbi néhány közvéleménykutatás eredménye azt a következtetést engedné levonni, hogy ezt a vezetőt a Jobbik adná, és Jakab Péternek hívnák.

A Republikon Intézet legújabb, májusi mérése azt mutatja, hogy újból erősödött az egykoron neonáci szélsőjobboldali párt, míg a Demokratikus Koalíció vagy a Momentum, ha minimálisan is, de veszített népszerűségéből. A Horn Gábor, egykori SZDSZ-es államtitkár által vezetett közvéleménykutató egyúttal a Fidesz erősödését tette közzé.

Megtévesztő lehet ugyan, hogy a büntetések miatt parlamenti felszólalások híján a Facebook-on bőszen trágárkodó Jakab Péter és kocsmapártja egyre csak gerjeszteni próbálja az O1G-fílinget, ám érdemi mondanivaló és felkínált jövőkép híján kevés eséllyel pályáznak vezetői pozíciókra a formálódó moslékkoalícióban. A „Ki utálja jobban a Fideszt” Heller Ágnes-emlékverseny aktuális éllovasa ugyanis semmit nem kínál az embereknek, csak üres locsogást. A hétfői parlamenti vitanapon az azonnali kérdések órájában például Nunkovics Tibor (aki korábban a Deutsch Tamás orrára tett félreérthetetlen gesztusai miatt híresült el -a szerk.), olyan nívótlan és röhejes felszólalást produkált, amit nehéz volt nem szégyenkezve végighallgatni. A képviselő ugyanis Orbán Viktor egy 2014-es (!!) Szaúd-arábiai látogatása során elhangzott beszédéből idézett. Itt Nunkovics kiemelte, hogy a Miniszterelnök szégyen szemre azt találta mondani, hogy „sajnos a magyar munkaerő nem olyan drága, mint amilyen jó”. Szerinte ugyanis nem ilyen szöveggel kell multikat hazánkba csábítani, akik amúgy mégis csak özönlenek hozzánk és egyébként is csak a munkavállalókat szipolyozzák és használják ki. Emellett szerinte az elmúlt 7 évben a munkások bére is változatlan maradt,

majd egy szalutálást imitáló gúnyos intéssel a helyére ült.

Nos, tényleg érdemes elidőzni ezen a sekélyes és színvonaltalan böfögésen, amit a képviselő egyébként azonnali kérdésként címzett a Miniszterelnök felé. Ez ugyanis a Jobbik szintje most, ezt tudja kínálni a jelenlegi legnagyobb támogatással bíró ellenzéki párt. Még ha hiszünk is ezeknek a nyilvánvalóan képtelen állításoknak, a józan ész azt diktálná, hogy ha minél több szereplője van a magyar gazdaságnak, a bérek ennek megfelelően nőnek is a verseny okozta bőség miatt. Ha Nunkovicsnak ez nem elég nyilvánvaló, akkor kár volt azokért az évekért, amiket a nem túl veretes Edutus Főiskola gazdálkodási és menedzsment szakának levelező tagozatán töltött. Vagy csak szimplán hazudik. Önökre bíznánk, melyik a rosszabb.

Második kijelentése pedig szokás szerint általános derültséget okozott a Parlamentben. Talán még az ellenzéki padsorokban is felkacagtak azon, hogy állítása szerint az elmúlt 7 évben a melósok bére sem nőtt számottevően.

Talán nem okozok most nagy meglepetést senkinek, de a magyar átlagbérek nem csak nominálisan, de reálértéküket tekintve is a 2010 és 2020 közötti időszakban 54%-kal nőttek, ami azért nem kevés. Hogy Nunkovics képviselő úr is értse, ez több, mint a másfélszerese annak, mint amit az előző kormányzat a Fideszre örökül hagyott.

És hogy mit látunk még? Azt látjuk, hogy Jakab Péternek van a világon a legjobb melója. Bemegy néhányszor a Parlamentbe, 20-30 másodpercet trágárkodik, majd az országgyűlés aktuális levezető elnöke a házszabály értelmében elveszi tőle a szót, aztán

havi 6 millió forintból elvigyorog cinikusan a hülye Michael Knight PVC-dzsekijében.

Irigyelhetnénk is érte, de az igazság az, hogy baromira dühítő, hogy ezt az álommunkát mi, az adófizetők biztosítjuk neki. Gyurcsány meg röhög a markába, hogy a Peti bohócra osztott szerep működik, a számláló pereg. Brenner, Ander meg a többi nagyokos pedig csak bólogat a háta mögött, mint kutya a kalaptartón. El tudják képzelni, hogy a nyakig feltetovált bugris alelnök, Ander Balázs, vagy az üres tekintetű Potocskáné érdeket érvényesít vagy értékek mentén érvel egy brüsszeli tárgyaláson? Nem? Mi sem.

 

Akárhogy erőlködik is Jakab, és akármilyen elánnal is akar főnökének, Gyurcsánynak a kedvében járni, mindig másod-, de inkább harmadhegedűs lesz ebben a kakofón szimfóniában. Már eldőlt, ki a befutó. Tudja ezt Gyurcsány is, és mindig néhány lépéssel Jakab előtt jár.