Május 17.-én van a homofóbia, transzfóbia és bifóbia elleni világnap. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ezen a napon törölte a homoszexualitást a Betegségek Nemzetközi Osztályozásából. Ez így van jól. A pedofília azonban továbbra is súlyos rendellenességként, szexuális perverzióként van számon tartva. Nem utolsó sorban komoly büntetőjogi következményei vannak, ha valaki nem tud parancsolni a beteges vágyainak. Általában a rabtársak is megkínozzák a pedofil bűncselekményeket elkövető szörnyetegeket a börtönben. És ez így van jól.
Ezzel együtt ki kell emelni, hogy a pedofília és a homoszexualitás közé semmilyen tekintetben nem lehet egyenlőségjelet tenni. Összemosni a két fogalmat egy elég otromba dolog. Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mivel az említett otrombaságot éppen Helena Dalli, az egyenlőségért felelős európai uniós biztos követte el egy széles körben terjesztett véleménycikkében. Ezt az irományt a hazai sajtó is átvette, és a tolerancia himnuszaként ünnepelte:
„Bezzegnyugaton nem buzifóbok a politikusok!” - zengett a dicséret.
Hogy az uniós érzékenyítés biztosa hogyan keveredhetett mégis ilyen gyalázatos gyűlölet-bűncselekménybe?
Nos, a hölgy az emléknap alkalmából írta az említett cikket, amelyben hosszan ecsetelte, hogy a nyugati világ bár hatalmas erőfeszítést tesz az LMBTQ emberek jogegyenlőségéért, a buta nép továbbra sem eléggé toleráns, folyton szembesülni kell a kirúzsozott szakállas férfiakat érő előítéletekkel.
Helena Dalli mondandójában kitért egy konkrét melegek elleni bűncselekményre, amely a híresen toleráns Belgiumban történt néhány hónapja. Az eset főszereplőjét azonban senki nem gúnyolta ki, a 42 éves David Polfietet ugyanis halálra késelték, miután egy melegeknek szóló társkereső alkalmazáson keresztül elcsalták egy találkozóra.
„Ez a brutális gyilkosság nem elszigetelt eset. Megmutatja, hogy hová vezet a homofóbia, ha nem foglalkozunk a kérdéssel.” – írja Helena Dalli.
Csakhogy a biztos elfelejtette kibontani az igazság minden részletét, mondhatni rugalmasan kezelte az igazságot, még divatosabb kifejezéssel élve:
hiperpasszív őszinteséget tanúsított.
Polfietet ugyanis nem azért bicskázták meg, mert meleg volt, hanem azért, mert egy serdülőkorú fiúval akart szexelni. A belga férfi szerencsétlenségére lépre ment, és egy tizenöt éves srác „álprofiljába” szeretett bele, akivel egy randevút is leszervezett.
Nem, nem akarta megkérni a kezét és megvárni, amíg nagykorú lesz, le akart feküdni vele még aznap.
Polfiete egy olyan cselekmény elkövetésére készült halála előtt, ami miatt joggal számíthatott volna a meleg társadalom és minden jóérzésű ember megvetésére.
Végül nem a becsületes emberek szemrehányása jutott neki osztályrészül, hanem egy éles penge.
Polfiete pedofil vadászok áldozatává vált, akik ki akarták rabolni.
Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy a legtöbb nyugati ország, így Magyarország törvénykezése is 14 évnél állapítja meg a beleegyezési korhatárt, mindenfajta szexuális együttlét esetében.
Azonban törvényi korhatár ide vagy oda, egy 42 éves felnőtt ne létesítsen szexuális kapcsolatot egy 15 éves gyerekkel. Sem homo-, sem heteroszexuális testi kapcsolatot. Egyetlen normális ember sem örülne annak, ha a 15 éves lánya egy 40 pluszos férfival járna. Mindkét esetben megrontásról beszélhetünk. Ez ilyen egyszerű.
Ha Polfiete ezt az erkölcsi irányelvet követte volna, még ma is élhetne. Ő azonban nem ragaszkodott ennyire mereven a morális szabályok betartásához, úgy gondolta az életkor csak egy szám. Ez a nézete végül a halálához vezetett.
Azt is hozzá kell tenni, hogy bár a törvények megengedőbbek, Polfiete a WHO definíciója szerint pedofil volt. Pontosabban fogalmazva, azzal, hogy egy 15 éves srácra startolt rá, egy pedofil bűncselekmény elkövetésére készült.
A pedofília szorosan véve ugyanis azt a beteges vonzalmat jelenti, amelyet felnőttek éreznek serdülőkor előtti életkorú, maximum 13 évüket betöltő gyermekek iránt. A serdülőkorúak iránti szintén természetellenes vonzalmat hebefíliának nevezik a tudomány nyelvén. Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint azonban ez is sima pedofília.
A WHO-nak talán még hihetünk, elvileg a világ vezető tudósai vesznek részt a szervezet munkájában.
Ki kell tehát hangsúlyozni, hogy Polfiete nem a homofóbia áldozata lett, az őt ért támadást nem szabad összemosni a melegeket érintő bűncselekményekkel.
Polfiete jó eséllyel már korábban is részt vett fiatalkorúak megrontásában, alkalmanként sokkal fiatalabbakat és kiszolgáltatottabbakat is megerőszakolhatott, mint a 15 éves „áltini” aki végül megkéselte. Eddig szerencséje volt, eddig az ő beteges vágyainak voltak gyerekkorú áldozatai, most ő lett áldozat.
Bizony, veszélyes világban élünk, nagyon kockázatos, ha valaki fiatalkorúakkal akar szexelni. Sokkal biztonságosabbá kellene tenni! - gondolja most több tucat haladó szellemű politikus valahol brüsszelberlinben.
Az ügy már csak akkor lehetne izgalmasabb, ha az elkövetőkről kiderülne, hogy bevándorló hátterű fiatalok voltak. Olyan srácok, akik szívből gyűlölik a pedofilokat, ellenben nem szeretnék ingyen bántani őket, így inkább ki is rabolják az elfogott pedofilokat. Gyötör a kíváncsiság, hogy ilyen esetben melyik kezébe harapna a liberális közvélemény.
Végül egyezzünk meg a biztosnővel abban, hogy Polfiete valóban mártír volt. Tekintsük őt a pedofília elleni küzdelem mártírjának. Ő az az ember, akinek példáján keresztül megtanulhatja minden beteglelkű szexuális ragadozó, hogy kiskorúakra vadászni bizony nagy kockázatokat rejt magában.
A lopakodó pedofil érzékenyítést pedig szigorúan büntetni kellene. Súlyos retorzió terhe mellett lehessen relativizálni a pedofilok rémtetteit.
Mert ez az egész nem a melegek elfogadásáról szól, hanem az összes többi betűkódról, ami valamilyen szexuális aberrációt takar. A melegekkel senkinek semmi baja, az irántuk való érzékenyítést abba lehet hagyni, a többi iránt pedig nem is kellene elkezdeni.
A meleg emberek minden védelmet megérdemelnek, hogy szexuális irányultságuk miatt ne érje őket semmilyen hátrány. Ez ma már nem vita tárgya sehol Európában. Azonban az továbbra is vita, hogy mit tekintünk joghátránynak.
Mert mi, a normalitás hívei azt gondoljuk, hogy az apa férfi, az anya nő. És ezt a nézetet vallja rengeteg homoszexuális ember is a világon. Ugyanis téves elgondolás, hogy minden meleg liberális is egyben, rengeteg jobboldali, hazafias érzésű, keresztény meleg is van, és ez így természetes.
Mert a melegség szexuális orientáció és nem világnézet!
Valaki vendégeskedhet sokat a "barna szalonban" , attól még ragaszkodhat a hagyományos értékekhez, a család szentségéhez.