A HÖK támogatja, 21 oktató pedig ellenzi a Debreceni Egyetem modellváltását

Néhány hónappal ezelőttig az érintetteken kívül senki sem foglalkozott a felsőoktatási intézmények működési modelljével, mígnem a köznyelv által csak SZFE-ügyként ismert vircsaft nem került be a napi hírekbe valamilyen blőd performansszal vagy politikai színezetű hisztériával illusztrálva.

A teljesen abszurd történet akkor vált igazán bicskanyitogatóvá, amikor a hallgatók nem engedték be az egyetem területére az új kuratóriumi elnököt, meggátolva az oktatás és munka elkezdését.

 

Az említett modellváltás lényege, hogy a korábbi minisztériumi üzemeltetést felváltja egy kuratóriumi irányítás, kikerülve így a mindenkori állami behatást. Hasonló változásokat eszközölnek a Semmelweis Egyetemen kívül Szegeden, Pécsen és Debrecenben is. Aki azonban az SZFE-hez hasonló diáklázadást és tömeges piros-fehér profilképcserét vizionált, nem is tévedhetett volna nagyobbat.

Ugyanis úgy fest, hogy a botrány egyelőre elmaradni látszik, az intézmények profi módon irányítják az átalakulást kisebb pártpolitikai színezetű tiltakozások ellenére is.

A Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatának nyilatkozata szerint ők 70-0 arányban, míg az egyetem Szenátusa 65 igen, 0 nem és 3 tartózkodás mellett tette le a voksát a modellváltás mellett. Ennek ellenére meglepő módon az egyetem 21 oktatója közös állásfoglalásban protestál, főleg a nagyobb nyilvánosság bevonása nélküli döntéshozatal ellen. Sejtésük szerint az átalakítás ilyen módon nem a konstruktivitás, az oktatás és tudományos színvonal emelése.

A HÖK viszont úgy érvel, hogy képviselőik megválasztásával az egyetem polgársága megbízta őket azzal, hogy a stratégiai döntéshozatalokban felelősségteljesen vegyenek részt, képviselve a hallgatókat. Így ők ülésükön megtárgyalták a modellváltással kapcsolatos kérdéseket és egyhangúan döntöttek annak elfogadásáról. Döntésüket körlevélben közölték az összes aktív hallgatóval a Neptunon keresztül. Közlésük szerint mindössze egyetlen hallgató kereste meg őket ennek kapcsán.

Úgy látszik, ennyit számít, hogy nem a magamutogatás, hanem a józan ész diktál.