Kedves Cseh Katalin!
Egyszer az életben nem múlhatna inkább rajtunk magyarokon, hogy a „milyen lesz a jövő Európája” helyett milyen lesz a jövő Magyarországa?
- A „hazáért tenni a nagyvilágban” magasztos szólama Önnél és a „demokratikus” eszmetársainál miért jelenti csupán a „nagyvilágért tenni a haza ellenében"-t?
- Ki hatalmazta fel arra, hogy uniós képviselői mandátumát a hasonszőrű elvtársaival és elvtársnőivel egyetemben az „Európai Egyesült Államok” nevű torzszülött életre segítésére és nevelgetésére használja?
- Miből gondolja, hogy ennek megvalósulása esetén a „nagyok” kezüket és lábukat fogják törni azért, hogy a gazdasági potenciáljukat tekintve a „kicsik” is tejben-vajban fürödhessenek?
- Miért okoz Önöknek kéjes örömöt hazájuk kerékbe törése, a „nagyok” lábaihoz kényszerítése? Miért hazájuk ellehetetlenítésén dolgoznak, amikor ez ellentétes a nemzeti érdekekkel?
- Milyen előnye származna Magyarországnak abból a szinte gyarmati sorból, melynek megvalósításáért kórusban visítoznak uniós gazdáiknál?
Szomorúan néztem Márki-Zay Péter európai bemutatkozó „diadalútjáról” készült fényképeket. Ujhelyi István a magyar „újbeszél” történet- és életrajzírásának „Suetonius Tranquillusa” a császárnak kikiáltott Márki-Zay Péter brüsszeli bevonulásáról triumfált Facebook-bejegyzésében. A címe az volt: „Nagy menetben vagyunk Brüsszelben”.
Ujhelyi azt írta, hogy „a magyarországi jogállam visszaállításáról, az állami korrupció felszámolásáról és az Orbán utáni időszakról egyeztettünk”. Édes Istenem, most ne hagyj el engem! Még hogy „nagy menet”, még hogy „Orbán utáni időszak”. Csípjen meg valaki!
Márki-Zay Péternek legbelül a fényességes Nyugat iránt táplált szolgai megfeleléskényszerénél, kívül pedig a konzervatívra suvickolt „fotogén” mosolyánál nem is lehet tökéletesebb párosítás az uniós „meneteléséhez”. A liberális és néppárti képviselők egymás lábára taposva fognak Márki-Zay kegyeiért esedezni. Mindeközben Ujhelyi eszét vesztve kongatja a süketelés harangjait.
kapcsolódó
-
Újrakeresztelkedik Márki-Zay Péter Brüsszel Templomában, Ujhelyi és Cseh Katalin vezeti a szertartást
"Neveljétek majd őt szent hitünk tanítása szerint! Féltő gonddal ügyeljetek arra, hogy a nagyszerű eszméink iránti nyitottsága napról napra növekedjék benne, a hazafiasság bűne pedig soha meg ne rontsa. Péter, kétszeresen is rossz emlékű keresztelés nevét viselted. Mától elhagyod a kirekesztő Péter nevet". Részlet a mai esti szertartásból, aminek során a gyarmati tisztek megnézik a hűségesküt tevő politikust, majd eldöntik, érdemes-e pénzt és energiát fektetni belé.
A nagy zúgásban vegyük észre, hogy a hazai és a nemzetközi balosaink kizárólag Márki-Zay összetákolt csapatáért és a győzelmük esetén megszerezhető „koncért” harangoznak. A veszélyre figyelmeztető normalitás harangjai ezzel szemben azok számára vannak félreverve, akiknek még van füle a hallásra.
Győzelmük esetén megint odadobnának bennünket a liberális nyugat hiénafalkájának, hogy kedvükre falatozzanak belőlünk. Országunk kétharmadát egyszer már lerágták rólunk, lenne gusztusuk a maradékra is.
Zárójelben jegyzem meg, mióta szokás a választások előtt ennyire túllihegve, úgynevezett „baráti menetre” érkezni a pénzcsapok működtetőihez? Szinte látom magam előtt Guy Verhofstadt és Vera Jourová megelőlegezett eksztatikus örömtáncát. Amennyiben Gyurcsány bármelyik beosztottja vezetné majd az országot /Ó, kárhozat! / akkor liberálisaink Orbán elé is vörös szőnyeget terítenének a parlamenti választások előtt Brüsszeltől Budapestig? A kérdés csupán költői.
A nem is távoli múltból szeretném felidézni a nagy vihart kavart FreeSzFE történetét. Az adott probléma megoldását soha nem az országunk határain belül szeretnék megoldani. Nincs olyan ügy, amivel ne rohangáltak volna legalább kétszer körbe a földgolyón, hogy valakik intézkedjenek már a „gaz” Orbán-kormány „diktatúrája” ellen.
Köztudott, hogy hazai „demokratikusaink” európai, de legfőképpen a nagy vízen túli harcostársai rendre összekeverik Budapestet Bukaresttel. A művészvilág vagy a politika mégis azonnal ugrik, ha honi árulkodó Júdásaink jelzik számukra a magyarországi éppen aktuális világvégét. A „Free” feliratú kezek, transzparensek ilyenkor a világ minden tájáról elárasztják a magyar nyilvánosság tereit, aztán ha másnap mégis felkel a nap, akkor új témát keresnek jogtalan és méltatlan piszkálódásaikhoz.
Már készülnek a hódmezővásárhelyi politikus számára a „FreeMárki-Zay” feliratú transzparensek. Ja, mégsem. Christiane Amanpour, a BBC riportere a nyilvánvaló fake news ellenére követelni fogja Szijjártó Pétertől Márki-Zay azonnali szabadon bocsátását, hiszen őt erről tájékoztatta a magyar független újságírás összes balos fóruma, a Telex, a HVG, az Index, a 444 és a Népszava és nem utolsósorban a 24.hu. Mi az neki, hogy egyszer már lyukra futott azzal, hogy a Magyarországon felfüggesztették a parlament működését.
Azt gondolom, hogy legyen valaki baloldali, liberális, netán vállaltan jobboldali, konzervatív beállítottságú, mint jómagam, a haza szeretetének nemzeti minimumáról mégis egyféleképpen kellene hogy gondolkodjunk. Ennek megfelelően megismétlem, hogy Cseh Katalin és a többiek is értsék: nem az UNIÓ van minden előtt, hanem a HAZA.
Nem az önérdek, hanem a közérdek szolgálata ébreszt rá és tudatosíthatja bennünk hazánk önzetlen szeretetét. A „Made in Hungary” minden tekintetben kedvesebb a testnek és a léleknek, mint a „Made in Sorosland” vagy a „Made in Muttiburg”.
Akinek idehaza mégis hiányérzete van, ne a világ megváltásával kezdje, hiszen tennivaló itthon is bőven akad. Elég, ha itt helyben és Magyarországért történik meg szellemi felajánlásunk. Építsünk, és ne romboljunk, tegyünk hozzá, és ne elvegyünk. Egyszerű ez, mint az egyszeregy.
Wass Albert szavaival élve „és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia, s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad”.
