A Gyurcsány-szakdolgozat: a valóság sokkal durvább lehet annál, hogy Feri egyszerűen lemásolta a sógora munkáját

Mellár: Amikor Gyurcsány elvtárs ment vizsgázni, előtte mindig leszóltak a piros telefonon

Vannak, akik mindent megúsznak, sőt: megerősödve jönnek ki minden botrányból.

A magyar politika nagy főnixmadara természetesen ma is Gyurcsány Ferenc, aki 2006-ban képes volt az MSZP-SZDSZ egyetlen duplázását összehoznia, ráadásul azt pont Orbán Viktor legyőzésével. Természetesen akkor se volt neki semmi se drága, ígérni és blöffölni (hazudni) folyékonyan tudott akkor is – és bár őt csak elvitte a válság a végén, úgy tűnik, mostanra a DK élén mégis ő számolja fel az MSZP maradványait.

De ugorjunk most kicsit előre (vissza ) 2012-re, amikor Schmitt Pál plágiumgyanú miatt kényszerült lemondani államfői posztjáról, ráadásul doktori címétől is megfosztották... akkor kicsivel rá, ezzel majdnem egyidőben

Gyurcsány Ferenc főiskolai szakdolgozatára is hirtelen a lopásgyanú árnyéka vetült.

A jobboldalon valahogy minden kellemetlen ügynek van következménye, ráadásul meglehetősen rövid időn belül. Nem úgy odaát!

kapcsolódó

Nem vagyok a moralizáló jobboldali tábor erőssége, én bevallom, hogy Gyurcsány szakdolgozat-ügye is számomra inkább szórakoztató, mint felháborító. Persze a pofátlanság csimborasszója, ami itt is történt.

De menjünk szépen sorban, mert rég volt, és mindig jó újraolvasni azt, amit már talán tudtunk.

Forrás: AFP

Gyurcsány Ferenc 1984-ben végzett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán, technika–biológia szakon, főiskolai szakdolgozatát 

A Balaton-felvidék szőlészete és borászata

címmel írta és védte meg ugyanebben az évben.

Nem mintha értenék hozzá, de technika–biológia szakon is kicsit már határesetnek tűnik a témaválasztás, de hát ki vagyok én, hogy megítéljem ezt: bizonyára kiállta a konzulens és a szakmai bizottságok próbáját: és ahogy „minden politika, fiam”, ugyanúgy minden technika–biológia is.

Az érdekesség ott kezdődik, hogy 

egy Rozs Szabolcs nevű hallgató négy évvel korábban ugyanezzel a címmel, ugyanezen az egyetemen már sikeresen megvédett egy szakdolgozatot.

Persze véletlenek lehetnek, és ha belegondolunk, egy főiskolás miért is ne érdeklődhetne komolyabban a szőlészet, és leginkább a borászat iránt?

Ami egy kicsit fokozza a kísérteties egybeesések sorozatát, az pedig az, hogy 

Rozs Szabolcs nem más volt, mint Gyurcsány Ferenc akkori sógora, azaz a volt miniszterelnök első feleségének, Rozs Beatrix bátyja.

/Mellékes, de érdekes adat, hogy Gyurcsány legelső felesége után még egyet elfogyasztott, mielőtt kikötött volna Dobrev Klára mellett. Így teljesen értelmet nyert nála az „öregecskedő feleség lecserélése”-elszólás is még anno./

Na, nézzük tovább, mert a sztori minden ízében bűzlik.

A Hír Tv beszámolója szerint a volt miniszterelnök az első nyilatkozatában azt mondta, fogalma sem volt arról, hogy valaki hasonló tárgyban írt diplomamunkát. Később úgy pontosított, hogy használta a másik dolgozatot a sajátja elkészítésekor. Rozs Szabolcs azt mondta: nem tudott arról, hogy húgának férje is szőlészeti tárgyú diplomamunkát nyújtott be, és hogy tőle nem kérte el szakdolgozatát sem Gyurcsány, sem annak volt felesége, Rozs Beatrix.
„Ha a Szabolcs annak idején arról írt dolgozatot, és mi ismertük egymást, akkor egészen valószínű, hogy láttam és olvashattam, és ha olvastam, akkor bolond lettem volna, hogy egyáltalán nem használom, persze” – mondta Gyurcsány a Hír Tv-nek.

Persze mi se lenne egyszerűbb, mint tisztázni magunkat a vád alól: csupán elő kéne keresni a szakdolgozatot – de sajnos se Gyurcsány, se az egyetem nem találta már sehol. A PTE dékánja akkor azt mondta: az 1984-ben végzett technika és biológia szakos tanárok szakdolgozatai mind megvannak az intézeti könyvtárakban, Gyurcsányé azonban hiányzik közülük. A PTE vizsgálata szerint 1990-ben még megvolt a dolgozat, a 2000-es állományrevízió viszont már nem találta a helyén. Amúgy akkor 1827 dolgozat közül három nem került elő – az egyik Gyurcsányé volt.

Ez mind érdekes: bár lehet, hogy csak az addigiak tükrében, de azért a legtöbben szerintem emlékszünk, hogy milyen forrásokból dolgoztunk az egyetemen, sőt: valószínűleg még a diplomamunka 1-1 példánya is megvan otthon.

És hogy még jobban leszakadjon a pofánk, nézzük, mit mondanak a bírálatok – azok legalább fennmaradtak, és nagyon izgalmas a vizsgálat eredménye!

Forrás: AFP

Ahogy a HírTV Célpontja összevetette a két értékelést, Gyurcsány Ferenc szakdolgozatának bírálatát olvasva úgy látták, az „olyan, mintha Gyurcsány sógorának, Rozs Szabolcs disszertációjának első 35 oldalára vonatkozna”. Magyarul: Feri (vagy valaki más, de erről később) jó eséllyel lemásolta sógorának a szakdolgozatát, de annak is csak az elejét! Kemény 35 oldalnyi munka lehetett.

Ennek alátámasztására jelezték azt is, hogy a Gyurcsány-dolgozatot bíráló adjunktus felvetette, hogy a diplomamunka csak a szőlészetről szól, a borászatról nem, holott a mű címében ez is szerepel. Arra mutattak rá, hogy Rozs Szabolcs azonos című dolgozatában éppen a 35. oldaltól foglalkozik tételesen a borászattal, míg Gyurcsány Ferencé éppen itt ér véget.
A HírTv idézte az értékelés több, oldalszám-hivatkozást is említő pontját is; így például a Gyurcsány-dolgozat a 11. és 12. oldalon ellentmondásosan ír a Balaton vizének mikroklímát befolyásoló hatásáról. Jelezték: Rozs Szabolcs dolgozatának épp a 11. és 12. oldalán is pontosan erről van szó.

Persze itt sem áll meg a történet: Gyurcsány Ferenc 1990-ben a közgazdasági karon A gazdasági társaságok és a tőzsde működése címmel adott le diplomamunkát; diplomájának minősítése jó, a dolgozatra elégséges és közepes értékelést kapott.

Sajnos a Pécsi Tudományegyetem közlése szerint 1996-ban ezt is leselejtezték. És Gyurcsány otthon ezt sem találja már, csak a leckekönyvet.

A szerző elmélete:

egyáltalán nem biztos (bár nem állna távol tőle), hogy Gyurcsány pofátlanul lemásolta volna sógorának a szakdolgozatát – illetve annak a felét. Természetesen eszükbe juthatott ugyanaz a téma és cím (!) négy év különbséggel – ld. George Harrison híres tudatalatti plágiumát a My Sweet Lorddal, ráadásul jobban is csinálta, mint a Chiffons. Lehet, hogy Feri is jobbat írt, mint Rozs Szabolcs! De sajnos ezt már talán sose tudjuk meg.

Ami egy további hiba a történetben, az az, hogy véleményem szerint az intézmény is sáros lehet az ügyben: még ha internet nem is volt még akkor, de az esetlegesen véletlenül behivatkozni elfelejtett “vendégszöveget”, pláne azonos címnél illett volna kiszúrniuk. Hacsak nem pont az volt a cél, hogy ne is szúrjon ki senki semmit! Hogy is emlékezett rá egykori tanára, Mellár Tamás?

Nekem akkor nem tűnt fel az, hogy különlegesen komoly képességei lettek volna, de az ellenkezője sem. Tehát én úgy láttam, hogy valahol, valahogy belesimult ő a középmezőnybe. Hogy mégis emlékszem rá, az annak köszönhető, hogy amikor jött vizsgázni, akkor minden alkalommal rendre reggel az irodámban megcsörrent a telefon, és valaki a pártbizottságból szólt, hogy – és akkor ilyen tegező viszonyban – hogy kérlek szépen elvtárs, figyelj oda, mert Gyurcsány elvtárs jön ma vizsgázni. És akkor én mindig kötelességtudóan azt mondtam, hogy természetesen oda fogok figyelni, mert hiszen én minden diákra oda szoktam figyelni.

Szóval adott egy középszerű, de a Párt által annál jobban támogatott diák, akinek a vizsgái előtt még külön le is szóltak a piros telefonon. 

Mindezek ismeretében annyira hihetetlen lenne, hogy tudatosan elfogadták volna a reciklált szőlészetes szakdolgozatot, és esetleg akkor is csörrent a telefon?

Ha volt egyáltalán szakdolgozat!

Mert ahogy Karácsony Gergely corvinusos pályafutása esetében is láthatjuk, politikailag és ideológiailag képzett ifjú titánokkal szemben teljesen elfogadott és megszokott a kivételezés, félrenézés, a szemhunyás. A lényeg, hogy legyen csak meg az adott fokozat, kulturálisan illeszkedjen a hallgató, aztán dolgozzon csak szépen a Mozgalom érdekében!

Látjátok, talán így érdemes: ha nincs szakdolgozat, még talán másolni se kellett, nincs min lebukni – nem tehetünk semmiről. Probléma megoldva, vannak fontosabb dolgok is (hiszen a NER-rel állunk szemben, ahogy Karácsony is mindig mondja): most például ellenzéket leszalámizni, bedarálni.