- Hogyan élted meg az elmúlt hetek hullámvasútját a PestiTV-ben? Milyen volt ez a szűk 2 év számodra, amit a televízió kötelékében töltöttél el?
Mint minden átrendeződés, változás, természetesen a televízió megszűnése is érzékeny pillanat az életemben. Nyilván nem örültem, amikor a programigazgató közölte a rossz hírt, de túl sok ráhatásom nem volt az eseményekre, így nem tehettem mást, minthogy tudomásul vettem azt.
Különben sem értek egyet azzal, hogy most bárkinek is duzzognia, esetleg siránkoznia kellene. Az egyetlen elfogadható reakció az elmúlt időszakkal kapcsolatban az a hála.
Sok mindent tanultam, még több embert megismertem, és rengeteg szakmai tapasztalattal gazdagodtam, hiszen több mint 200 adás van a hátam mögött, melynek több mint fele ráadásul élő műsor volt.
- Merre visz tovább az út? Érkezett már konkrét megkeresés valahonnan?
Soha nem kaptam annyi ajánlatot, mint az elmúlt két hétben! A menedzserem hívott, hogy még egy konkurens csatornától is érdeklődtek utánam.
- Mi volt a reakciód?
Ez utóbbit tiszteletteljesen visszautasítottam, lényegi tárgyalás nélkül.
- Árulásként élted volna meg, ha a túloldalon kell folytatnod?
Nyilván! Másrészt egy porcikám se kívánja. Mint ahogy semmi mást sem. Jelenleg nyugalomra van szükségem.
- Tehát az már biztos, hogy a televíziózásnál maradsz?
A legmeglepőbb, hogy mindenféle megkeresés érkezett. Ebben volt podcast, internetes projektek, televíziós ajánlat, sőt még szóvivői pozíció is felmerült a lehetőségek között. De válaszolva a kérdésedre, igen! A televíziózás biztosnak látszik. Egyrészt rendszeres vendégként is van már felkérésem, másrészt egy új formátumú műsorban is számolnak velem műsorvezetőként, és ráadásul két külön csatornáról beszélünk.
- Egy utolsó kérdés a PestiTV-vel kapcsolatban. A megszűnés hírére több ellenzéki megmondóember is rajtatok köszörülte a nyelvét. Megviselt ez téged?
Nem. Meglepni meg pláne nem lepett meg. Ez egy annyira kiszámítható lépés volt, hogy aggódtam is volna értük, ha nem így tesznek. Az ilyen Puzsér Robi-félékre pedig még csak haragudni sem tudok, és ezt őszintén mondom. Sőt, egy bizonyos szintig még meg is értem őket, hiszen nagyon fájhatott nekik április 3-a.
- Már 2018-ban az egyik legismertebb hazai vlogger voltál, óriási követőtáborral Facebook-on és YouTube-on egyaránt. Tervezed-e újra magasabb fordulatszámra kapcsolni a YouTube-csatornádat?
A YouTube nekem egy teljesen másik dimenzió. Nemcsak egy platformot, de a hobbimat is jelenti. Kétségtelen, hogy a tévézés miatt nem volt időm önálló tartalmat gyártani a csatornára, de feltett szándékom, hogy csak annyi munkát vállalok a jövőben, ami lehetővé teszi, hogy a YouTube-jelenlétem újra erős legyen. Az is lehet, hogy már a nyár elején újra belevágok.
- Mesélj kicsit arról, hogy mit jelent számodra a jobboldaliság?
Több helyen is elmondtam már, és most is tartom, hogy a jobboldaliság vagy a baloldaliság jelentése mára teljesen megváltozott. De nevezzük így a beszélgetés kedvéért, bár én hitelesebbnek tartom a nemzeti és a globalista elnevezést a két nagy tömb felcímkézésére. Számomra ez az oldal Noé bárkája a közelgő özönvíz előtt. Ma már vezető politikusok is nyíltan beszélnek egy nagy átrendeződésről a világban. Ez a nagy átrendeződés viszont – meglátásom szerint – nem egy ciklikus esemény, hanem a végső terv megvalósításának az elrendelése. Nem kérdés, hogy a világunk valódi urai a küldetésük végén járnak. Ezen küldetés végén pedig egy világkormány áll, egyetlen vezetővel az élén. Minden törekvés ezt szolgálja.
A gyökértelen, ateista, kiüresedett világpolgárok nyájba terelése zajlik, akik számára már a gondolkodás is tilos, és akik már a jó és a rossz között sem képesek önállóan dönteni, akik számára már a legalapvetőbb fogalmak is relatívak.
Aki ebben az időben nem kapaszkodik erősen a gyökereibe, kultúrájába, nemzetébe, istenhitébe, azt előbb vagy utóbb elragadja az özönvíz. Mert kétsége senkinek ne legyen, ezek az események már nem fognak lassulni.
- Ha már szóba hoztad az istenhitet, mesélj arról is, hogy mit adott neked a vallás!
Azért nehéz erre választ adni, mert fogalmam sincs, milyen érzés nélküle élni. Tény, hogy sokan és sok energiát fektettek abba, hogy elbizonytalanítsák az embereket, és egy olyan képet fessenek a tömegek számára, ahol egy bizonyos értelmi szint felett már kínos hinni az Isten létezésében. De ez nem több mint egy ócska hazugság. A történelem legnagyobb elméi – korunkig bezárólag – szinte elsöprő többségben hívők voltak. Leszámítva néhány öntelt fickót, akik saját hatásuk alá kerülve felfuvalkodtak a vélt tudásuktól, és hiúságukban elszakadtak a Teremtőjüktől. Ilyen volt Hawking vagy Nietzsche. De voltak olyanok is, akik csak a felvilágosodás ateista látszatába burkolóztak, mint például Robespierre, miközben nagyon is vallásosak voltak, csak éppen a másik oldalt szolgálták.
- Itt hadd kössek át kicsit a politikához. Mennyire szolgálja szerinted a keresztény értékrendet a miniszterelnök úr politikája?
Ha nem azt szolgálná, nem rajonganék Orbán Viktorért. És ennél a pontnál szoktam a demagóg ellenzéki mantrát – miszerint az igazán fasza gyerekek mindig ellenzékben vannak – helyretenni. Országon belül ugyanis valóban ez az oldal adja a regnáló hatalmat, ráadásul kétharmaddal. Létezik azonban egy másik kétharmad is, ami összehasonlíthatatlanul hatalmasabb és befolyásosabb, ez pedig a nemzetközi balliberális mainstream. Ezzel szemben Orbán Viktor és Magyarország az utolsó karakán ellenzéki hangnak minősül. És ha fáj, ha nem fáj, le kell nyelnie a kritikusoknak, hogy ez a hang ráadásul egy keresztény hang.
- Milyennek látod a néhány napja teljessé való ötödik Orbán-kormányt? Képesek lesznek egy ilyen nehéz világpolitikai helyzetben helytállni?
Önmagában már az „ötödik” is beszédes. Bár nyilván van, aki ezt is megkérdőjelezi, hiszen a vesztesek vigaszdíja a vagdalkozás. Azt azonban még nekik is nehéz kétségbe vonniuk, hogy az elmúlt 12 év a XXI. század legnagyobb kihívásaival állította szembe Magyarország aktuális kormányát, és az ezen kihívásokra adott választ mindig igaznak – legtöbbször pedig követendő példának – ítélte az idő múlása. A kormány összetételével kapcsolatban pedig elégedett vagyok.
Különösen örülök Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszteri kinevezésének. Nagy szükség lesz most a munkájára.
Arra a kérdésre pedig, hogy ilyen vészterhes időkben képesek lesznek-e helytállni, nincs biztos válasz. Lássuk be, naponta szembesül a világ olyan problémákkal, amelyek teljesen átírják az aktuális helyzetet, de bízom benne, hogy ahogy eddig is, úgy ezután is sikerüljön megállni a helyüket. Adja az Isten, hogy így legyen!
