Megbukott az erőszakos szivárványpropaganda, és a szájukat befogó csapatfotóval protestáló egykori „Nationalelf” (mintha ők maguk kérték volna nemrég, hogy ne hívják őket többé így):
hiába győztek 4:2-re Costa Rica ellen, a spanyol csapat Japán elleni váratlan (?) veresége miatt már a csoportkör után repülhettek haza.
Persze amilyen viccesen és egyben drámaian alakult a párhuzamosan zajló két mérkőzés, olyan szélsőséges reakciókat váltott ez ki minden oldalon:
megbukott a szivárványpropaganda, inkább focizni kellett volna – ugyanitt „egy valaha nagy futballnemzet bukása”.
Persze egyik sem igaz, vagy legfeljebb csak részben az.
Kezdjük a szivárványpropagandával: nos, nem Németország volt az egyetlen, legfeljebb ők is szokásuk szerint kicsit túltolták a proaktivitást – főleg akkor, amikor kb. senki nem kérte őket erre. Eleve hét válogatott: a dánok mellett Anglia, Wales, Belgium, Svájc, Németország és Hollandia játékosai tervezték, hogy csapatkapitányaik szivárványszínű karszalagban lépnek pályára. Ebből végül szerencsére legfeljebb elfojtott vágyak és hasonló performanszok maradtak. De a dánok azóta is bosszút forralnak, és még az is felmerült, hogy közösen kilépnének a FIFA-ból.
Hatalmas tragédia történne mindenesetre, bár mondjuk érdekesen nézne ki a következő vébé...
Egy valaha nagy futballnemzet bukása?
Megértem, ha az ellen- és a hazai drukkerek között egyaránt ezt vélik sokan gondolni vagy remélni. Pedig Németország azért 2014-ben (kettővel ezelőtt) még világbajnok lett, ráadásul Brazíliában, Argentína ellen – európai csapat korábban nem nyert vébéaranyat Dél-Amerikában! Az Eb-ket nézve se annyira ijesztő a helyzet: 1996-ban Angliában lettek Európa-bajnokok, 2008-ban meg csak az akkor csúcson lévő spanyolok ellen kaptak ki a döntőben – 2012-ben és 16-ban pedig mindkétszer elődöntősök voltak. Ezzel a lajstrommal talán még mi is kiegyeznénk.
És tegyük hozzá azt is, hogy a japánok gólja előtt a labda igenis kint volt – talán ahogy Maradonánál, itt is csak „Isten keze” látta ezt bent.
Persze minden pofon jó helyre került, ezt mi is beismerjük – de mennyivel boldogabbak lennénk, ha elmondhatnánk, hogy tavaly Münchenben mi búcsúztattuk őket az Eb-ről..!
De most így is kellemesen szórakozunk, főleg, hogy a mostani búcsú után mindenki bujkál, senki se felelős – annyi maradt belőlük, hogy a Lufthansa „Diversity wins”, azaz „A sokféleség győz” feliratú matricájával ellátott repülőgépével utaztak oda-vissza; csinálták a műbalhét, csak éppen játszaniuk nem sikerült rendesen. Ott már hangosan vihogunk, amikor kiderül, hogy csak Manuel Neuer kapus-csapatkapitány és müncheni csapattársa, Leon Goretzka erőltették a szájbefogást, a többiek inkább hanyagolták volna a dolgot.
És ha kiestek a németek, akkor már minden oké?
Nos, ott azért még nem tartunk. Elsőként visszacsatolnék a fent felsorolt hét szövetségre, akik éppen a FIFA-ból szeretnének kilépni – és ugyanitt a térdelésükkel BLM-propagandát folytató angolok legalább szombatig még folytathatják a műsort. Legfeljebb egy kicsit más fókusszal.
Nagyon bájos jelenet volt, amikor az Egyesült Államok elleni meccsen az angol csapat lelkesen térdepelt, az amerikaiak meg csak néztek két lábon téblábolva, hogy ezek meg mit is művelnek.
Összességében: a németek most némi „jóindulattal” (leginkább bírói segítséggel) elbuktak, de a propagandista, nem kicsit erős és befolyásos szövetségek folytatni fogják a terítést, az eszme erőszakos terjesztését. 2024-ben pedig ugye pont Németország rendezi az Eb-t, a 2026-os vébét pedig Észak-Amerika... Uram, irgalmazz!
És addig is minden másra ott van a BLM és a térdelés...
