Vidám hangulatú tudósítással jelentkezett szombaton a 444 csapata az Andrássy útról, ahol éppen a Fudan egyetem elleni tüntetés zajlott. Több ezer, egyes becslések szerint húszezer ember vett részt a megmozduláson. A sokaság megszervezését nagyban előmozdította, hogy gyakorlatilag az összes ellenzéki párt utcára rendelte a fővárosi aktivistáit.
Ebből egyenesen következik, hogy nem az egyetemé volt a főszerep, bármi más lett volna a téma, akkor is összegyűlt volna ez a közel húszezer ember.
Ennek tudatában egyáltalán nem meglepő, hogy a 444 tudósítói és a tömeg között érezni lehetett egy intenzív vibrálást. Olyannyira működött az a bizonyos kémia, hogy sok esetben befejezték egymás mondatait.
Pontosabban a riporter mondta el a tüntetők helyett, hogy mi miért van, és miért nagyszerű, hogy a diktatúrában utcára vonultak a demokraták.
A sajtómunkások ezzel kapcsolatban hangot adtak hiányérzetüknek, miszerint nem láttak rendőröket a tüntetés környékén. Ez a rendőrállam hangulatot olyannyira csorbította, hogy retorikai eszközökkel kellett megteremteni a dráma hangulatot.
A független média elkötelezett szerelmesei számára tehát a tüntetéses tudósítás amolyan kulináris különlegesség volt, igazi szellemi csemege.
Akik rendszeresen figyelemmel követik a 444 üldözött keresztények helyzetéről szóló tudósításait, azok megdöbbenéssel tapasztalhatták, hogy a felkészült riporter nem volt teljesen tisztába a kínai katolikusok helyzetével, némi zavarral sikerült csak elmagyarázni, hogy mi is a különbség valójában az állam és a Vatikán által elismert kínai katolikus egyház szervezeti között.
Valamiért nem jutott azonnal eszükbe, hogy a Vatikán titkos ordináriusokon keresztül vezeti a kínai katolikus egyház egy részét. Ilyen püspök vezette az erdélyi egyházat is, miután Márton Áront letartóztatták.
Az enyhülés jele pedig az, hogy a kínai állam elismert és a Vatikán által kinevezett püspökök között egyre gyakoribb az egybeesés.
De hát miért is írom ezeket le, hiszen a 444 szerkesztői minden apróságra kiterjedően elmondják a véleményüket egyházügyi és teológiai kérdésekben, ez pedig annak a jele, hogy értik és amúgy szeretik a keresztény egyházakat.
Gyakran hallom vissza jobboldali körökből azt a képtelen rágalmat, hogy a cikkeinkből az jön le, hogy szívből gyűlölik a keresztényeket, kiváltképp a katolikusokat, és ha tehetnék egy gödörbe lőnének minket. Ez nyilvánvaló képtelenség.
Viszont a félreértés nem csak a jobboldalt érinti, sajnos sok liberális testvérünket is megtévesztette a kereszténygyűlöletről szóló koholmány.
Ez lehetett az oka annak, hogy a katolikusokért való őszinte aggódás a tüntetésen résztvevők számára sem jött át maradéktalanul. A félreértés alapja lehetett az is, hogy Baranyai Krisztina egy bebörtönzött kínai püspökről nevezte el az egyik fudanos utcát, ezért egy kevésbé jól értesült demokrata gúnyból – hahahaha, jól megmutatták, jaj, de kár, hogy nincs több Gálvölgyi show, azon nevettem ekkorát utoljára – egy püspöki öltözékben jelent meg a tüntetésen.
Aki nem ismeri ezt a végtelenül toleráns tömeget, azt hihetné, hogy a keresztény szál csak porhintés a Kína-ellenességben, és cinikusan felhasználják a témát azok, akik amúgy zsigeri kárörömmel szemlélnék, ha Kínában bedarálnák a keresztényeket.
Az is véletlen egybeesés, hogy eddig ilyen papi öltözetes performansz csak a Budapest Pride-on volt eddig látható, biztos nincs 100 százalékos átfedés a két rendezvény között.
A 444 riportere nem is feszegette a keresztények ügyét túl hosszan, inkább tüntető fiatalokat szólít meg, akik elmondhatták tiszta és őszinte üzenetüket a Magyarországot fenyegető kínai veszélyről. Egy csoport egyetemista forma fiatalt állt a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezők sávjában, kezükben táblát tartva, amelyen Micimackó a kínai elnököt, Malacka Orbán Viktort szimbolizálta.
„Fel akartuk bőszíteni a Kínai Kommunista Pártot, valószínűleg látni fogják…” – magyarázta a társaság egyik lány tagja, hogy miért vonulnak ezekkel a táblákkal.
Igazából láttam magam előtt, ahogy a kínai pártvezetés a kezét tördelve figyeli, hogy az ellenzéki összefogás által szervezett tüntetésen milyen táblát tart a kezében egy művelődésszervező szakra járó jövőbeli HR felelős vagy az iktatási részleg vezetője.
A hölgy elmondta azt is, hogy „ez egy provokáció akarna lenni” és nevetett, éppen azon a hangon, amelyen azok szoktak, akik egyedül nevetnek a saját viccükön. Majd hozzátette:
„Ez egy ilyen kis lázadás!”
Ekkor eszembe jutott egy népszerű mém. Ez az egyébként jóindulatú lány abba a típusba tartozik, akik elhiszik, hogy ha nem borotválják a lábukat, akkor azzal nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a kizsákmányolt nőknek szerte a világon.
Ekkor a harmadik világ dolgozni kényszerülő kislányai egyszerre sóhajtanak fel:
Mit is kezdenénk a szőrös lábaid nélkül?”
A 444 riportere érezte, hogy ebből társaságból többet is ki lehet hozni, ezt a reményt táplálta az is, hogy az egyik srác valóban kerek, értelmes mondatokat formált a szájával, dacára annak, hogy gyakorlatilag az ellenzéki pártok hívószavait mondta vissza. Szóval a szemfüles riporter jó okkal gyanította, hogy ebből a srácból akár valódi kormánykritikát is kipréselhetnek némi rásegítéssel. De azért nem bízták teljesen a véletlenre:
„Mennyire tesz be a magyar fiatalságnak, hogy mondjuk több ezerrel kevesebb kollégiumi férőhely lesz. Ez most mennyire égető probléma, hogy egyetemistaként, amikor nyilván nincs túl sok pénzed, mennyire nehéz lakhatáshoz jutni, mennyit segített volna, ha eredeti formájában valósul meg a diákváros?” - hangzott a patikamérlegen mért függetlenség a kérdező szájából.
Ezt a kérdésfeltevési módszert tanítani kellene mindenütt, mivel ez a független újságírás sava-borsa. A riporter a kérdésben elmondta az elvárt választ, a srácnak csak helyeselnie kellett. Gyakorlatilag ez történt. Majd a jól nevelt és elégedett sajtómunkás megköszönte a választ.
Amúgy teljesen egyetértek a 444 módszerével, és ha lenne hozzá képem még alkalmaznám is, de eszembe jutott, hogy azért van egy rövidebb út is a helyes válasz kicsikarásához:
Mit gondolsz, szerinted is mindennek ingyen kellene lennie Magyarországon és ennek legfőbb akadálya a jelenlegi kormány, aki keresztbe fekszik annak, hogy az Európai Unió ingyenpénzzel árassza el az országot, ahogy ezt a Szabó Tímea is megmondta? Köszönöm az interjút!
Megjegyzés:
A fiatalok azért nem vonultak a fősodorral, mert néhányuknak még nem küldték ki a védettséget igazoló kártyát. Erre a korábban említett hölgy ironikus megjegyzéseket tett. A progresszió utánpótlása valamilyen megmagyarázhatatlan okból idegenkedik letölteni egy applikációt, a jól bevált plasztik kártyában hisznek.
A diákok után a civilek megizzasztása következett. A 444 stábja néhány kellemetlenkedő kérdés erejéig elkapta a Szikra mozgalom egyik vezető aktivistáját, aki a mozgalomról elmondta, hogy:
Furcsa helyzetben vagyunk, a civil szervezetünk egyesület, de politikai munkát végzünk.
Nahát, micsoda nóvum, ilyen még nem volt Magyarországon. Ki hallott még olyat, hogy egy politikai tömörülés a civil szervezetekre érvényes védelem mögé bújik, hogy elkerülje a politikai pártokra vonatkozó szabályokat, ellenben pártként működik? Még ilyet!
Egyébként ennek a szervezetnek a jelöltje lesz az előválasztáson Jámbor András. Véletlenek sorozatos összjátéka.
„Kultúrájukból kérünk Kínának, de a politikából, oktatásból és gazdaságból nem.” – ezt az a srác mondta, aki a több manga-mellet követelő táblát tartotta a tüntetésen.
Az nem volt teljesen világos, hogy saját magának szeretne-e ilyen emlőket operáltatni, vagy csak a nők dekoratív tartozékaiként szeretné élvezni őket, azonban ez egy ilyen öntudatos polgár esetében nem lényeges kérdés.
A tudósítás második felvonásban megszólaltattak egy srácot, aki az arcát ugyan nem vállalta, ellenben egy olyan mutatvánnyal készült, ami mindenképpen elismerésre érdemes:
gyakorlatilag tökéletesen felmondta a 444 összes Kína ellenes cikkét, fejből, segítség nélkül. Szerintem ügyes volt. Ezt a riporter is elismerte, megdicsérte a felkészültségét.
Kíváncsi lettem, hogy vajon mi járhatott a 444-es újságíró fejében, nem jut ilyenkor eszébe, hogy:
„bakker, ezt a cikket a XY kolléga írta, még a szavak sorrendje is stimmel!”
Szóval ez egy tanulságos műsor volt, örömmel néztem végig. Maradt bennem némi hiányérzet azt illetően, hogy a mindenre érzékeny újságírók nem tették szóvá a tüntetésen jelenlévő rasszizmust. Elkerülte a figyelmüket a miniszterelnököt cigányozó tábla, ahogy egy sor más gyűlölködő megvillanás is.
Apropó érzékenység. A tüntetés óta kiderült, hogy a kormány nem ragaszkodik foggal körömmel az egyetem létrehozásához. Pedig ezt a 444 riportere egy kérdésbe burkolt állításként meg is fogalmazta. De biztos nem hazudott, csak kreatívan értelmezte az igazságot. Vagy valami hiperpasszív háttere lehet ennek is.
A lényeg, hogy a kormány támogatja az egyetem ügyében történő népszavazást. Ezt több forrás is megerősítette. Ha progresszív újságíró lennék, akkor nevük elhallgatását kérő magas beosztású tisztviselőkre hivatkoznék, de persze ez kamu lenne, ahogy általában az ilyen hivatkozások esetében lenni szokott.
Tehát úgy tűnik, hogy a kormány meghallgatja egy kisebbség hangját és érzékenységet mutat iránta. Ez lehet a diktatúrák csalhatatlan jele. Az ellenzék és az őket segítő sajtó persze ezt meghátrálásként kommunikálja.
Miközben ez a jó értelembe vett populizmus, azt tesszük, amit a nép akar.