A demokraták jófej Joe-ja

Aki tulajdonképpen nem is olyan rossz arc most már inkább mégse. Kedvenc demokrata politikusunk, és csomó progresszív gondolata volt már régen szenátorkorában is, melyek  napjainkra a legmenőbb techcégeknél mind-mind napi policyvá váltak.

Mert ugye az régóta világos, hogy nem állíthatunk mindig rendőrt minden rosszul gondolkodó hülyeséghívő mellé, hogy a rossz gondolatainak világra böfögésekor ott legyen, és büntetőjogilag felelősségre vonja érte, de az nagyonis progresszív gondolat, hogy az ilyen tévelygő, és a demokratikus Amerika számára veszélyt jelentő egyedeket gazdaságilag lehetetlenítsük el. Vállalkozásaikat bojkottáljuk, állásaikból nyilvános nyomást gyakorolva kipenderítsük őket. Mindenféle egyéb dolgaikat pedig lehetetlenítsük el, egy életre megbélyegezve őket. Másképp sajnos nem megy, ez viszont elég hatékony módszernek ígérkezik ahhoz, hogy a demokráciát valóban fenyegető néhány férges egyedet egyszerűen kivessük az egészséges társadalom szövetéből.

Természetesen mindig lesznek olyanok, akik ilyenkor valami rosszul értelmezett szolidaritásból, emberségből, vagy hibás demokráciafelfogásból szólásszabadságot követelnek majd, 1984-ről, a Nagy Testvérről meg boszorkányüldözésről hadoválva, de ezeket engedjük el szépen a fülünk mellett.

Békeidőben talán még igazuk is lenne, de a világpolitika és a fokozódó nemzetközi helyzet nem engedheti meg, hogy Amerikában is teret nyerjen az, ami Oroszországban és Európa keleti felén már bekövetkezett. Egyszerűen nem ülhetünk ölbe tett kézzel, és bámulhatjuk tétlenül, amint ez a keleti típusú tekintélyuralom szép lassan begyűrűzik Amerikába, az amerikai intézményrendszerbe, sőt, a Fehér Házba is!

A kultúrát pedig tényleg nem hagyhatjuk, mert ott fertőzne csak igazán. Itt az ideje, hogy szép sorban minden ismert színész, minden celeb, minden rendező és forgatkönyvíró a Broadway-től Hollywoodig megjelenjen előttünk, és nyilvánosan hitet tegyen amellett, hogy velünk, nem pedig ezzel a láthatatlanul mérgező, mégis mindenhol jelen levő ellenséggel van. Amelyik megtagadja, azt nyugodtan tegyük egy listára, és mostantól takarítói állásnál magasabb pozíciót ne tölthessen be! 

Természetesen mondani se kell, de ilyen téren a legkisebb mértékben se legyünk elnézőek azokkal szemben, akik a múltban apró botlásokat tettek. Nem megfelelően nyilatkoztak, nem megfelelő emberekkel barátkoztak, vagy egyszerűen csak nem megfelelően szavaztak. Akiről a legkisebb kétség is felmerül abban a tekintetben, hogy együttműködik a Modern Amerikai Eszmét és Demokráciát veszélyeztető elemekkel, ott kíméletlenül is gátlások nélkül csapjunk le igazi bizonyítékok hiányában is. Hacsak nem hajlandó az illető nyilvánosan és lehetőleg a megfelelő kongresszusi bizottság előtt hitet tenni a megfelelő értékek mellett, megtagadni bűnös múltját, és természetesen őszintén feltárni, hogy kik voltak mellette ezekben a bűnös időkben. Nem kell szemérmeskedni.

Ha pedig konkrét bizonyítékok is vannak, esetleg túl sok az összefüggő terhelő vallomás, akkor pláne ne óvatoskodjunk. A bűnösök kezelésére felvillanyozó ötletek szikrái pattannak ki a demokratikus oldalból, aztán ezek hatására természetesen majd a bűnösökből is. Mindig lesznek olyanok, akik évtizedek múltán is mentegetik majd őket, boszorkányüldözést emlegetve, de ne féljünk, mert csak a boszorkányok nem tudnak ilyenkor megbocsátani…

Egy szónak is száz a vége. Végre lássuk be, hogy a demokraták* Joe bácsija az ellene zajló lassan 70 éves hazug propaganda ellenére mégse volt már olyan rossz arc, és egészen jól kezelte a kommunistákat.