Jelen állás szerint Anti bácsi nyerte a választást, Trump pedig pakolhat és mehet. Talán jobban jár, ha ő sem csak az élők között próbál szavazókat szerezni.
CHEAT DAYS
kapcsolódó cikkek
A „jelen állás“ kitétel azért indokolt, mert Trump ígéretet tett arra, hogy perek sorát fogja indítani, hogy megtámadja az eredményt - és ha kell, a Legfelsőbb Bíróságig is elviszi az ügyet. Vagyis igen izgalmas hónapokra készülhetünk, mert bizony hónapokba fog telni, mire hivatalosan is eredményt hirdetnek (és könnyen lehet, hogy Anti bácsit nem tolják be nem foglalhatja el még januárban a Fehér Házat).
Az establishment szerint teljesen indokolatlanul hisztizik a még regnáló elnök, hiszen nincs itt semmi látnivaló, minden teljesen törvényesen történt. Abszolút normális, hogy a főként demokrata vezetésű államokban a számlálók elfáradnak, elvonulnak pár órára, majd megérkezik bő százezer szavazat, egytől egyig Bidenre, és hogy a részvétel is lukasenkai és kim dzsong un-i magasságokba emelkedik. Néhány grafikon is úgy néz ki, mintha Karácsony Gergely rajzolta volna zsírkrétával őket, de ez is megszokott. Az is abszolút a normál üzem része, hogy „szoftverhibából“ fakadóan került többezer szavazat a republikánusoktól a demokratákhoz, és hogy ezt a hibás szoftvert alkalmazták másutt is.
Ha ebből kivesszük a meg nem születetteket, akiknek a demokraták szerint nem csak a szavazáshoz nincs joguk, hanem sok más dologhoz sem, akkor szó szerint értették a konzervatívok pápájának üzenetét és megszavaztatták a halottakat. Ez minden bizonnyal a fundamentalizmus egyik mellékhatása.
Ezek a rendellenességek nem zavarják a haladó újságírókat és az establishmentet sem, akár demokraták, akár republikánusok (erre még később visszatérünk).
Ha ennek csak a tizede megtörténne kishazánkban, a New York Times tomboló cikket körmölne Novák Benjámin vázlatát szorosan követve, hogy Orbán putyinizálódásának végső fázisába érkeztünk, ideje, hogy a haditengerészet csapatai partra szálljanak Tihanynál.
Jegyezzük meg, hogy a kiterjedt csalás lehetősége már régóta kódolva volt az amerikai rendszerben. Ezt innen nehéz megértenünk, mert nálunk személyi és lakcímkártya nélkül be sem engednek a kijelölt szavazóhelyiségbe. Odaát boldog-boldogtalan leadhat szavazatot, most már levélben is. A demokraták megszavaztatják az illegális bevándorlókat, azokat, akiknek nincs amerikai állampolgárságuk, több helyen szavaztatnak embereket, szavazatszüreteket tartanak stb-stb. A csalás lehetősége gyakorlatilag végeláthatatlan. A levélszavazás eredeti célja nem az volt, hogy aki el tud menni a saját lábával a szavazóhelyiségbe, az inkább levélben szavazzon - ezt a lehetőséget viszont most kihasználták a demokraták és jól láthatóan pont a levélszavazatokkal nyertek. Bámulatos, hol tart már a tudomány.
A józan ész univerzumában (ahova a haladók nem szeretnek járni) Trumpnak nem csak lehetősége, hanem kötelessége is utánanézni, ha valami svindli van. Márpedig itt nem egy-egy elszórt, elszigetelt esetről van szó, hanem rengeteg furcsán egyedi elszigetelt esetről.
A RÉGI REND ÉS A FORRADALOM
Mindenesetre számoljunk most azzal, hogy minden így marad, az Egyesült Államok elnökét Joe Bidennek, alelnökét pedig Calamari Kamala Harrisnek hívják. Tegyük fel, hogy minden törvényesen és tisztességesen zajlott (Mi az, hogy! Nagyon is!), és az eredményt a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyja az elhúzódó küzdelmek után. Mit jelent ez az eredmény?
Amikor Trump bejelentette, hogy indul, a foteljeikbe belekényelmesedett médiafaszfejek önfeledten rötyögtek, majd közölték, hogy sosem lesz elnök, sőt jelölt sem. Jó heccnek tartották, de egy pillanatra sem gondolták, hogy megtörténhet.
Aztán leolvadt az arcuk.
Ezt a jelenséget ismerjük hazai példából is. Amikor 1998-ban a Fidesz megnyerte a választást, a posztkommunista konglomerátum lefagyott. Nem értették, ez miként lehetséges, hiszen minden a kezükben volt. A Fidesz a teljes gazdasági-politikai-kulturális hatalommal szemben tudott győzni. Ez a posztkommunista status quo őrzőinek szemében anomália volt. Ennek a lehetősége nem szerepelt a tervben.
Ugyanez történt Trump esetében is. Tanulva az óvatlanságukból és hibájukból összekapták magukat, és felsorakoztak. Nem csak a mainstream média dolgozott Trump ellen, hanem a globalizmus egyéb tőkeerős szervezetei: a nagy tech-cégek, a mélyállam és a politikai establishment pártokon átívelő konszenzusa (lásd a Fox News esetét, akik a választási hajrában jobban kampányoltak Trump ellen, mint a CNN) dolgozott azon, hogy még egyszer ne legyen rés a pajzson. Trump tehát - 2016-hoz hasonlóan - egyedül állt szemben ezzel a gépezettel. A különbség pusztán annyi, hogy most már komolyan vették.
(És jegyezzük meg azt is, hogy nem véletlenül nyiffantották ki Bernie Sanderst is immár kétszer a bel-demokrata csihipuhikban. Bár vezetőként valószínűleg kártékony komonista lett volna, nem szolgálta volna ki a fenti hatalmi komplexum igényeit.)
Biden győzelme az elitek győzelme az amerikai nép felett.
Lényegében ennyi a magyarázat és semmi több. Töménytelen pénzt, paripát és fegyvert toltak abba a projektbe, hogy megbuktassák az elnököt. A Biden-rezsim nem önálló jogon létezik, hanem ezen elitek megbízásából.
(Sokan rosszindulatúan feltételezik, hogy Kamala Harris másra se vár, csak Biden halálára, hogy átvehesse a hatalmat. Felháborítónak tartom a feltételezést. Ha várja is a halálát, az mindössze amiatt lehet, hogy akkor végre demokrata szavazó lehet belőle.)
És ne feledjük, hogy ahogy 2016-ban, úgy most sem áll Trump mellett a republikánus derékhad. Már négy évvel ezelőtt is mindent megtettek volna a bukásáért,
a Con Inc. (Konzervatív Rt.) most is aktívan segíti a pártokon átívelő aknamunkát Trumppal szemben, lövik szép sorban hátba a regnáló elnököt. És itt jegyezzük meg, hogy a demokraták pont úgy viselkednek, ahogy számítunk rá, ám nincs undorítóbb a Vichy-konzervatívoknál.
Tiszteletet érdemelnek azok a republikánusok, akik most Trump mellett állnak, és nem hajlandóak föladni a tisztességüket némi pénzért és pozícióért az elkövetkezendő időszakban.
Az elitek összefogásával és a status quo őrzésével szemben áll a Trump-koalíció. (A fentiek miatt még csak republikánusnak sem lehetne titulálni.) Mint azt a jelenlegi választás megmutatta, ez a koalíció - a hazug balos propagandával szemben - teljesen színvak, sőt: Trump növelte fekete és latinó szavazóinak számát. Trump koalíciójában vannak a hétköznapi emberek, feketék, fehérek és latinók, nők és férfiak. Azok az emberek, akik dolgoznak, és érzik, hogy a Trump-kormányzat alatt tudtak egyről a kettőre jutni.
A frontvonal teljesen világos: Anti bácsi, az elitek bábja a hétköznapi emberekkel szemben. És Trump esetleges lelépésével ez a frontvonal nem fog megváltozni.
A VESZETTEK
Bidennek ráadásul nem lesz könnyű dolga: a szoros eredmény nem fog erős elnökséget eredményezni, combos republikánus ellenszéllel fog szembenézni - ami ebben a korban és ezzel a mentális állapottal súlyosabb kihívás, mint normális esetben.
Továbbá Anti bácsinak több csoport is be fogja nyújtani a számlát. Egyrészt a fenti elit, akinek jóvoltából egyáltalán nyerhetett - nekik minden kérésüket készségesen kell teljesítenie, vagy legalábbis úgy tennie, mintha egyáltalán csinálna valamit. Másrészt ott van a radikális baloldal, amelynek az igényeit lehetetlen kielégíteni. Könnyen lehet, hogy Bidennek ugyanúgy törő-zúzó, fosztogató Antifa-és BLM-brigádokkal kell szembenéznie, mint Trumpnak. A projekt szellemi szülői és finanszírozói kiengedték a szellemet a palackból, most már késő visszagyömöszölni.
Így az öreg hajszagolgató többfrontos küzdelemmel néz szembe. Ebben a küzdelemben az egyetlen esélye, ha az eddigi gyakorlat alapján szimplán elfelejt mindent, ami éppen történik.
VISSZA A SZABADSÁG TÉRRE
Hasonlóképpen várható, hogy ahogy az Egyesült Államokban, úgy nálunk is visszarendeződés lesz. A régi rend erői úgysem tűntek el teljesen, most ismét berendezkedhetnek tartósan. Az ún. „függetlenobjektív“ újságírók ismét járhatnak hetente többször lazacos szendvicset majszolni és mószerolni a magyar kormányt a Szabadság térre. Újra lesz mogyi a független lakásszínházakra és kurátorokra, a Nyílt Társadalom Alapítvány helyi ágenseinek megint nagy lesz az arcuk, és kicsit megnő az Alinsky-képzések támogatása.
De jobboldali testvéreimnek csak annyit tudok mondani, hogy
nem kell beszarni.
Ugyan most rendezték soraikat és nem lesz könnyű, de ezt a mutatványt már ismerjük. Nincs túl sok kreativitás a forradalom-exportban, minden egyes tüntetésen ugyanaz a koreográfia, ugyanazok a szimbólumok, ugyanazok a szlogenek, ugyanazok az emberek, ugyanazok a kiképzőtisztek, ugyanaz a recept.
Ráadásul a Trump-kormány hivatalba lépése előtt csak árnyalatnyi különbség volt demokraták és republikánusok között, mert úgyis a mélyállam döntött. A demokraták agresszív ideológiai megszállotságból, a Vichy-konzervatívok pedig fölényeskedésből szoktak kioktatni, a két eljárás gyakorlati következménye nincs olyan messze egymástól.
Egyrészt a modell nem működik itt a végeken, ugyanis szimpátia helyett ellenállást szül. Vagyis ha a szellemi megszállók nem lennének nekifutás nélkül ilyen agresszívek és végtelenül ostobák, megérthetnék, hogy a folyamatos gyarmatosítási kísérletük csak ellenállást szül. És akkor van pislogás, hogy mégis hogyan vonulhat tényleges tömeg (a sámi rólu nemkülö-féle rent-a-mobbal szemben) a regnáló kormányzat mellett. A lelkes kollaboránsok sietnek majd a segítségükre, az meg a velük szembeni utálatot fogja erősíteni. Gond egy szál se.
Másrészt szegény amerikaiak épp most veszítették el az utolsó morzsáit is annak a morális és politikai tőkének, hogy másokat oktassanak ki jogállamiságból, választások tisztaságából, fékekből és ellensúlyokból, egyebekből.
Lukasenka kifinomultabban szokott csalni. Ezért, amikor a visszarendeződött amerikai külügyből megérkezik az első sziriüszkonszörn, akkor nyugodtan mondhatjuk azt, hogy hja kérem, először lesznek szívesek zökkenőmentesen és törvényesen lebonyolítani egy választást, utána beszélhetünk. Így amit a demokraták megnyertek a réven, elveszítették a vámon.
Tetszettek volna kevesebb demokráciát exportálni, hátha marad otthon is.
Nem állnak jobban a korrupciós vádakkal sem - melyekkel majd nyilván előállnak a szintén jól ismert recept szerint - ugyanis ország-világ belenézhetett már Hunter Biden laptopjába. Minden lehetséges érvük összeomlott, nincs alapja a projektnek. Nem lesz komolyan vehető ember, aki ne röhögne köréjük árkot.
tehát:
Az elitek végrehajtották a restaurációt, minden erejüket mozgósítva nagyon nyögvenyelősen legyőzték az amerikai népet.
Ekkora erőfölénnyel ez nem túl nagy teljesítmény.