A budapesti városvezetés épp porig ég méhlegelő fronton. A hülyeség-vonaton nincsen fék!

Eddig kellett várni, a puskaporos hordó idáig bírta a nyomást: végre kitört a balhé az úgynevezett méhlegelők körül! A Fidelitas néhány tagja ugyanis nem tudta ölbe tett kézzel tovább nézni azt, hogy lassan tüdőig ér a gaz néhány közterületen, ezért kaszát ragadtak és lenyírták a dudvát.

Karácsony Gergely két legnagyobb groupie-ja (a telexes Bíró Marianne mellett -a szerk.), Szabó Tímea és Szabó Rebeka persze kidülledt nyaki ütőérrel, középső ujjal gépelve mérges pulyka módjára Facebook-postban reagált.

Szokásos puffogás: primitív fideszesek, ostoba fideszesek, barbár fideszesek, nem ügy. Na de a kis méregzsák párbeszédes társelnök asszony meghúzta a meghúzhatatlant: TERMÉSZETKÁROSÍTÁS miatt feljelenti az akcióban résztvevő fidelitasosokat, mert szerinte ők a város közepén lévő gyeptársulásban burjánzó VÉDETT növény-, és rovarfajokat is kiirtottak.

Azon most ne időzzünk el, hogy ha a Főkert kaszálná időnként a közterületeket, akkor az ő szelektív pengéjük kikerülné-e ugyanezen védett növénykéket, rovarkákat, de arra se térjünk ki, hogy a csupán néhány hete ilyennek meghagyott növényzet közé hány ilyen faj férkőzött ennyi idő alatt. Vajon minden önkormányzat (esetleg magánszemély), aki rendszeresen karban tartja a területeit károsítja a természetet?

Kit néznek ezek hülyének?

És bár e sorok írója se nem kertész, se nem botanikus, azt azért bizton meri állítani, hogy a képek tanulsága szerint a másfél méteres kiszáradt lósóska és szőrös disznóparéj lekaszálásával senkinek nem okoztak a fiatal fideszesek bajt.

A szinte kiirthatatlan, rendkívül káros gazfélék ugyanis nem csak hogy ocsmányul néznek ki, de a vadvirágok fejlődését is gátolják. Azon kívül ugyanis, hogy az értékes tápanyagokat felszívják előlük, hatalmas termetükkel még a rájuk jutó napfénytől is leárnyékolják azokat. A kedves Szabó asszonyságoknak valószínűleg az sem tűnt fel a képeket nézve, hogy bizony a helytelenül gondozott közterületen a hanyag nyírás miatt kialakult fűfélék sokasága bizony a kiszáradástól sárgállott, így azok letarolása is elengedhetetlenné vált. Tudniillik, az általuk méhlegelőnek tartott „valami” azért sem alakulhatott eképpen ki, mert a virágos növényeket konzekvensen idő előtt kaszálják le, így a fotókon is jól látszó fűfélék szaporodnak el az úgynevezett vadvirágok helyett.

Ha méhlegelő kialakítása a cél, ezeket a virágos növényeket vissza kell pótolni, akár vetőmagkeverékek elvetésével is, mely folyamat azonban gondos tervezést és fenntartást igényel. Ezek helyét is meg kell választani, hiszen a méhek és más beporzó fajok nem szállnak rá sem a tarackra, sem pedig a muharrra, de a dízelkormos virágokra sem. Egyszerűen ilyen a természetük. Úgy tűnik, hogy okosabbak néhány politikusnál. Bár, ha jobban belegondolunk, Afganisztánban Szabó Tímea vajmi kevés pipaccsal, esetleg búzavirággal találkozhatott.

Ha pedig a ritkábban nyírt gyepet mondjuk fehér here, pitypang, vadmurok, vagy komlós lucerna magjának keverékével szórjuk meg, kialakulhat a kívánt koncepció. Sajnos azonban Szabó Tímea mellett a Főkert sincs tisztában a gyep fogalmával, és valljuk be, ez a nagyobbik gond. A hasznos növények gaztól való megkülönböztetéséhez nem kell belpesti értelmiséginek lenni, csupán gyermekkorunk meséihez, mi több tanulmányaihoz érdemes visszanyúlnunk.

Méz ugyanis virágporból lesz, azt pedig (kapaszkodjanak) virágokból gyűjtik a szorgos kis méhek. Gazból meg mellkasig érő lósóskából a büdös életben nem lesz méz.

Ha már mindenképp szeretnének valamit csinálni azért, hogy ezek a hasznos kis rovarok jól érezzék magukat Budapesten, először is próbálják megszüntetni a brutális szmoggal járó dugókat! Aztán ha ez az apróság sikerül, ültessenek a közterületekre úgy virágokat, hogy azok virágzása tavasztól késő nyárig biztosítva legyen. A gaztól meg szabaduljanak meg. Az ugyanis senkinek nem jó, csak a kullancsoknak.