Hétfő reggel sokként hatott a progresszív közvéleményre a hír, miszerint Luiz Ináció Lula da Silva brazil szélsőbaloldali politikus csupán 4 százalékkal győzte le Jair Bolsonarót, a hatalmon levő jobboldali elnököt az elnökválasztási versenyben.
A megrázkódtatás magyarázata az, hogy a közvélemény-kutatások hetek óta Lula fölényes győzelmét vetítették előre. Lula az előzetes mérések szerint a szavazók 50, míg Bolsonaro legfeljebb 36 százalékra számíthatott.
Vasárnap este aztán hatalmas csalódás érte a baloldalt Brazíliavárostól Budapestig. Jámbor Bandi egy szombat esti posztjában arról értekezett, hogy jó esélyt lát arra, hogy Lula, az ártatlanul meghurcolt munkásmozgalmi hős akár az első fordulóban megnyerheti az elnökválasztást.
A választók azonban nem támasztották alá Jámbor várakozásait, és a legalább két számjegyű különbség, amit Lula javára mértek, nem jött be.
Pedig a kutatások azt mutatták, hogy Bolsonaro elutasítottsága stabilan 50 százalék felett állt, illetve az elnöknek nem volt választói tartaléka, melyet mozgósítani tudott volna az október eleji választásokra. Egy neves brazil közvélemény-kutató közvetlenül a választás előtt adta közre az említett, Lula javára 50-36-os győzelmi arányt mutató mérést. De azt megelőzően is mindig harminc százalék körül mérték a brazil elnököt, ellenfelét pedig a bűvös 50 százalék közelében.
Aztán kiderült, hogy Bolsonarónak mégis van némi társadalmi tartaléka. A felmérésekhez képest több mint 10 százalékkal több szavazatot gyűjtött: összesen 51.071.277 brazil szavazó bizalmát nyerte el. Ez a szám sehogy nem igazolja vissza Bolsonaro népszerűtlenségének mítoszát.
A hozzáértő társadalommérnökök szerint az előzetes felmérések azért mutattak torz képet, mert a megkérdezettek közül számos állampolgár, szegények és gazdagok, iskolázottak és kevésbé pallérozott elmék nem a valódi politikai preferenciájukat vallották meg. Azaz eltitkolták, hogy valójában Bolsonaróra voksoltak a választásokon.
Azt tudni kell, hogy a társadalomtudósok a szegényebbek körében remélték a legnagyobb arányú baloldali győzelmet, a legnagyobb csalódást azonban éppen a peremen élő rétegek okozták a vörösöknek.
A szegényebb déli tartományokban ugyanis a felméréseknél messze jobb eredményt tudott elérni a jobboldal, illetve a szövetségi államok felében is győzni tudott Bolsonaro.
Nem mellékes az sem, hogy Brazíliában kötelező a választásokon való részvétel, így Bolsonaro eredménye még inkább figyelemreméltó, tekintve, hogy az ország alaposan megsínylette a koronavírus miatti lezárásokat, a gazdaság megrendült, milliók kerültek a szegénységi küszöb alá.
Szóval a jobboldal vezére egy különösen nehéz időszak után tudott talpon maradni Brazíliában.
Ha emlékeink nem csalnak, akkor nagyjából hasonló forgatókönyv született a 2016-os amerikai elnökválasztás idején is, amikor az előrejelzések mind fölényes Clinton győzelmet jósoltak.
Sőt, egy alkalommal maga Soros György, a nyugdíjaskorú spekuláns is megszólalt: pókösztönének csalhatatlanságára hivatkozva biztosra vette, hogy az akkor ingatlanmágnásként ismert Donald Trump képtelen lesz legyőzni Hillary Clintont, a progresszív erők favoritját.
Tévedett, Trump megnyerte a választásokat, és még a tőzsde sem omlott össze úgy, ahogy azt vezető amerikai lapok megjósolták győzelme esetére.
Igen, a fősodratú média gazdasági világvégével riogatta az olvasókat, amennyiben Trump nyeri a választást. Majd évekig attól óvták a világot, hogy Trump elnök nehogy háborúba keveredjen az oroszokkal. Most ezek a lapok lelkesen támogatják Biden hadjáratát Ukrajnában, de ez egy másik cikk témája lesz…
Most elég annyit tudni, hogy Donald Trump kampányát végigkísérte az a gondolat: képtelen lesz győzni Clinton ellen, gyakorlatilag minden erőfeszítése hiábavaló.
Aztán jött a kijózanodás, Trump sorra húzta be a fontos államokat, végül megválasztották az USA elnökének. A közvélemény-kutatók a rejtőzködő szavazókkal magyarázták tévedésüket. A fehér bőrű, de kék gallért viselő rétegek titokban behúzták az ikszet Trumpra, míg nyilvánosan nem vállalták politikai véleményüket.
A szabadság hazájában milliók kénytelenek eltitkolni, hogy kire fognak szavazni.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a magyarországi országgyűlési választásokon is rendre ellenzéki győzelmet vizionáltak a közvélemény-kufárcégek. A legóvatosabbak is minimum fej-fej melletti állást mutattak ki a baloldal és a Fidesz–KDNP között. Ennek is jobboldali kétharmad lett a vége.
Mi a félremérés magyarázata? A rejtőzködő szavazók.
És ha ők mondják, akkor semmi okunk kételkedni az igazukban. Szomorú, hogy ez egy globális jelenség, ami Brazíliában, Amerikában és Magyarországon is megismétlődik.
A jobboldali szavazók egy része kénytelen titokban tartani azt, hogy kire adja a voksát.
Érdekes jelenség, hogy a Trump-, a Bolsonaro- és az Orbán-féle diktatúrában éppen a diktatúra szavazói kénytelenek rejtőzködni. Igen-igen fura diktatúrák ezek, már az elnyomás sem a régi.
Nem mellékes az sem, hogy több pedagógus barátom van, aki a tanári karban nem meri elmondani, hogy alapvetően jobboldali, keresztény értékrendű, esetleg a Fidesz–KDNP támogatója, mivel számolnia kell azzal, hogy a nevét megjegyzik azok, akik csak és kizárólag akkor elégedetlenek a tanítás feltételeivel, amikor jobboldali kormány van hatalmon.
A világon gyakorlatilag mindenütt iszonyatos nyomás nehezedik a jobboldali szavazókra, aki megvallja szimpátiáját, annak attól kell tartania, hogy nyilvános lincselés áldozatává válik, mivel a szabadság hívei képtelenek elfogadni az egyes emberek szabad véleménynyilvánítását.
