Nem újdonság talán már senkinek, hogy az idei amerikai elnökválasztás során Joseph Robinette Biden Jr, azaz röviden Joe Biden minden idők legmagasabb számú voksát besöpörve lett (lett?) az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke, beiktatására jövő év elején kerül majd sor.
A magyar ellenzék természetesen szolgalelkűen támogatta a kampánya során, igaz, jelentéktelenségük okán csak a közösségi médiában. De hogy ki is ő, honnan érkezett, a játékra ki kísérte el, nem osztották meg követőikkel. Szerintük elég volt csak annyit megjegyezni róla, hogy Orbán Viktor és a NER legnagyobb potenciális ellensége lehet majd, nekik pedig új reményt adhat megválasztása 2022-ben. Ennek ellenére Deutsch Tamás fogalmazta meg a legjobban:
Korábban Biden alelnöksége mellett kétszer is kétharmaddal nyertünk. Most Biden elnöksége mellett fogunk ismételni.
A jövendőbeli demokrata elnök pedig nem ma kezdte. 1972-ben választották a Delaware-i mintaállam szenátorává, minden idők egyik legfiatalabbjaként. Pályafutása első éveiben korábbi jelentéktelen iskolai eredményei ellenére retorikai képességei és meggyőző személyiségi jegyei jelentették politikai előmenetelének kulcsát. Önmeghatározása szerint polgárjogi és az egészségügyi szempontokból liberális elveket vallott, viszont akkor még konzervatívnak vallotta magát az abortuszt és a hadkötelezettséget illetően.
Kezdetben főleg fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel foglalkozott, majd fajsúlyosabb témákra irányult a figyelme:
Persze időt azért szakított arra is, hogy akkori kommunista prominensekkel találkozzon. (Erről a Népszabadság 1977 augusztus 11-i számában számolt be. Milyen kár, hogy az elnöki beiktatásáról nem tudósíthatnak majd. -a szerk.)
A 80-as évek elejétől a 90-es évek közepéig az Igazságügyi Bizottság tagja volt, melynek során az 1994-es büntetőjogi törvényt (csúfnevén: Biden Crime Law -szintén a szerk.) is jegyezte. A joghézagokkal teletűzdelt salátatörvény többek között korlátozta a fegyvertartást, egységesítette a kiszabható büntetéseket, kiterjesztette a szövetségi halálbüntetések kiszabhatóságát, valamint meghatározta új fogalomként a szexuális jellegű bűntetteket, a gyűlölet-bűncselekményeket, illetve a magyarok előtt szerencsére ismeretlen gang-related crime-ot. Bírálói sosem feledkeznek előhozakodni ezekkel az intézkedésekkel, hiszen ennek hatására jelentősen megnövekedett a színesbőrűek száma a szövetségi börtönökben.
(Bár Biden már nem viselt csúcsos lepedőt a megváltozott múlt jegyében, azért 1977-ben még „faji dzsungelnek" nevezte a deszegregált iskolákat - a szerk.)
1987-ben a demokraták egyik erős embereként az 1988-as elnökválasztáson is indították, de a kampány során többszörös plágiumvádba keveredett: eleinte csak a beszédeiben használt lopott gondolatokat, de később nyilvánosságra kerültek az egyetemi botrányai is, miszerint forrásmegjelölés nélkül emelt át teljes szövegrészeket. Ennek eredményeképp a Syracuse-i Egyetem kurzusismétlésre is kötelezte. Nem is csoda, hogy ilyen körülmények közepette vissza is kellett lépjen az elnökjelöltségtől.
Demokrata (és erősen liberális) mivolta ellenére ő volt az, aki 1993-ban szavazatával meggátolta a homoszexuálisok felvételét az Amerikai Hadseregbe, valamint ahhoz is hozzájárult, hogy 1996-ban törvénybe iktassák az azonos neműek házasságának megtiltását.
Persze ezt azóta is szánja-bánja. Egészen addig jobbikoskodott, amíg Obama elnöksége alatt alelnökként már teljes mellszélességgel állt ki a melegek jogaiért.
És hogy mit szeret még Sleepy Joe az LGBTQ-közösségen, valamint a gyerekek hajának illatán kívül? A háborút és az inkonzisztenciát! Előbb ellenezte az Öböl-háborút, majd 2002-ben mégis teljes mellszélességgel támogatta Irak lerohanását. A Szaddám-rezsim megdöntése eredményezte többek között az Al-Kaida előretörését is, hiszen az iraki nemzeti hadsereg legyengítésével nem volt, aki gátat tudott volna szabni a muzulmán szélsőségek ilyen szintű térnyerésének.
Kardoskodott a vietnámi háború befejezése mellett, de a közel-keleti országok katonai megszállásához végig ragaszkodott. A balkáni konfliktusokat személyesen, közvetlen közelről figyelhette egy hétig az amerikai küldöttség tagjaként. Állítása szerint egy több, mint 3 órás fűtött beszélgetésen küldte el a fenébe Szlobodan Milosevicset. 1999-ben pedig már a koszovói harcokba való beavatkozás mellett döntöttek a vezetésével.
Mégis, talán a legnagyobb hivatali botrány, amiben részt vett, az az, hogy az elhíresült Lewinsky-affér során az eskü alatt hazudozó Bill Clinton lemondatása ellen szavazott.
Mivel Biden neve a 90-es évektől mindig szóba jött az elnökségi jelöltállításokkor, nem volt meglepetés, hogy 2008-ban is elindult a demokrata-jelöltségért. A sikertelen kampánya miatt történt visszalépése során kereste meg Barack Obama azzal az ötlettel, miszerint szívesen látná majd őt az általa vezetett adminisztrációban. A többi már történelem, hiszen Obama két elnöki cikluson keresztül vezette az Amerikai Egyesült Államokat, Biden pedig mint alelnök lehetett az USA második embere. (Igazából csak a harmadik egy igazi férfi, Michelle Obama mögött - a szerk.)
Az Obama-adminisztráció minden idők egyik legnépszerűbb vezetése lehetett annak ellenére, hogy számos botrány kísérte útjukat, kezdve a sikertelen egészségügyi reformtól a pénzügyi válság félrekezelésén át a háborús kudarcokig.
Ennek hozományaként a stratégiai megbeszéléseken már részt sem vehetett, az ott elhangzottakról nem tájékoztatták puszta elővigyázatosságból. Így elkerülhették, hogy a kissé szenilis Biden ezt-azt kikotyogjon a nyilvánosság előtt.
Konstans népszerűsége miatt mégis kitartottak mellette. 2011-ben viszont már titkos közvéleménykutatást végeztetett a Fehér Ház kabinetfőnöke, William M Daley, hogy megtudják, jelentősen csökkentené-e Obama újraválasztását, ha Bident Hillary Clinton váltaná az alelnöki székben. Az eredmény ismert: Biden mégis alelnökként kezdhette meg második mandátumát Obama mellett.
A második 5 év újabb elképesztő nyilatkozatokat eredményezett. Fokozott médiaérdeklődés övezte minden szereplését. A sajtó hiénaként várta Biden beszédeit. Szenilitása egyre nyilvánvalóbbá vált. Ezt ellensúlyozva a demokraták újra hatályba helyezték Biden nők elleni erőszak törvényét, valamint rábízták az ellenséges területeken folyó harcok helyszíneinek körbeturnézását. Protokoll-eseményeken szerepelt, kezet rázott kormányfőkkel, utazgatott.
A 2016-os elnöki kampányban Hillary Clintont támogatta a demokraták házi versenyén, hiszen ő maga az idősebbik fia 2015-ös sainálatos halála miatt nem vállalta az indulást. Trumpot pedig már akkor is vérmesen kritizálta. Felszólalt a klímaváltozás, az LGBTQ-jogok és a migráció kapcsán is. Ő és stábja egyre divatosabb témákkal kezdett foglalkozni, előmelegítve egy esetleges 2020-as elnöki indulást.
Nyilatkozataiban gyakran szólalt fel az általa totalitáriusnak vélt kormányok ellen, Lengyelországot és Magyarországot gyakran összemosva Észak-Koreával és Fehéroroszországgal, elítélve Trumpot, amiért az szerinte a keblére ölelte ezeket az országokat ahelyett, hogy oda is küldhetett volna némi jó kis amerikai demokráciát.
Az eredményeket már tudjuk, a választások megmutatták, hogy az a demokrácia már nem az az erős termék, ami olyan kapós lehetne. Persze a magyar ellenzék előtt most akár új távlatok nyílhatnak, a pénzcsapok sem csak csöpögni fognak.
Borítókép, címlap forrás: AFP