Azután, hogy tavaly novemberben igencsak véleményes körülmények között elnökké választották Joe Bident, a fősodratú médiában tapasztalható demokrata dominancia miatt kevesen gondolták volna, hogy kicsivel több mint félévvel az elnök beiktatása után az újonnan megalakult adminisztráció válsághelyzetbe kerül. Pedig a számok egyértelműen ezt mutatják.
A legfrissebb felmérések szerint a demokrata elnök népszerűségi indexe három hónap leforgása alatt kis híján kétszámjegyű zuhanást mutat.
Amíg május végén az amerikaik 54,7 százaléka rokonszenvezett az elnökkel és politikájával, addig szeptember első hetére ez a szám 45 százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan az elutasítottsága is hasonló mértékben növekedett: a május végi 39,6-ról 49,2 százalékra nőtt a személyével elégedetlenek száma.
Kétségtelen, hogy mutatói sok jóval nem kecsegtetnek, de az adatokat közelebbről megvizsgálva még pontosabb képet kaphatunk arról, hogy Biden mögül épp azok a szavazók kezdenek kihátrálni, akik stratégiailag a legfontosabbnak tekinthetők:
a bizonytalanok.
Egy augusztusban elvégzett, reprezentatív közvélemény-kutatás számadatai szerint ugyanis az elnök támogatottsága elsősorban azok körében zuhant szignifikáns mértékben (10 százalékkal), akik magukat pártnélkülieknek vallják (azaz minden elnökválasztási kampányt egyedi módon mérlegelnek, majd párthovatartozástól függetlenül voksolnak).
Szemügyre véve az amerikaiak Afganisztánból történő csúfos kimenetelű csapatkivonását, majd az azt követően kibontakozó diplomáciai, politikai, valamint humanitárius katasztrófahelyzetet, belátható, hogy mindez képes az ún. független szavazókat egyirányba voksoló tömeggé összekovácsolni.
Az említett felmérés szerint pontosan ez történt: azok a szavazók, akik tavaly novemberben – a fősodratú média állításai szerint – az elnökválasztás utolsó utáni pillanataiban Bidenre voksoltak, most úgy tűnik, protesthangulatban vannak.
Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy 238 hivatalban eltöltött nap után Biden jelenlegi elutasítottsága – a világmédia nyújtotta hátszél ellenére – mindössze 5,5 százalékkal marad el elődje, Donald Trump azonos időben vizsgált elutasítottságától.
Ez pedig annak tudatában, hogy a korábbi republikánus elnök ellen már a beiktatása előtt megindult egyfajta globális boszorkányüldözés, kifejezetten katasztrofális helyzetről árulkodik, legalábbis ami a Fehér Házban jelenleg történő állapotokat illeti.
A mennyiben a számadatokkal alátámasztott látleletet kül- és belpolitikai ismérvek mentén vizsgáljuk, kijelenthető, hogy kemény hónapok várnak mind Bidenre, mind pedig a Demokrata Pártra.
Az Egyesült Államok térvesztése most vált igazán láthatóvá annak ellenére, hogy a geopolitika, a kereskedelem és a diplomácia területein belül évek óta eróziós folyamatokat láthattunk. Azzal, hogy az Egyesült Államok magára hagyta Afganisztánt, nemcsak katonai értelemben veszített el egy háborút, hanem abban a kereskedelmi versenyben is jócskán hátrébb sorolódott, amelyben már egy jó ideje Kína vezet.
Ugyanis amíg Amerika és a szövetségesei katonai eszközökkel próbálták Afganisztánt demokratizálni, addig Peking grandiózus méretű beruházásokkal, valamint átfogó infrastrukturális modernizációval igyekszik bekebelezni az egyébként nagyhatalmi barátokkal nemigen rendelkező, tálibok uralta Afganisztánt.
Ha ez sem lenne elég, az elmúlt hetekben megjelent szövetségesi nyilatkozatok szintén csapást mértek az Államok renoméjára: ezekben egyértelművé tették, a jövőben kétszer is meg fogják gondolni, hogy az amerikai hadsereggel karöltve, a „demokráciaexport” nevében érdemes-e megszállni egy másik országot.
Amennyiben átevezünk az amerikai belpolitikára, a Biden-adminisztráció ott sem áll sokkal jobban. A mintegy 2500 amerikai katona halálával fémjelzett afgán háború látványos elvesztése komoly belpolitikai fegyvert adott a republikánusok kezébe.
A 21. század Vietnámjaként emlegetett dél-ázsiai expedícióval, valamint a nemrég elhunyt amerikai katonák szerencsétlenségével ugyanis az eddig Bident érintő személyes és gúnyos megjegyzéseket kézzelfogható, a pártpolitika mentén értelmezhető kritika váltotta fel.
Amennyiben a Republikánus Párt képes a fent említett kül- és belpolitikai botlásokat a megfelelő módon keretezni, valamint a felszínen tartani, könnyen előfordulhat, hogy a jövőre esedékes amerikai félidős választások hirtelen egy nehezen teljesíthető feladatot jelent majd a Demokrata Párt számára.
Egy, a republikánusok szempontjából sikeres jövő novemberi félidős eredmény pedig kiváló színpadot ácsolhat annak a jövőbeni elnökjelöltnek, aki 2024-ben akár újra megkísérelheti Amerika naggyá tételét.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője.
