A 444-es Ács Dániel egy hazug filmet csinált a hazugságról

Mit lehet mondani arra, aki a történelmünk legmegrázóbb emberi tragédiáit és a legocsmányabb gyilkos bűneit a jelen pártpolitikai küzdelmeiben eszköznek használja? Mondja meg ezt Ács Dani magának, a tükör előtt.

Az üzenet

Rögtön az elején tegyünk gesztust, szolgáljuk ki az ellenzéki propagandát, mondjuk el elöljáróban az üzenetüket:

A tömeggyilkos nyilasok mai hívei, akik a Turul szobor talapzata előtt tombolnak és a megemlékezésnek nevezett rendezvényeken a legmocskosabb antiszemita szövegeket hangoztatnak, a Fidesz és Orbán szövetségesei.

(Kell még valamit mondanom, Ács Dani és Új Peti?)

Ez az üzenet lett körbe rakva egyrészt elképesztően brutális és megrázó emberi tragédiákkal, másrészt vélt vagy valóságos jelenkori hibákkal, amiket a Turul állítása kapcsán az állítóival szemben vádként megfogalmaztak. Félreértés ne essék, mindkét történet elmesélése fontos lépés, nem ezzel van a baj. Igen, valószínűleg hibákat követett el a Hegyvidék vezetése, amiről lehet és kell beszélni. Mégpedig úgy beszélni, hogy a cél a hibák orvoslása legyen. Na, ezt teszi szinte lehetetlenné Ács és a 444 azzal, hogy a történet középpontjába a hazug üzenetüket állítják. Ha mégis normális módon rendezve lesz ez a 18 éve húzódó ügy, akkor nem a segítségükkel, hanem a propagandájuk ellenére fog megtörténni.

A gesztus után viszont mondjuk el a saját üzenetünket is:

A 444 filmje arról a most zajló történelmi jelentőségű eseményről tereli el a figyelmet, hogy a baloldaltól a szélsőjobboldalig összeállt egy koalíció, amely együtt indulva akarja legyőzni a legnépszerűbb pártot, a Fideszt. Érzik és tudják ők is, hogy megmagyarázhatatlan, amikor a DK, MSZP és Párbeszéd vezető politikusai a helyszínen kampányolnak egy virtigli antiszemitának, aki „tetűcsúzdásoknak” nevezi zsidó honfitársainkat. (Pl. engem, az anyámat, a testvéreimet, a gyerekeimet, stb.)

A filmek

Tulajdonképpen két filmről beszélünk, mert van maga A gyilkosok emlékműve és készült róla egy házi videós interjú is a rendezővel. Ha a filmből nem lenne világos mindenkinek, hogy milyen hozzáállással és üzenettel szerkesztették, akkor az interjú ezt egyértelműsíti. Ács Dániel nem hagy kétséget afelől, hogy ő bizony ráköti a Fidesz-KDNP pártszövetségre a Turul-szobor állításának hibáit, valamint ezzel a náci fenevadak gyilkosságait is.

Mind a filmben, mind pedig az utólagos rendezői kommentárban fontos elem, hogy a mai ésszel fel nem fogható szadista kegyetlenség képei és történetei mellé a kerületi és az országos Fidesz-vezetés társuljon. Ezek a képek mindent visznek, nincs az a jóérzésű ember, aki ne érezne haragot mindenki iránt, akinek bármi köze van az ügyhöz. Ezekkel az érzelmekkel eltelve már nem veszi észre szinte senki az ellentmondásokat, alaptalan vélelmezéseket és a történelmileg fura megfogalmazásokat. Tudja jól Ács, hogy a jól összerakott képekkel százszor többet lehet elmondani, mint a szöveggel.

• Ilyen például az, amikor Ács állítja és érvel mellette, hogy 2002-ben a Fidesz nyitott a szélsőjobb felé, aminek a Turul-szobor is egy gesztusa volt.

Ezzel szemben az igazság az, hogy Mitnyan György polgármester és a pártvezetés között konfliktus volt a szobor miatt, nagy bánata is volt a kerületi vezetésnek, hogy a párt országos vezetői teljesen elzárkóztak a témában tőlük. Egy akkor Mitnyan környezetében dolgozó forrásunk szerint, a Turul-ügy lehetett az egyik szög a polgármester politikai koporsójában, annyira megharagudtak rá emiatt. Szerinte pont nem azért lett szélsőjobboldali zarándokhely a 12. kerületi Turul, mert a Fidesz vezetése nyitott feléjük, hanem ellenkezőleg, mert a vezetés elhatárolódása miatt keletkezett vákuumba nyomultak be a neonáci figurák. Nagyon nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy az üggyel hónapokig foglalkozó Ács nem tudott erről, mégis a filmben és a vele készült interjúban az ellenkezőjét állítja. Hivatkozik Demszky Gáborra, mint ’hiteles’ Fidesz-szakértőre. Annyira biztos nem hülye sem Ács, sem Új Péter, a film producere, hogy a volt főpolgármesterre építsenek egy ilyen állítást. Mégis megteszik.

• És ilyen ellentmondásra utaló jel az is, hogy miközben a múlt és jelen összevágott képei szinte háborús bűnösökként ábrázolják Mitnyant, Pokornit és a jókor bevillantott Orbánt és Semjént, addig szövegben elhangzik, hogy az ügy történetileg feltárva és publikálva csak a szobor állítása után lett. Még maga Ács is arról beszél, hogy bár sokat foglalkozik a holokauszt témájával, de neki is teljesen új volt, amikor a Turul miatt beleásta magát. Persze dumával el lehet ütni ezt, de aki elfogulatlanul megnézi a képeket, és összeveti a szöveggel, az biztos, hogy ellentmondást fog látni, mert a képeken nem a tájékozatlanságból hibázó politikusok, hanem a nyilasokkal együtt BŰNÖS politikusok láthatóak.
• Apróságnak tűnő, de szerintem árulkodó jel, hogy mit vágott be Ungváry Krisztián történésztől Ács. Van egy mondat, ami simán lehet, hogy a kontextusában nem volt probléma, de így, önmagában furcsa. Azt mondja Ungváry, hogy nem idegenek ölték a budapesti lakosokat, hanem a saját honfitársaik, a nyilasok. Nos, Budapest ostroma idején a nyilasok közül voltak, akik brutális gyilkosságokat követtek el. Ez tény. Ahogy az is, hogy a benyomuló szovjet hadsereg pusztította a civil lakosságot. Volt olyan katonai alakulat, amelynek a parancsnoka tiltotta a gyilkosságokat, a fosztogatást és az erőszakot, de volt olyan is, amelyik kifejezetten támogatta, mert mondjuk a családját magyar katonák ölték meg korábban. Azon a részen, ahol az utóbbi alakulatai nyomultak be a fővárosba, rengeteg civil áldozat volt. Jogos lehet a kérdés, hogy mit számít ez a hibás megfogalmazás a film témájának szempontjából. Valóban nem sokat, csak annyit, hogy a rendező szándékáról lehet árulkodó. Ha ugyanis az objektív történeti feltárás lett volna a cél, akkor ez a mondat így, önmagában nem maradt volna benne. Ha viszont a rendező olyan szemmel vágta a filmet, amivel csak az általa vélt és a történészek által igazoltan valós bűnösök leleplezésére koncentrált, akkor érthető ez a hiba.

Ami hiányzik a filmből

Nem az a baj, hogy aktuálpolitikai szálon is fut a film. Sőt, az áldozatokra való kegyeleti megemlékezés mellett nagyon fontos, hogy a témának legyen üzenete a jelenre és a jövőre is. Az viszont baj, amit eddig írtam, hogy ha hazug módon van felhasználva emberek tömeges megkínzása és kivégzése. És szintén fontos, hogy mindenki, aki a témával foglalkozik, messziről kerülje a kettős mérce bűnét.

Motiváció

A pártpolitikai csatamezőn szoktuk egymást feltételezések alapján vádolni, hogy a másik milyen sanda és szándékos taktika mentén tesz valamit. Ebben a kormánypárti és a ’független’, azaz az ellenzéki koalíciónak dolgozó média is ludas. Pedig a legtöbb esetben bonyolultabb a dolog.

Például Ács és filmje esetében nem csak arról van szó, hogy a teljes gőzzel beindult ellenzéki kampány egy fontos problémával küzd, jelesül azzal, hogy mit kezdjen a Jobbikkal, mint az újkori neonáci törekvések legjelentősebb politikai arcával, hanem a rendező a szekértáborok egyik oldalának elvakult hitével is át van itatva, ami meghatározó a történelemszemléletében és a jelen megítélésében. Hogy egyértelmű legyek, arról beszélek, ami engem is évtizedekig befolyásolt a témában: a bűnös magyarok, a bűnös nemzet, a bűnös keresztények, a bűnös jobboldal képe, amit a balliberális világ értelmiségi prominensei gondosan, aprólékosan festenek hosszú évtizedek óta. Ács nyilván ezt így nem mondja ki, de kiderül mind a filmből, mind az interjúból és leginkább abból, amire felhasználja a témát.

„Ez a történet a hazudozásról szól, a magunknak meg a külvilágnak való hazudozásról, ami évtizedek óta jellemzője ennek az emlékező közösségnek.” – mondja Ács.

Igaz, hazugságokkal terhelt a történelmünk, amely hazugsághalmaznak az egyik felét pont az ilyen filmek gyarapítják. Magyarán nem csinált mást, mint folytatta a Vásárhelyi Mária és a hozzá hasonló értelmiségiek árokásását, csak mindezt modern, jól fogyasztható, színvonalas formában.