30 évesen még mamahotel, de az oviban már kell az LMBTQ-propi

Egy átlagosan normális családban nevelkedő átlagosan normális gyerek nagyjából tíz éves kora előtt nem érdeklődik részleteiben a szex iránt. Ebben a korban még nem ezzel kel, és nem ezzel fekszik. Időnként feltesz egy-két kérdést, kap rá egy-két választ, és ennyi. Röhög rajta egyet, vagy szörnyülködik, igazából nem is tudja hovatenni, mert ez még nem az aktív érdeklődés időszaka.

De az abnormalitást erőltető progresszív kánon valamiért fontosnak találja, hogy minél fiatalabb korban “avatódjanak be” a gyerekeink a szexualitásba. Jóval korábban biológia érésüknél, -  pedig az már éveket gyorsult az elmúlt húsz évben is - és sokkal korábban mentális érésüknél - ami viszont évekkel kitolódott.

A 21. század nagyszerű vívmánya, a mamahotel, a 30 éves koráig otthon héderelő túlkoros kamasz. Éretlenek, hagyni kell őket, tolják a liberális pszichológusok. Egy albérlet fenntartására még kevesek, de az oviban már szexszel kellene mosni az agyukat. Hogy is van ez? Mégis, mit akarnak felvilágosítani éretlen gyerekeken? Nincs itt valami mocskos, aljas, sunyi szándék? 

Egy átlagosan normális családban a gyerek nem találkozik szexuális tartalmakkal, mert a szülők ellenőrzik a gyerek médiafogyasztását, nem adják oda a gyereknek azt a telefont, ahol a gréczyzős képeiket tartják. Nem kell ehhez prűdnek lenni, csak átlagosan normálisnak. Ez sem könnyű, mert mindenhonnan ömlik a társadalomra a szexuális tartalom, hulladék valóságshowkból, utcai reklámokból, a filmekből. Pornón szocializálódnak a kamaszok, két év alatt kiégnek, a hétköznapi emberi test taszító lesz, idegen, fura. Lesz majd persze VR szex, a szexrobotok már készen vannak, egészpályás rombolás folyik. Elidegenítés, dehumanizálás.

Ennek már megvannak az áldozatai, az átlagos, de nem normális szomszédaink, ahol a gyerek szűrés nélkül netezik, rányithat a szülőkre, akik készséggel elmagyarázzák a kutyapózt, mert modernek, sőt ők maguk viszik ki a hat évest a Pride-ra.

Ez már létezik,  már a csapból is folyik,  ennek kell ellentartania az átlagosan normális családoknak. Ennek, meg a globális LMBTQ lobbi támadásának. A figyelmeztető lövéseket leadták, nem fogják lenyelni a gyermekvédelmi törvényünket, magunknak kell megvédeni. Már ha átlagosan normális életet szeretnénk. Azt kell mondanunk, nem engedjük, hogy a gyerekeinket LMBTQ szervezetek érzékenyítsék, de még a tanárok túlzott igyekezetével kapcsolatosan is őrizzük meg egészséges gyanakvásunkat.

Mert a saját értékeink szerint akarunk élni, nem a szexuálisan korlátaitól felszabadult 68-as, pedofíliával itt-ott szennyezett marxista mainstream szerint.  

De azt is kell mondanunk, hogy a homoszexuális gyermekek kapjanak meg minden szakmai segítséget, amire szükségük van, ne érje őket zaklatás az oktatási intézményekben. De ebben nem a Cher-imitátor transz előadóművész fog segíteni. Illetve az ő segítése nem kell hogy közvetlenül és mélységében érintse a többséget. 

Egy pilllanatra villantsuk fel a másik oldalt is: akar-e egészséges lelkületű ember kisgyerekekkel szexről beszélgetni, hosszasan, az LMBTQ szivárvány palettáját végifestegetve? Akar-e egészséges lelkületű ember, az intimitásból, az erotikából még semmit nem értő gyerekeknek arról beszélni, hogy bárkivel lehet szerelmeskedni? Normális lenne ez? Minimális erkölcsi érzékkel rendelkező embernek nem ez a karrierterve, de tovább megyek, nem akar se férfiként, se nőként kamionon vonaglani apáca jelmezben, sőt drag queenek se akar beöltözni. Normális melegek sem teszik ezt. Mert tudnunk kell, és tudjuk is, mi a normális. 

Ragaszkodnuk kell ahhoz a normalitáshoz, ami az életet védi. Az élet keletkezését, továbbadását, védelmét. Apa, anya, gyerekek, ez az egyetlen lehetséges út. Nem mindig jön össze, nem lesz mindig sikertörténet, sok lesz benne a hiba, a válás, az újrakezdés, a sérülés. A gyerek nem jár, nem lehet szerezni, béranyát kisemmizni, hatóságot kijátszani. A gyereknek joga van átlagosan normális életet élni, de ami a legfontosabb:  joga van gyereknek maradni. Idő előtti szexuális beetetés nélkül.