De az abnormalitást erőltető progresszív kánon valamiért fontosnak találja, hogy minél fiatalabb korban “avatódjanak be” a gyerekeink a szexualitásba. Jóval korábban biológia érésüknél, - pedig az már éveket gyorsult az elmúlt húsz évben is - és sokkal korábban mentális érésüknél - ami viszont évekkel kitolódott.
Egy átlagosan normális családban a gyerek nem találkozik szexuális tartalmakkal, mert a szülők ellenőrzik a gyerek médiafogyasztását, nem adják oda a gyereknek azt a telefont, ahol a gréczyzős képeiket tartják. Nem kell ehhez prűdnek lenni, csak átlagosan normálisnak. Ez sem könnyű, mert mindenhonnan ömlik a társadalomra a szexuális tartalom, hulladék valóságshowkból, utcai reklámokból, a filmekből. Pornón szocializálódnak a kamaszok, két év alatt kiégnek, a hétköznapi emberi test taszító lesz, idegen, fura. Lesz majd persze VR szex, a szexrobotok már készen vannak, egészpályás rombolás folyik. Elidegenítés, dehumanizálás.
Ennek már megvannak az áldozatai, az átlagos, de nem normális szomszédaink, ahol a gyerek szűrés nélkül netezik, rányithat a szülőkre, akik készséggel elmagyarázzák a kutyapózt, mert modernek, sőt ők maguk viszik ki a hat évest a Pride-ra.
Ez már létezik, már a csapból is folyik, ennek kell ellentartania az átlagosan normális családoknak. Ennek, meg a globális LMBTQ lobbi támadásának. A figyelmeztető lövéseket leadták, nem fogják lenyelni a gyermekvédelmi törvényünket, magunknak kell megvédeni. Már ha átlagosan normális életet szeretnénk. Azt kell mondanunk, nem engedjük, hogy a gyerekeinket LMBTQ szervezetek érzékenyítsék, de még a tanárok túlzott igyekezetével kapcsolatosan is őrizzük meg egészséges gyanakvásunkat.
Mert a saját értékeink szerint akarunk élni, nem a szexuálisan korlátaitól felszabadult 68-as, pedofíliával itt-ott szennyezett marxista mainstream szerint.
De azt is kell mondanunk, hogy a homoszexuális gyermekek kapjanak meg minden szakmai segítséget, amire szükségük van, ne érje őket zaklatás az oktatási intézményekben. De ebben nem a Cher-imitátor transz előadóművész fog segíteni. Illetve az ő segítése nem kell hogy közvetlenül és mélységében érintse a többséget.
Egy pilllanatra villantsuk fel a másik oldalt is: akar-e egészséges lelkületű ember kisgyerekekkel szexről beszélgetni, hosszasan, az LMBTQ szivárvány palettáját végifestegetve? Akar-e egészséges lelkületű ember, az intimitásból, az erotikából még semmit nem értő gyerekeknek arról beszélni, hogy bárkivel lehet szerelmeskedni? Normális lenne ez? Minimális erkölcsi érzékkel rendelkező embernek nem ez a karrierterve, de tovább megyek, nem akar se férfiként, se nőként kamionon vonaglani apáca jelmezben, sőt drag queenek se akar beöltözni. Normális melegek sem teszik ezt. Mert tudnunk kell, és tudjuk is, mi a normális.
Ragaszkodnuk kell ahhoz a normalitáshoz, ami az életet védi. Az élet keletkezését, továbbadását, védelmét. Apa, anya, gyerekek, ez az egyetlen lehetséges út. Nem mindig jön össze, nem lesz mindig sikertörténet, sok lesz benne a hiba, a válás, az újrakezdés, a sérülés. A gyerek nem jár, nem lehet szerezni, béranyát kisemmizni, hatóságot kijátszani. A gyereknek joga van átlagosan normális életet élni, de ami a legfontosabb: joga van gyereknek maradni. Idő előtti szexuális beetetés nélkül.
