2002 kísértete járja be Magyarországot: ugyanazok a módszerek, ugyanazok a szlogenek

2002-ben ugyanez volt a recept:

előkapták nekünk a hivatalosan is „Párton kívüli pán-Péter”-t akkor még kissé jobb, ám emberien csetlő-botló modorral, egyfajta proto-Karácsonyként. 

• Előadták, hogy Orbán megosztja a magyarságot – de ők majd békét teremtenek és betemetik az árkokat. Mert a nép békét akar.

Több fronton, profin támadtak: amíg Dr. Kende könyvét terítették, mentek körbe a cigányozós-parasztozós SMS-ek és Gyurcsányék Werberék vezetésével már a rég kiforgatott „köteles beszéd”-del meg a 23 millió románnal riogatták a népet; odaküldték Medgyessyt a Közgázra Orbánnal vitázni, hogy úriemberes, sérülékeny imázsával, visszafogott stílusával adja el mindenkinek a békepap figuráját.

Bejött.

Elmondta, hogy Orbán Viktoréknak rengeteg jó intézkedésük volt: de ők is megtartják a kamattámogatott lakáshiteleket, a diákhitelt, a gazdák támogatását – és még a Nemzeti Színház is tetszik nekik, a gazdaság jól teljesít. Ők viszont még többet és többeknek fognak adni. Mindent ki kell terjeszteni.

Több pénzt az embereknek! Még több embernek. Mert neked MÉG több jár.

Most is hallunk ilyeneket, ugye? Miket is mond Márki-Zay Péter?

...négy évet mindenki bírjon ki, a Fidesznek nagyon népszerű volt a munkát terhelő adók és járulékok csökkentése, az alacsony szja. Ezen nem szabad változtatni. Tehát tessék igenis elfogadni, megtartani.

Azt gondolom, hogy ez megint egy nagyon népszerű intézkedése volt a Fidesznek. (...) én azt javaslom az ellenzéknek, hogy kollektíven deklaráljuk, hogy nem fogunk hozzányúlni ezekhez, marad. 

Ugyanezt nyomják: jól pörög a gazdaság (a rengeteg lopás ellenére), mégis egy kudarc Orbánék politikája, ám a rezsicsökkentést meg a csokot is megtartanánk, a családi adókedvezményt is, mindent. A Fidesz tulajdonképpen történelmi lehetőséget szalasztott el, és Orbán mindennap megbukott.

De ők majd véget vetnek a megosztottságnak és elhozzák a békét! 2002 és 2006 után újra, ugye...

Mindezt persze úgy, hogy Szabó Tímea múlt csütörtöki kampánynyitóján is képesek voltak egy eseményen belül előadni, hogy az Orbán a külhoni magyarokat az itteniekkel összeugrasztja (pofám leszakad), mi több: családok szakadtak szét a politika miatt – de legyen Magyarország mindannyiunké, és családi összejöveteleken győzzünk meg mindenkit, hogy szavazzon az ellenzékre. Parádés, brava!

És valóban: miket mond a nép, az öntudatos ellenzéki, középosztálybeli ismerőseink? Tudjátok, aki már annyira jól él, hogy a kommunistaság luxusát is megengedheti magának arra hivatkozva, hogy a Mészáros Orbán lop:

Valóban sokkal jobban élünk: új autókat vettünk, Fóton építkezünk a csokból, de ez csak és kizárólag saját magunknak, a tehetségünknek és a szorgalmunknak köszönhető, nem a Fidesznek... az szja-visszatérítés pedig megy tovább a Partizánnak. Na jó, egy része legalábbis.

Persze, meg a nénikéd térde kalácsa. De sokan tényleg elhiszik, hogy csak saját, önnön zsenialitásuknak köszönhető meredeken emelkedő életszínvonaluk.

És persze volt húsz éve is ezernyi más apró fogás, ami mind dühítő volt, de akkor nem tűntek a kissé önelégült buborékon belülről nézve annyira veszélyesnek: Heti hetes, ARC-plakátkiállítás, szegénységpropaganda, egészségügy, lélegeztetőgépek, korrupció (Ezüsthajó, Josip Tot és Kaya Ibrahim), és hát Orbán ugye már számkivetett lett Európában és Amerikában is... szépen összeadódott minden, csak nem vettük észre.

2002-ben tényleg a régió mintadiákjainak számítottunk gazdasági teljesítményben, a jobboldali kormány és szimpatizánsai pedig teljesen elhitték, hogy ez így jó lesz – és elég lesz a szimpla sikerpropaganda.

A közvélemény-kutatások ugyanakkor – manipuláció volt vagy sem – tökéletesen altattak. A Fidesz-tábor kényelmesen, győzelme tudatában mehetett neki a kétfordulós 2002-es választásnak (sokan simán inkább luxusból leszavaztak a MIÉP-re vagy inkább el se mentek), amiből – azóta már tudjuk – máig tartó, generációkon átívelő, közösségi sokk- és kudarcélmény lett. Sőt, mondhatni, a 2002-es és 2006-os bukások kellettek ahhoz, hogy a Fidesz azóta sorozatban háromszor, ráadásul kétharmaddal tudjon győzni és kormányozni.

De mi most nem szeretnénk ilyen áron bebiztosítani esetleges győzelmeinket majd a távoli jövőben. Emlékszünk, mi lett belőle: majdnem rámentünk.